A harcsázás legnépszerűbb módja a fenekezés, különösen az első tavaszi hónapokban, amikor még ritkán jön fel táplálkozni víz közé a bajszi. Természetesen vize is válogatja, más a helyzet a kis mélységű állóvizeken és más a mélyebb folyókon. A harcsa általában márciusban kezd aktívabban táplálkozni. Összekapdossa a fenéken szintén akkor éledező táplálékállatokat, a folyók első áradásai által vízbe sodort férgeket, dögöket és a víz felmelegedésével egyre többször veti magát egy-egy hal után.


Pecsenyehari.

A harcsa horgászatára szerelt fenekező készség is ehhez az életmódhoz alakul. Két alapvető összeállítást használunk, a lebegtetőst és a fenékre letettet. A horgos főzsinórról ágaztatjuk le karabinerrel a valamivel vékonyabb zsinórra kötött fenéksúlyt, melynek hossza lehet akár kétszerese is, mint ameddig az ütközőtől a horog ér. Ilyenkor a csali a talaj felett lebeg, messziről felhívja magára a harcsák figyelmét.


A botra kapcsolható lámpa éjjel fénnyel tölti fel a zsinórt

Különösen éjszaka, viharos időben érdemes így szerelnünk, de tapasztalataim szerint, ha az egyik botot lebegtetősre, a másikat pedig fenékre téve szerelem, szinte mindig az előbbire van több kapásom. Ennek okát a harcsa szájállása jól mutatja, hiszen az, az előre nyúló alsó állkapocs következtében felfelé nyílik, így jelezve a táplálkozás fő irányát. Ennek ellenkezője például a márna, melynek harmonikaszerű ormányának nyílása párhuzamos a talajjal.


Balról lebegtetős, jobbról csúszóólmos szerelék

Mivel a harcsa nem igényli a finom felszerelést, a zsinór vastagsága és a horog nagysága legyen inkább kissé eltúlzott, de főleg minőségi, mert soha sem tudhatjuk, hogy a sors mikor varázsol a horgunkra rekordharcsát. A Sufix zsinórok nekem nagyon beváltak, van külön éjszakai horgászathoz kifejlesztett fluoreszkáló változat is, mely a nappal magába gyűjtött fénnyel este jó darabig világít.


Az igazi harcsaölő

Elhalványulása után egy botra szerelhető gyűrűs lámpaújdonsággal, melyen keresztül fut a damil, pótolhatjuk a fényt egész éjszaka, így fárasztás közben jól láthatjuk, hol jár a megakasztott harcsa. Erre, különösen akadós területen nagy szükségünk lehet.


Feszült pillanat

A harcsa pedig nagyon is szereti az akadókat, víz alatti tuskókat, kövezéseket, ha nincs más, a medertöréseket. Ezt a természetét jól megfigyelhetjük akváriumban. Elég az egyenletes talajra egy csődarabot helyeznünk, már bele is bújik. Megakasztásukkor is igyekeznek visszamenekülni leshelyükre, ezért akadós területen nem elég az erős zsinór, acélos horog, olyan botot használjunk, mint például a CLC Moby Dick 2,70-es, mely nem ad esélyt az akadóba menekülésre.


Ha ez a spicc begörbül!

A harcsa nappal, hidegebb vízben, erős sodrásban, ha mozog, jobbára a talajhoz tapadva kutat táplálék után. Horgászatához ilyenkor a normál, csúszó ólmos készség megfelel, erősebbre szerelve. Az ólom ütközője és a horog közötti távolság jó, ha méter körüli, hadd görgesse a folyás ide-oda a csalit, vagy legyen mozgástere a csalihalnak. Itt rá is térnék a legbeváltabb fenekező csalikra.


Harcsás forgó a Dunán

Elsők között kell említenem a nadályt, lótetűt, de sok helyen bevált a harmatgiliszta csokor és az élő hal is. A tájjellegnek megfelelően, ha éhes sok mindent felvesz, de számomra igazi rejtély, hogy leggyakoribb táplálékával, a folyami rákkal, miért nem tudom megfogni. Egyik alkalommal azt is kipróbáltam, hogy a nadállyal fogott, rákoktól pocakosra zabált harcsából kioperált ollósokat fűztem horogra, mégsem volt mozdításom se rá, míg mellette a másik bottal, nadállyal kettőt is akasztottam.


Van is benne hari

Régi tapasztalat, hogy a vér és a büdös anyagok is vonzzák a harcsát, mint például a rothadó belsőségek, aromás sajtok, dobiszap. Ezen alapulnak a harcsafogáshoz gyártott puha csalik, mint például a Nitro Catfish, melyek illatanyagukkal vonzzák horogra a bajszikat


Jó horog, ideális akadás

Van még egy kényes része a harcsázó felszerelésnek, amiről eddig nem beszéltem, az orsó. Egy hal horgászatánál sincs olyan igénybevételnek kitéve, mint a nagy harcsák fárasztásánál. Érdemes esetleg multipikátort használni, mint a Banax Sounion, vagy a Penn Commander, de mivel hazánkban inkább a peremfutósokat kedvelik, inkább erről írok.

A lényeg, hogy sok, aránylag vastag damil férjen rá, a fékrendszere kifogástalan és a tengelye maximálisan terhelhető legyen. Ezeknek az igényeknek tökéletesen eleget tesz a Banax Si 7000P. A magyar harcsakirály Koós Feri is ezt használja.


A minőségi felszerelés elnyeri jutalmát

A súlyán persze érezni, hogy benne van az anyag, de ez nem probléma, hiszen letett bottal fenekezünk. A lényeg, ha jön életünk nagy harcsája, a felszerelés minden pontja, a horog, a zsinór, a bot és az orsó is megfeleljen a sikeres küzdelemnek.