A hideg őszi idő előrehaladtával az éjszakai felszíni wobbleres süllőzések egyre szerényebb eredményekkel zárulnak. Eleinte ugyan kevesebb a kapásunk, de ilyenkor előkerülnek kapitális példányok is, idővel viszont szinte teljesen elcsendesedik a felszíni éra. A legtöbben letudják azzal, hogy ennyi volt, lejárt a szezon, és áttérnek a mederben való gumihalazásra. A süllők ilyenkor sincsenek eltűnve teljesen a part menti részekről, csak már nem jönnek ki a lábunkig. Pár méterrel bennebb, a fenék közelében azonban továbbra is portyáznak a sötétedés után. A felszíni wobblereket lecserélhetjük mélyebben járókra, de a legjobb megoldást ilyenkor a plasztik csalik jelentik.
![]() Lassan kezdődik a játék |
A mélyre törő wobblerek is hatásosak tudnak lenni, de több érv szól a gumik mellett. Az első, amelyre talán a legtöbb horgász érzékeny, hogy partról dobálva ezeket a wobblertípusokat könnyen be lehet húzni a kövek közé, és akkor nincs pardon, beszakad. Ez hosszú távon rendesen megdézsmálja a csalis készletünket, és a büdzsére is hatással lehet.
Ugyanakkor a gumihalak anyaga lágyabb, mint a wobblereké, ezért nagyobb eséllyel szippantják be a ragadozók. Amennyiben elvéti elsőre, jó eséllyel támadja meg másodjára is. Ugyanis nem kemény felületet mardos, a puha gumitestbe mélyeszti a fogait, ami ugye azért is fontos, mert a kishalak teste is puha, tehát azt kapja, amire számít, nem válik gyanakvóvá.
És még egy fontos tényező, hogy a gumikat szebben tudjuk táncoltatni, ezért eredményesebbek lehetünk. Gondoljunk csak arra, hogy a wobbler folyásiránnyal megegyezően történő vontatásakor nem megy le a kellő mélységbe, ha netán mégis, akkor igen gyorsan elhalad a halak mellett, nem hagyva időt a reagálásra. Ilyenkor már nem rohannak ész nélkül minden után. A víz lehűlt, a táplálékhalak is lelassultak némelyest, a gyors csali természetellenesen hat, ezért figyelmen kívül hagyják. Ebben a szituációban azonban egy gumihalat kellően lassan, és az ideális mélységben tudjuk elvezetni.
Ugyan ez a helyzet, ha a partra merőleges irányban dobálunk. Pillanatok alatt elviszi a víz a kellő helyről a wobblert, míg a gumival hosszabb ideig tudunk a jónak vélt helyen keresgélni. Egyszerűen egy kissé fennebb dobunk, és hagyjuk süllyedni. A víz természetesen a plasztikot is elsodorja, de amíg sodródik az ólomfejnek köszönhetően a fenék fele igyekszik, és mozog, ami szintén nem mellékes, mert ilyenkor is bekövetkezhet a kapás. Tehát, ha tudjuk, hogy milyen mélységbe szeretnénk lejuttatni a csalit, odafigyelünk a sodrásra, és ennek megfelelő mértékben dobunk felfele, mire velünk egy vonalba ér a gumink, ott lesz, ahol szeretnénk.
![]() Egy tipikus akadás | ![]() A felfele dobott csalira vert oda |
Érdemes egy kicsit a felszerelésről is beszélni mielőtt a vontatási technikát boncolgatnánk. Elsősorban a zsinór-orsó párost említeném. A partközeli kövek közt történő horgászatkor érdemes vastagabb zsinórt használnunk. Én személy szerint 0,25 – 0,30 –as méretekben gondolkodom. Páran most biztosan felhördültek, hogy ez nem normális, 0,10 - 0,12 –es zsinór bőven elég! Bizonyos szemszögből talán ezeknek a személyeknek igazuk is lenne. Gyorsan zongorázzuk csak végig a dolgokat. Először is partról dobálunk. A fenék közelében -ami ugye köves- vezetjük a csalit. Egy 4-5 kiló körüli süllőt nem tudunk egyből felvenni a felszínre, így fennáll a veszélye, hogy ráhúzza a kőre a zsinórt. Nos, itt mondott csődöt a vékony madzag. Az éles köveken, amelyeken ugye kagylók is vannak, úgy szakad el a vékonyabb zsinór, mint a hajszál. Arról ugye nem is beszélve, ha nagyobb süllő, netán harcsa mozdul a csalinkra, megnő a fenék közelben történő fárasztás ideje, így több eséllyel kerül egy kagyló útjába a zsinór. Tehát nem indokolatlanul használok vastagabb kanócot. A vaskos fonottnak van még egy előnye, több vizet fog, ezáltal lassabban hull alá a csalink, így lassabb csalivezetést is tudunk produkálni, ami ugye fontos ilyenkor. A csónakból történő gumizást nem szabad összehasonlítani ezzel a módszerrel, ott használhatunk vékony zsinórt, ugyani fárasztás közben nagyobb szöget zár be a zsinórunk a fenékhez képest. Meredeken felfelé húzzuk a halat, nem pedig neki a partnak, amely kővel van kirakva.
Mivel ilyen vastag zsinórral horgászom, az orsó méretének is ehhez kell igazodnia. A dobon el kell férnie a kellő mennyiségnek, ezért a 3000 - 4000-es méret, ami jónak mondható. Kisebb orsó is megfelelne a süllőknek, de a zsinór indokolttá teszi nagyobb méreteket.
![]() Szükséges a vastag fonott… | ![]() …így az orsó mérete is ehhez kell igazodjon |
A megfelelő csali kiválasztásán is sok múlik. Mivel lassan szeretnénk vezetni, ezért jó „mozgású” gumikat kell választanunk. Minél lágyabb az anyaga a plasztiknak, annál kecsesebben, puhábban billeg. Számomra az ideális lágyságú műhalakat a Manns gumik jelentik.
A méret is igen fontos. Leggyakrabban 5-8 centis shad típusokat használok. A méretesebb csaliknak is nekimegy, de az akadás szempontjából a kisebb méret a nyerő. Most lehetne felhozni példának, hogy meg lehet talpalni a nagyobb gumikat egy kis háromágú horoggal, de akkor az elakadás veszélye is nagyobb, és a csali mozgása is változik. Attól sem kell tartanunk, hogy a viszonylag kisméretű csalira nem vág rá a nagyobb süllő. De mennyire, hogy megfogja, sőt még a nagyobb harcsák is szívesen elkapják. Személy szerint a süllőzések alkalmával, már több nagy harcsát akasztottam ekkora gumikkal, és a legnagyobb süllőimet is 7-8 centis méretekkel fogtam.
Színben igyekszem minél jobban látható árnyalatokat használni. Nem csak a halak miatt, ugyanis én is jobban látom, mikor ér a spiccem közelébe a csali, így nem csőrölöm be a gyűrűkön.
Az ólomfejek méretén is sok múlik. A lehető legkisebbeket kell választani, amelyekkel a sodráshoz mérten le tudunk menni a fenék közelébe a 3 méter körüli mélységben. A túl nagy nehezékkel hamar lebukik a csalink, gyors lesz a mozgása, és az elakadások száma is megnő. Én 4 gramm körüli fejeket részesítem előnyben folyóvízen. Ezzel a mérettel simán végig tudom pásztázni a kellő mélységeket. Természetesen ez áramlatfüggő is, van, ahol a kisebb, illetve a nagyobb súly kell.
![]() A kedvenc márkám | ![]() A kis 5 centis „diszkózöld” gumi az egyik nagy kedvencem |
![]() Ugyanez a szín fekete háttal is jól látható, a halak is szeretik | ![]() A fehér szín is nagyon jól bevált |
![]() Az általam leggyakrabban használt, 4 gramm körüli jigfejek |
A vezetési technikánkat úgy kell kialakítanunk, hogy lehetőleg minél lassabban, a lehető legtöbb ideig a fenék felett táncoljon a gumink. A bedobást követően hagyom csalimat a fenékre pottyanni, eközben természetesen folyamatosan a zsinóron pihen a mutató ujjam, így minél közvetlenebb kontaktust tartok vele, hisz igen sok kapás érkezik a beesőre is. Miután lekoppant, megemelem kicsit, és igen lassú ütemben elkezdem bevontatni, közben apró, pár centis pöccintésekkel mozgatom. Néha hagyom kicsit pihenni, csupán 3-4 másodpercig, majd ismét pöckölni kezdem és csigalassúsággal vontatom. 1-2 méter után engedem újból lehullni az aljzatra, azért is, hogy ellenőrizzem, megfelelő mélységben jár-e a csalim. Amint érzem, hogy koppan, rögtön elemelem, így elkerülöm, hogy a kövek közé ékelődjön. Mivel apró a jigfej, ezért az ujjamat folyamatosan a zsinóron tartom, mikor nem tekerem a hajtókart. A pici pöccintések alkalmával is jobban lehet így érezni, hogy mi történik a víz alatt.
Hatásosnak bizonyult, ha a nagyobb kövek közelében egy helyben emelgetem a csalit. Gyorsan pöccintek párat a bot hegyén, majd a spiccet lassan visszaengedve, hagyom ugyanoda lesüllyedni a gumimat. Ezt a mozdulatsort megismételem párszor, mielőtt elvontatnám a kő mellől. Igen sok alkalommal volt már így kapásom.
![]() Nem érti mi történt | ![]() Ez sem ritka |
![]() Olykor csak a száj szélében akad | ![]() A 7 centis wobblert kétlem, hogy így benyelte volna |
![]() A kicsik is behörpintik |
A titok nyitja a kísérletezés, és ha elég kitartóak vagyunk, akkor ráérzünk a dolog lényegére. Elsőre kissé nehéznek hangzik, hogy a vaksötétben ilyen pici ólomfejjel szerelt csalival játszadozzunk, aminek nem érezzük a veretését, mint a wobblereknek. Amint megfogjuk az első halainkat, már többé nem lesznek kétségeink.
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...
Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...
Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...