Megjelent: 2008. november 12. | Forrás: Murányi Antal | Írások
A deltai napfelkelte emlékezetes, amolyan "2 in1" esemény: kis tengeri napkelte is érzõdik benne, meg az akár Budapesten is elkapható szép dunai naplementét is megkapjuk ezzel együtt. A hajnali süllõk támadása pedig újabb ok az ébrenlétre: ki-ki eldöntheti, hogy korán kel emiatt, avagy le se fekszik…

Én az utóbbit választottam. Azaz kissé áldozat is voltam, hiszen az éjszaka portyázó süllõk olyan intenzitással raboltak reggelig, hogy képtelen voltam otthagyni õket - így virradt rám ismét a Duna-parton, és meglepetten tapasztaltam, hogy a vörösen fénylõ nap megjelenése mit sem változtat a süllõk kapókedvén: éles csattanások visszhangoztak a kishalak gyülekezõhelyein, és elõbb-utóbb a szorgalmasan húzott wobbleren is.


Amikor már olyan jól fogtam a süllõt, hogy bármilyen kísérletezésre kapható voltam, azt terveztem hirtelen, hogy majd bemutatok egy csomó sikeres Salmo wobblert, de nagy meglepetésemre, a hajnali süllõk kizárólag egy modellhez ragaszkodtak: ez pedig az EXECUTOR 7-SR RH piros-fehér színû mûhal volt. Sõt, olyannyira preferálták ezt a wobblert, hogy még egy hulla délután kellõs közepén is képesek voltak ráragadni a ház elõtti parton. Én ezt hamar tudomásul vettem, és attól kezdve nem is erõltettem más wobblert.


Egymásra találtak…

Igen, volt egy picinyke idõsáv, alig harminc perc: az éj és nappal szûk határvonala, amikor az útmenti lámpák kialudtak, de a hirtelen ránk boruló sötétséget már a világosodó horizont fényei feszegették… Na, ez elég költõi volt, pedig csak annyit akartam mondani, hogy ez a se nem nappali, se nem éjszakai idõpont volt a legjobb süllõs momentum! Mintha egy távoli helyrõl tömegesen nyomultak volna partközelbe a fogasok, egymás után csaptak fel a kikötött csónakok között - ott is, ahol korábban már végigjöttem kapás nélkül. Sõt, úgy tûnt ezt megelõzõen kissé elkussoltak a halak, mintha erejüket gyûjtögették volna a hajnali nagy zabálásra.


Nincs benne Photoshop, esküszöm! ;)

Szóval, a leglehetetlenebb helyekrõl jelentkeztek süllõkapások ebben a félórában… A porták elõtti lejáró mellett, a nyikorogva himbálózó jacht mellõl, meg a stég lábától. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy az esemény mozgatórúgója a hajnalban megmozduló kishalakban keresendõ - látványosan köröztek a világosodó felszínen, miután egész éjjel lapultak, vagy a lámpák fényénél gyülekezve, csoportosan igyekeztek átvészelni az éjszakát.

Hogy a Salmo Executor a legjobb csali volt-e a hajnali süllõk körében, azt nem tudhatom pontosan (az igazsághoz tartozik, hogy barátaim néhány klasszikus Rapala-modellel szépen fogtak), de a piros-fehér Salmóm olyannyira magabiztosan akasztott le minden süllõt a kövek elõl, hogy nem éreztem szükségét semmilyen más mûcsalinak. Nyilván tombolt bennem a kísérletezési vágy, és elõvettem minden színvariációmat az Executor családból, de a hajnali süllõk kizárólag a piros-fehér RH modellhez ragaszkodtak… A többirõl egyszerûen tudomást se vettek. Ez van.


Kissé ideges volt, de felhozta szájában a kedvenc wobbleremet


Szerintem, jól mutatnak együtt

A hétcentis Executor nem egy nagy mûcsali, mégis rendre ráakaszkodtak két kiló körüli süllõk is, ami már szép halnak számít a Duna-parton. A kiló alatti gyerekek pedig különösen nagy étvággyal vették torokra a mûhalat, de ez nem jelent számunkra meglepetést. Amint árnyékba érkezett a remegõ wobbler, menetrendszerûen jött a megszokott koppintás, és máris tartottam a halat. Kissé sablonos is volt már, de hát sosem tudhatjuk melyik koppintás mögött lesz az álmodott süllõ-matuzsálem…


Szûrõvel az Ó-Dunán

Amint teljesen kivilágosodott, a süllõk is érezhetõen visszahúzódtak, de ekkor is lehetett találni egy-két mély forgót, vagy bokros rész elõtti árnyékot, ahol a süllõt kapásra bírhattam - igaz, fõleg a kisebbeket. Egyik délutánon beültem a parti kövekre, és balinra dobáltam, mindenfélével. Különbözõ wobblereket is kínálgattam, kisebb-nagyobb sikerrel, és amint felkötöttem a piros-fehér Executort, máris akasztottam egy süllõt… Gyorsan betájoltam magamnak a bokrok elõtti forgót, ahonnan sorozatban kezdtem fogni a kiló alatti süllõket. A wobblert nem vezettem mélyen, csak úgy felszín közelben áthúztam az örvényen, és megvolt a hal!


Huh, ez már szebb darab!


Nem vagyok én rossz fiú…

Gyorsan kísérletezni kezdtem más wobblerekkel is: különbözõ Salmókkal meg más nevû mûhalakkal, hátha találok még olyan modellt, melyet a nappali süllõk kedvencének kiálthatok ki, de sajnos több órai próbálkozás után sem találtam olyan mûcsalit, mely versenybe szállhat az Executorommal. Ezt némileg csalódottan vettem tudomásul, lévén, hogy ebbõl a színvariációból ez az egy példány volt nálam, és itt a part menti kikötõk vidékén meglehetõsen rövid egy ártatlan kis mûhal élete…


Szép reggel a dunai mólón

A hétcentis Executor bár törtcsõrû felszíni wobblernek született, valójában némileg mélyebben halad, mint más felúszó társai (ez okozta volna nappali süllõs sikereimet?), sekély vízben könnyen fogja meg az aljzatot. Az elakadások gyakoriságát tekintve, ez hátránynak tûnhet, de kis gyakorlattal nagyon könnyedén kovácsolhatunk felülmúlhatatlan elõnyt belõle! A fél méternél nem mélyebb part menti vizekben elképesztõ precizitással pásztázhatjuk végig az aljzat feletti húszcentis réteget - ami azt jelenti, hogy az esetek nagy részében éppen a fenékre lapult süllõ szája elé fogjuk vezetni mûcsalinkat. Megfigyelhetjük, hogy a partszélben felszínre kiálló süllõ rendszerint a kisebbek közül való, a nagyobbak inkább a fenék közelében akcióznak. Egy ilyen testesebb hal csak akkor ugrik a felszínen vezetett mûhal után, ha nagyon elveszti a fejét, de a gyakran horgászott helyeken valószínûleg nem fog. Nos, itt jön képbe az Executor, mely erõsebb húzás mellett éppen annyira merül el, hogy sekély vizek fenekén lapuló halat környékezi meg. Ezt egy merülõ vagy mélyre törõ típussal már nehéz megcsinálni, nekem legalábbis még nem sikerült száz százalékban.

Tipikus deltai momentum: mindenki a vízben közlekedik

Így hát ez a Salmo modell maradt egyes számú nappali süllõs wobblerem, mely a felszíni modellekhez hasonlatosan vezethetõ, de kissé mélyebbre merül annál. Nyilván ezzel együtt jár a gyakori elakadás is, így a címszereplõ wobblerem most éppen egy leragadt hajókötélen alussza örök álmát, valahol a Duna-deltában… Mondanom sem kell tehát, hogy ebbõl a modellbõl lehetõség szerint, ajánlott több példányt is magunkkal vinnünk egy hosszabb túrára.