A pergetés egyik legfiatalabb "szakága" a vertikális horgászat. A nagy, mély tavakkal rendelkező országok (főleg Európa északi felén), hatalmas hagyományokkal rendelkeznek ebben a témában. Ennek oka, egyrészről az, hogy a módszer kiválóan alkalmazható jégről is, és ugye a skandinávok ebben is az élen jártak, amióta csak a horgászat létezik.

Nem dedikáltan vertikális csali, de remekül bevált a Mann's gumija

Én most azért inkább a hazai lehetőségekkel szeretnék foglalkozni, mert a magyar horgászokat ez érinti első sorban. Hozzáteszem, barátaimmal, Kovács Adriánnal és Lukácsi Bélával, a Salmo Team Hungary tagjaival az Ebro folyó vízrendszerében is szereztünk nagyon fontos tapasztalatokat. S kétségtelenül az egyik fő szezon az őszi-téli időszak, de a tilalom elmúltával a május-június a következő frekventált időszak.

A Wizard V-Tail már tipikus, villásfarkú vertikális plasztik

Vizek, helyek

A vertikális horgászat a sajátos lehetőségei miatt leginkább állóvízen, vagy lassú folyóvízen alkalmazható sikeresen. Tavakon kiválóan a működik, de a Tisza-szerűen lassú folyókon is van létjogosultsága. Pontosan a Tisza példájából állapítható meg, hogy egy bizonyos folyási sebesség felett már nem hatékony. Ha a Tiszán áradás indul és gyorsul a víz, már alig kapunk kapást. Ellenben a csapadékszegény, átlagosnál is lassabb időszakokban, mint a 2011 nagy része is volt, nem, hogy működik, de "csodafegyver" is lehet. A gyorsabb folyóknak, mint pl. a Duna is vannak olyan szakaszai, ahol érdemes így horgászni. A lényeg, hogy a műcsalit olyan formában, olyan mozgásvariációkkal tudjuk felkínálni, amit hagyományos kidobom-behúzom módszerrel nem. Fontos, hogy egy adott helyen hosszabb ideig tudjuk a műcsalit a kapás zónájában, és a célhal közvetlen közelében tartani. Manapság a túlhorgászott vizeken ez lehet az egyik kulcs a kapások kicsikarásához.

A kis Marabu Worm a sügerezéshez kiváló

Melyek az előnyei?

A hagyományos jigfejes horgászat sokszor hoz szép eredményeket, de a jellegzetességei, elsősorban a behúzás iránya miatt a műcsali csak korlátozott ideig képes egy adott helyen "aktívan" egy helyben maradni. Ha túlságosan kis fejet választunk, akkor a műcsali mozgása, frekvenciája lesz lassú/alacsony, ha meg túl nagy az ólomfej, akkor a kapási sávot hagyja el túl gyorsan a csalink. A horgászatok egy részében egyszerűen nem is tudunk (csónak hiányában pl.) a hely fölé kerülni, így vertikális módszerrel esélyünk sincs próbát tenni. Ha viszont a hely fölé tudunk kerülni, máris újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk.

A ET Rubin Spin 2,10-ese megfelelő bot a feladatra

Egyébként sokszor hallom, hogy a mi tavunkon kicsi a víz, ott nem lehet vertikálni, mert elmegy a hal alólunk. Bizony ez előfordulhat, de pl. kifejezetten a süllő esetében ez nem igaz! A süllő van annyira balga, hogy sok esetben még komolyabb csónakforgalomra sem mozdul egy tapodtat sem. Van egy ismerősöm, aki komolyabb halradar segítségével vallatja a soroksári Duna-ág akadóit. Ő esküszik rá, hogy egy halban gazdag akadó fölött elmotorozik néhányszor, akkor el tudja zavarni az szinte az összes halat a süllőn kívül. Sok gondja volt azzal, hogy meghatározza miféle halak állnak a tartásokon. Több békés faj is szereti az ilyen helyeket, gyakran pontyokkal van tele az akadó. Ott ugye hiába kelleti a wobblerét, vagy a plasztik csaliját, ragadozóra nem számíthat. Ezért újabban tényleg "szétmotorozza" az akadót, és ha ezután is lát benne halat, az elmondása szerint rendkívül jó eséllyel lesz süllő! Fogásai igazolják az elméletét. Ezt csak azért emlegettem fel, mert akár 2 méter körüli vízen is fogtam már vertikálisan süllőt, s bár ez jelentősen ritkább, mégsem lehetetlen. 3-4 méteres vízen már nyugodtan mondhatom, hogy 100%-osan működik a hal fölé állás.

A megbízható Banax Iris most L&K fonottat kapott

Folytatva a gondolatmenetet, mára a legtöbb halban gazdag víz, csak úgy létezhet, ha a C&R elvei alapján rendszeresen visszaengedik a halakat. Egyre több ilyen víz lesz, s ahogy telik az idő, ha lassan is, de el fog jutni az emberek tudatáig, hogy másképp nem létezhet tartósan jó ragadozós horgászvíz. Tehát nem túlzás azt állítani a hogy a jövő legfogósabb módszereiről is szó van itt. Ahogy említettem a vertikális módszer nagyon kreatívan képes a csalit felkínálni. Lehetőségünk van figyelemfelkeltő, a ragadozók által egyéb módszerek alkalmazásakor nem látható sebességgel, és technikával megmozgatni a műcsalit. De a módszer szépsége az, hogy pont az ellenkezőjére, azaz a lassú, szinte egy helyben álló, keresgélő csalihal utánzására is van lehetőség, ami a másik ritkán alkalmazott, de igen eredményes módszer. Ha megfigyelnénk a természetben az aljzat közelében a kis méretű, potenciális táplálékhalak viselkedését, az idő nagy részében nem a gyors mozgás jellemzi azokat. Inkább a lassú (rajban) haladás, egyszer-egyszer lenyúl az aljzatra a táplálékért, aztán arrébb megy egy kicsit. A süllő is a legtöbbször ilyen állapotában lepi meg áldozatát. A kapófogaktól megmenekült keszegeken egyértelműen látszik a marás irányából, hogy a zsákmány egyáltalán nem vízszintesen állt a támadás pillanatában, hanem fejjel előre bukva. A fogak okozta seb ferdén a testközéptől halad a farok alatti úszó irányába, ami nagyon jó eséllyel azt jelenti, hogy tényleg táplálkozó, az fenékről szedő keszeg volt a célpont. Ha a vertikális módszerrel ezt a táplálkozó kishalat utánozzuk, máris közelebb kerülünk a sikerhez.

Mann's Jerkbait olyan hosszú, hogy már póthorgot is kíván

A Swimtail Minnow inkább kövesre való

Mi kell hozzá?

Az alkalmazott felszerelésben semmi nincs, amit manapság ne lehetne könnyedén beszerezni. Csónakos horgászatról lévén szó, alapvetően rövid botokról van szó 2 méter körüli méretben. Ha fák közé kell benyújtani, akár hosszabb nyelek létjogosultsága is indokolható. A dobósúly általában a 10-30g vagy a 20-40g körül szokott alakulni, ezek lefedik a használatos ólomfejek méretét. Manapság a fonott zsinór a használatos, 10 kg körüli szakítószilárdsággal, nagyon tiszta vizeken indokolt a fluorocarbon előke használata. A vertikális csalik hatalmas hányada plasztik csali, ezekről szeretnék leginkább írni. A vertikális használatra némi korlátozással alkalmasak a hagyományos tappancsos gumihalak is, de a speciális vertikális csaliknak általában mások a jellemzőik. Alakjuk vékonyabb, testük hosszúkásabb. Jellegzetes a szem kiemelt megjelenítése. A legfontosabb mégis a műcsali farkának kialakítása. A függőleges mozgatásra, az időnként apró kelletésre kell kiválóan reagálni a plasztiknak. Ennek érdekében a tappancsos kialakítás ritka, sokkal inkább a lándzsavégű, vagy a villásfarkú változatok népszerűek és fogósak. Jellegzetes vertikális csalik az egyszerűen csak elvékonyodó, semmi különös végződéssel nem rendelkező gumik is. Ezek a végződések azok, melyek a fel-le mókában a leginkább a valódi kishalhoz hasonlatos mozgással ruházzák fel a műcsalikat. A színek tekintetében a kevés fénymennyiségű szituációkban a hófehér, vagy a UV zöld változatok mérvadóak, míg jó fénynél a zöldes árnyalatok, vagy a kissé sötétebb, flitteres modellek jönnek be.

Termetes süllő az elmúlt szezonból

A kis Swimtail-t verte be

Az ólomfejek esetében az ún. vasalófejű változatok érdemelnek említést, melyek sajátossága, hogy a talajra érve sem dőlnek el, hanem szépen megállnak, így folyamatosan valósághoz közeli állapotban maradnak a műcsalik. Az alkalmazott súlyok függnek a vízmélységtől és az esetleges áramlás mértékétől. Tudni kell, hogy ebben a műfajban inkább a kissé nagyobb súlyok jönnek számításba. A Tiszán pl. átlagos vízen a 17-21 gramm közötti fejeket használom. A holtágakban ennél valamivel kevesebbet.

Béla süllője az utolsó napokból

A visszaengedés dicséretes

Technika

A műcsali helyes megmozdítása nagyon fontos. Nincs kőbevésett mindig beváló technika, de az adott vízen hamar kiderülhet mi a nyerő. Vannak napok, amikor a gyors, de rövid felpöccintésre indulnak be a halak, amikor hagyjuk magától visszaesni a műcsalit az aljzatra. Ekkor előfordulnak "lenyomós" kapások is, melynek során a süllő állába akad a horog. Sok éves tapasztalat, hogy a ragadozó elsőre csak lenyomni próbálja a prédát bekényszerítve a mellúszók alá. Szinte ráhasal. Amikor indítjuk a következő felfelé irányuló mozdulatsort, akkor akasztjuk meg vele a süllőt.

Béla és Adrián koncentrál a vertikális módszerre

Más alkalmakkor pedig az a jó, ha le sem engedjük az aljzatra a műcsalit, hanem néhány cm-re attól mozgatjuk, kelletjük. Néha csak a kontroll kedvéért érintjük vele a talajt. Ez a Tiszán csorgás közben a legjobb.

A naplementi órák mindig jók!

Azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes ebbe a módszerbe belerázódni, mert vannak helyzetek, amikor magasan a vertikális módszer hozza a legtöbb kapást, s az eredményességünk múlik azon, hogy művelni tudjuk.