Mivel az utóbbi években egyre inkább csak pergetek, egyre ritkábban horgászok békés halakra. Néha azért előbújik belőlem a régi finomszerelékes horgász énem, és félretéve egy kicsit a pergető pálcákat, a békés halakat veszem üldözőbe. A Velencei tó erre nagyon is jó helyszín, ugyanis hazánk második legnagyobb állóvize, az egyik legjobb békéshalas víz, kiemelkedően jó dévérkeszeg állománnyal. Általában egész napokat nem tudok eltölteni horgászattal, ezért három rövid pár órás peca élményeit írom meg. Mindegyik különböző helyszínen történt, más körülmények között.

Rengeteg vízimadár

Első nap.

Amikor matchbot arat.
Április van. A hajnalok még hűvösek, de nappal már kellemesen meleg a levegő. Horgászni készülök, egy amolyan hajnali békéshalas bevetésre. Egy match, egy picker, és egy feeder pálca lapul a botzsákban. A napkelte már tóparton talál. A tónak egy olyan részén járok, ahol még nincs minden kibetonozva, kicsit természetesebb a környezet.
Elsőként hamar kis 270-es Picker Blade pálca kerül a helyére. Másodikként a 420-as Black Spider match pálcát nyitom szét. Nem tudom miért, a tónak ezen a részén szinte soha senki nem horgászik úszós módszerrel, pedig egy párszor már sikerült itt szépen fognom matchbottal. Gyorsan vízmélységet mérek, etetek, és már a helyén a második bot is. Kapásom egyenlőre nincs, így ráérek nézelődni.
Rengeteg a vízimadár. Elnézem, ahogy egymást kergetik, hatalmas ricsajt csapva. Vannak közöttük egészen fura piros fejű réceféleségek, amiket itt láttam először. Mellettem egy tőkés réce pár totyog ki a partra, láthatóan nem félnek az embertől. Miközben a madarakat figyelem a szemem sarkából éppen észreveszem, hogy az úszóm antennája kiemelkedik a vízből. A bevágás ül, formás dévérkeszeg a horgomon. Visszadobok, és két percen belül megvan a párja is. Hát ezért jó matchbottal horgászni! Felpörögnek dolgok. Egyik dévér jön a másik után, aztán úgy öt darab után szünet.

Az első dévér

Gondolkodok. Etessek? Ne etessek? Amíg én a gondolataimba merülök, az úszóm meg a víz alá. Bevágás után kicsit keményebb ellenállásba ütközök. Jókora ezüstkárász a horgon. Akkor nem etetek még. Hiába várok, nem akad párja a halamnak, így aztán mégis dobok pár gombócot az úszó mellé.

Jókora ezüstkárász

Átlag dévér

A dévérek szinte egy percen belül ismét megjelennek, jön egyik a másik után. Közben pickeremet hiába dobom akárhova, sehol semmi. Éles a kontraszt a két módszer között. Már kezdeném élvezni a matchbotos pecát amikor megérkezik a szél. Szinte hirtelen egyik percről másikra kezd el fújni, és nem is kicsit. Nagyobb úszót kellene felraknom, de már nincs kedvem szerelni. Kiszenvedek még két dévért, aztán pakolok. Jó volt ez a pár órás, rövid peca!

Második nap.

Feltolós matchbotos.
Délután van, ülök a szobában, a számítógépem előtt. Másnap hajnalra pecát tervezgetek, de még nem tudom hova is menjek. Váratlanul jön egy hasznos infó. A nagytestű ezüstkárászok kint vannak a kikötőkben. Úgy látszik a hirtelen jött meleg hatására már az ívásra készülődnek. Gyorsan át is szerelem a matchbotomat. Egy hagyományos könnyű feltolós úszót rakok fel. Úgysem kell nagyot dobni. Másnap a hajnal, már a kikötő mólóján talál.

Kikötői csendélet

Keresem helyemet, hol is álljak meg. Találok egy kisebb gödröt a parttól talán 7m-re. Tökéletes lesz. Belövöm pontosan eresztéket, és három kis gombóc etetőanyagot, és egy kis csemegekukoricát szórok az úszóm mellé. A sok kishalra való tekintettel, a pinki mellé egy kukoricát is tűzök a horogra. Jöhetnek a halak! De nem jönnek. Csendes a kikötő, szemre nyoma sincs a kárászoknak. Átvert volna barátom? Már jó egy órája várok, amikor kiemelkedik az úszóm. Bevágok és érzem is rögtön, hogy igen ez kárász lesz. Nem egy igazi óriás, olyan 60 dekás lehet. Gyorsan megmerítem, úszó vissza. Megint múlnak a percek, de semmi. Egy fél óra várakozás után aztán ismét kiemelkedik a karcsú antenna. Az ellenállás már nagyobb, és a hal is. Közel 1kg-os ezüstkárász a horgon.

Ilyen ezüstkárászokért jöttem

Még egy a nagyokból

Na meg még egy

A felszerelés mellett

Ahogy emelkedik a nap az égbolton, úgy sűrűsödnek a kapásaim. Nagy testű ezüstkárászokat fogok egymás után. 32-33cm-es gyönyörű példányok. Időnként van egy kis szünet, de pár marék csemege kukorica után folytatódik a móka. A kárászok közé becsúszik egy szebb dévér, és egy bodorka is. Élvezem a dolgot, de fogytán az időm. Még két ezüstkárászt merítek, aztán hirtelen véget ér a roham. Nem is baj, úgyis mennem kell…

A nap hala

Kapás a feltolóson

Harmadik nap.

Esőben.
Kaptam itthon egy délelőttre kimenőt, de az időjárás előrejelzés esőt ígér. Mi legyen? Menjek, vagy ne menjek? Nem zárom le a kérdést. Nagyjából bepakolok és beállítom telefonomat hajnali négyre. Miután felébredek első dolgom, hogy megnézzem a radarképet. Most nem esik, és pár órám még biztosan van, így megyek. Öt óra körül érkezek meg a Dinnyési kikötő mólójára. Csomagolom ki a botokat, amikor rájövök, hogy tényleg csak nagyjából pakoltam be. Az összes leszúró, a bottartó villák, mind otthon maradt. Mindegy, megoldom a dolgot…

Egyszerűsített bottartó (egyszer az eszemet hagyom otthon)

Csak egy spicc és egy picker bottal készültem. A tervek szerint a spiccbottal a mólóról befelé, a pickerrel kifelé fogok horgászni. Az etetőanyagot is ott helyben keverem. Egyszerű Timár mix Speciál keszegező. Ez az etetőanyag tapasztalatom szerint az árához képest egy nagyon jó etetőanyag. Főleg hidegfrontos napokon, valamiért nagyon működik. Remélem most is így lesz! Mindkét bot a helyén. Elsőként a spiccbotra van érdeklődő. Két dévért is fogok egymás után. Mivel a villák otthon, így pickeremet csak egyszerűen az összehajtogatott botzsákomra támasztottam fel. Miközben a spiccbottal bíbelődök váratlanul elindul a picker a víz felé. Még időben elkapom, és érzem is, hogy egész jó halam van. jókora kárász volt tettes. Ez a fogás egyben egy jel is volt, hogy ez így nem fog menni. Két botra nem tudok figyelni egyszerre rendesen. Így aztán egyenlőre, a spiccbotot leteszem. Csak a pickerre koncentrálok, és jól is teszem. Folyamatosan van kapásom, öt percenként húzza valamilyen hal a spiccet. Dévérek, kisebb pontyok a tettesek. Az egyik maszatolós kapás után aztán karikába hajlik kis pálca. Lassan magam elé terelem halamat és megmerítem. Egy méretes ponty.

Ponty a merítőben

Ilyen kicsiből nagyon sok van, remélem lesz idejük megnőni!

Tilalom van rá, így a szokásosnál is gyorsabban engedem el. Miközben én a halakkal jól szórakozok, nekiáll szemerkélni az eső. A spiccbotot végleg elcsomagolom. Bár idő romlik, a halak jönnek. A nyerő csali kombináció 3-4 szem csonti, egy puffasztott rizzsel kikönnyítve.

Hát ez bizony esik…

Az érzékeny spicc a legkisebb kapást is jelzi

Kapás, kapás után. A legtöbb elkövető 25-30dkg közötti dévér. Jól elszórakozok velük. A felhők viszont egyre szürkébbek. Egy háromnegyed órán keresztül kitartok, de aztán kezd kellemetlen lenni az égi áldás. Esőkabát van rajtam, de a nadrágom lassan átázik. Közben kapást rontok a pickeren. Ez volt végső lökés. Elég volt!

Ennyi jött össze

Eddig az idén összesen ennyit horgásztam békés halakra. Sokszor hallom a horgászoktól, hogy üres a tó, meg, hogy nem eszik a hal. Az én véleményem az, hogy a Velencei tó igen jó békéshal állománnyal rendelkezik, és aki csak szórakozni a vágyik, nem feltétlenül csak a pontyokra, az nem fog csalódni, ha ide látogat.