Szeptember ötödikén, amikor az egész országban szakadt az esõ, elindultunk Jászberénybe Tóth László barátunkhoz, a helyi Silurus horgászbolt tulajdonosához, hogy elmenjünk vele botokat tesztelni egy nemrégiben megnyílt horgásztavon. Normális ember ilyen idõben ki sem mozdul otthonról, de Laciról köztudott, hogy a horgászat megszállottja, így abban reménykedtünk, hogy biztosan talál olyan helyet, ahol tesztelhetjük új botjainkat.


Megérkeztünk…

Ahogy megyünk bele az õszbe, egyre inkább eljön a jobb pontyok ideje, legalábbis én az utóbbi évtizedben ezt tapasztalom. Nem tudom, mi játszódik le pontyéknál, de ahogy hûl az idõ, a ványadtabb pontyok kevésbé veszik fel a csalit, mint a testesebbek.

Készül az etetõanyag

Már alakul

Ami ezt a szeptember eleji idõt illeti, felvehette volna a versenyt a novemberben szokásossal. Egy órai stabil ázás után a fészkes fenébe kívántuk a horgászatot, ráadásul még csak kapásunk sem volt. Pedig Laci igazán kitett magáért. Erõsen epres, nem olcsó Van de Eyde etetõanyagot bontott ki, és kevert hozzá pellet õrleményt, meg egy hallisztes keveréket, ami ugyancsak illatozott. Csonti és kukorica került még bele, aztán alapos keverés, gombócozás majd etetés következett. Közben mondott is egy megszívlelendõt. Azért kever hallisztet az etetõanyagba, amikor homok vagy kavicsbánya tavon horgászik, mert az ott fogható pontyok mind tógazdaságból valók, és emlékeznek a korábbi takarmányra, amiben bõven volt halliszt. Ez adott némi reményt a vigasztalan idõben…


Csak pontosan, szépen...

Az elõzetes hírek szerint nagytestû pontyok is szép számmal vannak a tóban, ezért az érzékenyebb feeder botok helyett most két nehézbombázót vittünk magukkal. Két Power feeder 150, 390 m hosszú botot, ami már jelzi, hogy nem akármilyen dobósúlyú botokról van szó. Nekem úgy tûnt, hogy a bot tervezõi ráéreztek arra a hiányra, amit egy idõsebb generáció tagjai joggal reklamáltak.

Volt ilyen is

Meg ilyen is

Ponty is jött

Meg kárász is

A régi sárgavégû masszív pontyos fenekes botok után nagyon hiányzott már egy olyan, amely ugyanazt az erõt és a halfogás biztonságát sugározza, mint a régiek, de már megfelel a kor új követelményeinek is! Megértem az idõsebbek idegenkedését a nagyon érzékeny feeder vagy picker botokkal szemben, nekem sem ment az átállás egyik napról a másikra. Ráadásul a botcserék orsó és zsinórcserével is járnak, ami növeli a költségeket is. Ez igaz, de az is, hogy ennek fejében kapunk egy olyan botot, amit nyugodt szívvel használhatunk folyóvízi horgászatnál és tavinál egyaránt. A bot erejét az IM 8-as kevlár anyag adja, terhelhetõségét 14 SIC gyûrû garantálja, ráadásul három méretben (360, 390, 420) kapható. Erénye még a botnak, hogy távdobásra és nagy halak horgászatára lett kitalálva, de ennek ellenére megõrizte a feeder botok könnyûségét, érzékenységét. A míves parafanyél jól áll a kézbe, csavaros orsótartója biztonsággal rögzíti az orsót. Három jelzõ spicc dukál mellé.


A fegyverek ( az egyik boton orsót cseréltünk)

Felszerelés szempontjából minden adott volt a sikeres halfogáshoz, hiszen az orsók korábban már jól vizsgáztak, 500-as nyeletõfékes Helikon Banaxokról van szó. Amelyek nem kis meglepetést keltettek megjelenésükkor, hiszen nyeletõfékes orsóban nem szokott Wormshaft oszcillációs rendszer lenni, (amelynek lényege, hogy az orsó tökéletesen teszi fel a zsinórt a dobra, így aztán hozzásegíti a horgászt a még nagyobb távolságot elérõ dobáshoz). Az orsó hat csapágya teszi a dolgát, a többi már a horgászon múlik.
Az egyik orsón a Feeder Mono zsinór, gyorsan süllyedõ, magas kopásállóságú, erõs, de mégis lágy. A csekély nyúlás növeli a dobásbiztonságot, bevágáskor pedig felgyorsul a kontaktus a horog és a botspicc között. A Másikon Sufix XCelon 0,25-ös ez egy korábbi fenekezõ pontyozáskor maradt fent, erénye a magas szakítószilárdság, kopásállóság, lágyság és rugalmasság.
Az etetésen egy árva hal sem mutatkozott, ellenben a távolban fürdött, ugrált, locsogott a ponty. Ha van valamit, amit utálok hát ez az! Fürdõzõ pontyok kapás-fárasztás helyett, ez olyan, mint amikor a nõ az udvarlás utolsó legizgalmasabb fázisában fejfájásra hivatkozva elmegy aludni…

Kezdetnek nem rossz

Alakul a teríték

A szél egyre erõteljesebben fújt, az esõ esett vigasztalanul, már a pakoláson törtük a fejünket, amikor Laci botjának spicce végre megrezdült. Néhány perc múlva már a szákban volt az elsõ ponty, amit Sándor barátunk pontya követett. Aztán, mint a mesében, elindultak a halak, Laci látványosakat fárasztott, Sanyi meg egymásután szánkáztatta ki a potykákat.


Szépen termeltek a fiúk

Szó szerint szánkáztatta, mert a Power Feedernek ezek a szabvány halak (1-2 kg) meg sem kottyantak, szerintem 8-10 kilós pontyoknál kezdené összekapni magát a bot. Egy óra leforgása alatt telefogtuk a szákot, már egyáltalán nem volt zavaró, hogy bõrig áztunk. Tíz éve, amikor utoljára erre jártam, még alig voltak a környéken kavics- vagy homokbányák. Azóta Heves környékén tófüzérek sokasága alakult ki, és jó hír, hogy ahol megszûnt a kavics vagy homok kitermelés, ott teret nyert a horgászat. Azon a tavon, ahol mi horgásztunk, még tart a homokbányászat, de a tó partjának nagy részén már zöldellnek a nemrégen ledugott fûzfaágak. Nem kell hozzá nagy képzelõerõ, hogy lássuk, Heves környéke látványosan átalakult, az elhagyott kukoricások helyén új vízivilág születik.