Megjelent: 2020. augusztus 15. | Forrás: Szabó Bence | Írások

Egy új vízre látogatni mindig nagy kihívás, hiszen az ember előre nem tudja, hogy pontosan mire is számítson. Ismeretlen a helyszín, a környezet, a halak, illetve mindazok, a horgászat eredményességét alapjaiban befolyásoló elemek, mint a vízmélység vagy a mederszerkezet, amelyekkel egyébként nem ártana tisztában lenni, ha jót szeretnénk horgászni. Hogy mi a teendő ilyen esetben? Meg kell próbálni információt kérni a tavat jól ismerő horgászbarátainktól vagy, ha ilyen ismerőseink nincsenek, érdemes alaposan kifaggatni a tógazdát. Én néhány hete a Sárisápi Horgásztavon ez utóbbi lehetőséget választottam és szerencsére minden olyan információt megkaptam, amire szükségem volt. Ezeket elraktározva kezdtem neki a készülődésnek, majd pedig a horgászatnak!

Ha új helyszínre látogatunk, érdemes magunknál tartani lehetőség szerint legalább kétféle, egymástól lényegesen eltérő jellemzőkkel bíró etetőanyagot. Ezekre azért van szükség, mert hiába kapunk segítséget adott esetben horgászbarátainktól vagy a tógazdától, mégiscsak a személyes tapasztalat az igazi, így nem árt a saját szemünkkel meggyőződni mindazokról, amiket előzetesen hallunk a vízzel kapcsolatban. Így tettem én is és, bár hiába mondta el Ramón, a tógazda többször is, hogy elsősorban a halas csalogatóanyagok működnek, azért vittem magammal egy kevés naturális jellegű kaját is. 

A Sárisápi Horgásztó meseszép környezetben terül el. 

Ládámat a büfé oldalának utolsó előtti stégén helyeztem el, azaz nagyjából a tó középső részén.

Amint becuccoltam a horgászhelyemre, rögvest nekiláttam etetőanyagaim előkészítésének. Egy-egy zacskó Seria Method csoki-narancs és Pro Corn etetőt készítettem elő, illetve kevertem egy kevéske Black Halibut Method Pelletet is. Előzetesen úgy gondoltam, hogy valamelyik iránynak jónak kell lennie, hiszen mind a Pro Corn, mind pedig a csoki-narancsos method etető olyan kaja, amellyel bárhol, bármilyen körülmények között szívesen leülök horgászni. 

Egy kukoricás és egy halas kaja, na meg némi halibut pellet. ami nálam elmaradhatatlan kelléke a methodos horgászatoknak. 

A csoki-narancsos etetőt és a pelletet külön készítettem elő, majd, amikor mindkettő elérte a végleges állagát, összekevertem őket. 

Bár az egyik komponens karakteresen édes, némi fanyar háttéraromával, míg a másik erősen halas, elegyük tökéletes kombináció.

Alapozó etetés nélkül kezdtem a pecát. Előtte természetesen kiakasztottam zsinórom az orsómon található klipszbe, egészen pontosan 27 méterre. Mivel ez kicsit közelebb van a tó közepétől, így biztosan el tudtam kerülni azt, hogy a szemben ülő sporikkal esetleg összeakadjak. Szerencsére az első kapásra nem kellett sokat várnom. 3 perces ütemben kezdtem dobálni és már a harmadik dobásom halat adott. A ponty nem volt túl nagy, de annál szebb és erősebb! 

Ha gyorsan megvan az első hal, akkor kicsit megnyugodhatunk, hogy jó úton járunk.

Ha már említést tettem a hal erejéről, egy pillanatra meg is állnék. Nem tudom, hogy pontosan mi lehet az oka, de a sárisápi pontyok valami egészen elképesztően jó kondícióban vannak! Egy lágy bottal, mint amilyen a Competition Feeder is, nagyon nagy élmény ezeket a jó erőben lévő pontyokat fárasztani. Mivel a későbbiekben is egyre-másra rácsodálkoztam a vehemens potykákra, a peca végén megérdeklődtem a tógazdánál, hogy mi lehet az oka a pontyok szokatlanul nagy erejének. Elmondása szerint nincs semmi titok, csak a folyamatosan beáramló friss, oxigéndús víz. 

A horgászat remekül alakult! 11 és délután 2 között volt egy kicsit csendesebb periódus, ezt leszámítva azonban folyamatosan fogtam a halakat, melyek mérete rendre 2-3 kg körül mozgott. Nem titok, hogy szerettem volna azért egy termetesebb példányt is elcsípni, azonban éreztem, hogy nincs egyszerű dolgom, mert annyira összeálltak a halak az ütemes horgászattal létrehozott etetésemen, hogy közéjük csak kis eséllyel tévedhet be egy nagyobb potyka. Azonban úgy voltam vele, hogy megpróbálok valamit tenni az ügy érdekében, így az eddig horgászott pontot elhagyva eldobtam jó 3-4 méterrel balra. Itt már nem is volt akkora az érdeklődés, hiszen a spiccem mozdulatlanul állt, nem látszott rajta a halak folyamatos jelenléte.

Ezen a mozgalmas napon Competition Feederem igencsak meg volt dolgoztatva! 

A nagytestű pontyoknak azonban éppen erre van szüksége! Alig 5 perc várakozás után meg is görbült Competition Feederem spice és a ráemelést követően éreztem, hogy helyben vagyunk! Megjött végre az a ponty, amire reggel óta vártam! Lassan, komótosan úszkált jobbra, majd balra, aztán megint jobbra, végül megint balra. Szerencsére türelmes voltam és nem erőltettem túlzottan a halat, helyette szépen megvártam, míg végleg elkészül az erejével és lehetőségem adódik megmeríteni.

Gyönyörű példánnyal mérkőzhettem meg! 

Csodás tövessel hozott össze a sors, melynek súlya legalább 6-7 kg volt! Megkoronázta a napomat, nem kérdés! Egyetlen pikkelye sem hiányzott, a szája és az úszói épek voltak, egy szóval igazán impozáns példánnyal volt lehetőségem fényképezkedni. 

Ezen a horgászaton egyébként a korábban bemutatott csoki-narancsos kaja és halibut pellet kombó került végig a kosárba, hiszen annyira jól működött, hogy nem volt miért változtatnom rajta. A csalik közül pedig az egyszínű, csoki-narancsos Method Tojást tudnám kiemelni, hiszen szinte minden halamat ezzel a csalival fogtam. Bár gyakran előfordul, hogy az etetőanyag aromájától karakteresen elütő csalival lehet az ember csak igazán eredményes, ezúttal ez teljesen másképp volt. 

Csoki-narancsos Method Tojás a Benzár Mix Hungary Facebook oldalon bemutatott kötéssel felkínálva. 

Édesszájúak a sárisápi pontyok! 

Mivel az első sárisápi horgászatom ilyen jól sikerült, úgy döntöttem, hogy rövid időn belül meg kell ismételnem ezt a nagyszerű pecát! Ezúttal azonban nem tudtam egész napra menni, pusztán a koradélutáni órákban érkeztem meg a vízpartra. A múltkor jól működő kaján csak egy minimálisat változtattam, hiszen a csoki-narancsos etetőhöz ezúttal nem pelletet, hanem egy zacskó halas-scopexes Rapid etetőanyagot kevertem. Emellett kizárólag új csalikat vittem magammal, melyek jelentősen különböznek a korábban itt (is) bevált Method Tojásoktól. 

Változékony, olykor napos, máskor esős idő fogadott. A panoráma azonban káprázatos volt ezúttal is!

A csoki-narancsos kajához a Black Halibut Method Pellet helyett ezúttal scopexes Rapid etető került. 

Miután minden készen állt, az első látogatásomhoz hasonlóan kezdtem horgászni. A halak is aktívnak mutatkoztak, így délután sikerült csípnem közülük néhány szép példányt. Azonban 5 óra magasságában minden megváltozott, hiszen beköszöntött az esős napszak… Hosszú órákon keresztül zuhogott az eső, ellehetetlenítve ezzel teljes egészében a horgászatot. 

A tó pontyainak jelentős része tükörponty. Ezúttal is belőlük fogtam a legtöbbet. 

Mivel a pecát kénytelen voltam szüneteltetni, így az írásban is tartok egy lélegzetvételnyi szünetet, amely során ejtek néhány szót az előbb említett új csalikról. Erre a horgászatra kizárólag az Expanda Method Pelleteket hoztam magammal, melyekről tudni érdemes, hogy puha, magas halliszt, illetve halolaj tartalmú, alapvetően lebegő csalik, amelyek két méretben, 6, illetve 10 mm-es kivitelben érhetők el. Felhajtóerejüket azonban mi magunk is befolyásolni tudjuk, amennyiben a víz alatt a pelletekből ujjainkkal kinyomjuk a levegőt. 

A kisebb, 6 mm-es Expanda Method Pelletek voltak most a fogósabbak. 

12-es Benzár horogra tűzve kínáltam fel őket. 

A fokhagymás nem kifejezetten harmonizál az édes etetővel, azonban ezúttal így tetszett a legjobban a pontyoknak! 

Közben az eső ereje kezdett alább hagyni, azonban már majdnem besötétedett. Nem vagyok egy nagy éjszakai pecás, mégis úgy határoztam, hogy egy kicsit még horgászok és belepróbálok a fényváltást követő órákba. Ehhez azonban botot kellett cserélnem és elővettem egy Allround Feedert, amelynek harmadik tagjába a hozzá gyárilag is kapható iBite spiccet helyeztem. Ennek a megoldásnak hatalmas előnye, hogy nem kell a világítópatronnal bajlódnunk, mindössze az elemet és a LED-et kell a spiccgyűrű befogadó részébe helyeznünk és pontosan úgy horgászhatunk tovább, mintha fényes nappal lenne! 

Ekkora fény bőven elegendő ahhoz, hogy a legapróbb rezdüléseket is láthassuk! 

Nagyon ötletes ez a megoldás, ugyanis aggodalom nélkül dobhatunk és fáraszthatunk vele, nem kell attól félnünk, hogy kiesik a helyéről a fényforrás. 

Az iBite termékek egyébként alig egy éve kerültek a boltok polcaira, de már egyre több sporttársat győzött meg a termékcsalád ötletessége és felhasználóbarát mivolta. Én azt szeretem bennük a legjobban, hogy nem kell attól tartanom, hogy rátekeredik a zsinór a spiccgyűrűbe helyezett fényforrásra, sőt, attól sem, hogy dobás közben esetleg kirepül az a helyéről. Sokkal praktikusabb, meggyőződésem szerint, mint a világítóparton vagy bármilyen más megoldás! 

Az elem és a LED természetesen külön is beszerezhető, de minden iBite spicchez jár gyárilag is. 

A fárasztás során remekül nyomon tudjuk követni a segítségével, hogy merre tart éppen ellenfelünk.

Szerencsére nem kellett csalódnom és a hosszas esőzés után a pontyok egyre-másra jelentkeztek a horogra tűzött Expanda Method Pelletért. Persze sokáig már nem maradtam, hiszen a hazaút hosszúnak ígérkezett, így még bőven éjfél előtt összepakoltam és befejeztem a horgászatot. 

Ha minden a helyén van, éjszaka sem maradhat el a siker! 

Végszónak mindössze annyi, hogy a Sárisápi Horgásztavat nagyon érdemes meglátogatni mindazoknak, akik szeretnek mesés környezetben erős pontyokra horgászni. A bemutatott csalogatóanyagokkal és felszerelésekkel nekem már sikerült ezen a vízen nagyon jókat horgásznom, így azt gondolom, hogy másnak is sikerülni fog! 

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán