Beköszöntött az újév, új célokkal, új fogadalmakkal, de elsősorban egy új lékhorgász szezonnal. Nem váratott sokat magára az első rablóhalas lékes próbálkozásom, majd az elsőt gyorsan követte a második is. Ennek a két alkalomnak az eseményeit szeretném most megosztani.
István barátommal készültünk meghódítani a jég birodalmát. Kora reggel indultunk útnak, még napkelte előtt a helyszínre érkeztünk. A hidegben ropogott minden. Magunkra kapkodtunk minden meleg holmit, nem mertünk a hőmérőre nézni, nehogy sarkon forduljunk. Kényelmesen becihelődtünk a tó jegére, majd latolgatni kezdtük, hogy merre fúrjuk az első lékeket. A fúró hangosan csikorogva vágott magának utat a csontkemény jégpáncélba. Mire a horgot felcsaliztuk, vékony jég képződött a lékekben. Nem lesz egyszerű feladatunk, azt tudtuk, de ha már nekifogtunk, akkor nincs visszaút. Közben a napsugarak is kezdtek kimerészkedni a domb mögül. Ekkor vette elő barátom a hőmérőjét a táskából, már meg sem lepődtünk azon, amit mutatott, gyenge -10 fok volt.
![]() Igazi horgászidő |
![]() Nyáron ezt a pillanatot általában élvezni szoktam |
Felszereléseink egyszerűek voltak. Barátom a tároló orsókat és a rövid, 1-1,5 méter körüli teleszkópos botokat részesíti előnyben, igazi retrós hangulatot idéztek a pecái. Én a már jól bevált és a szívemhez nőtt egyrészes 60-80 centis rövid kis pálcáimra és a mindennapokban is használt orsóimat szereltem. Szerelékeink egyformák voltak, 8-10 gramm körüli úszók, és a csalihalakhoz mért egyágú horgok. Célhalaink a süllők és a csukák voltak. A fürge kishalak idegesen cibálták a termetes úszókat, minden pillanatban vártuk, hogy mikor rántja a jég alá egy éhes ragadozó.
Csendben teltek a percek, nem történt semmi a belógatott szerelékekkel. Intenzív lékfúrásba fogtunk, próbáltunk rálelni a fagyos víz lakóira… Valamint, ha folyamatos mozgásban voltunk, nem éreztük annyira a hideget. A csukáknak szánt szerelékekkel a part menti övezetben keresgéltünk, míg süllőre csalizott horgainkat, a mélyebb vizekben kínáltuk fel. A folyamatos keresgélés közben néha eltávolodtunk az ordasoknak beélesített botoktól. A tüskéshátúakban bíztunk a legjobban. A csukák ezt sértőnek találták, és rendesen megbosszulták. A magukra hagyott szerelékekről 10-15 méter madzagot is lehúztak, majd jól becsavarták a nádtorzsák közé. Csak hosszas lékfúrások, és a hideg vízben való kotorászás után sikerült eljutnunk a horgokig, de azon már egy fia hal sem volt. Ezt a játékot párszor eljátszották velünk. Csak egy pillanatra fordítottunk hátat a szerelékeknek és a lazára állított féknek, illetve a nyitott felkapókarnak köszönhetően könnyedén húzták le a zsinórt. Nem kockáztattunk, hogy a pillekönnyű botokat elvigyék ezért nem állítottunk a fékeken. Ha a csukás szerelékek mellett strázsáltunk, akkor a süllők cibálták le a damilt, majd távoztak, jókora hasadásokat hátrahagyva a kishalakon. Felváltva figyeltünk a part menti és a mélyben elhelyezett botokra, és így sikerült barátomnak elcsípnie ez első csukát. Rohantam a fotógépemmel, hogy meg tudjam örökíteni a pillanatot.
![]() Tágra nyitott álkapcsokkal próbálta kirázni a horgot |
![]() Egy tarkófogás és a jégen az ordas | ![]() Nem nagy, de nekünk nagy örömet okozott így télen |
A sikeres csukafogás követően a süllős pálcája sült el Istvánnak. Izgalmas huzavona után egy formás süllő suhant el a lék alatt. Néhányszor még megpróbált visszatörni a fenékre de sikertelenül, hamarosan őt is lencsevégre kaphattam.
![]() Megvan | ![]() Jogos az öröm |
![]() Még egyet így is |
Ezzel a két hallal zártuk is a napot, nem volt több kapásunk. A hazafele vezető úton már azon töprengtem, hogy legközelebb mikor tudok visszatérni. Majd’ 4 napot kellett várnom, hogy újra szerencsét próbáljak a halaknál.
Ezúttal Leventével igyekeztünk horogra keríteni a kedvenceinket. Az időjárás nem volt valami kegyes, immár nem röpködtek a mínuszok, hanem plusz fokok voltak és az eső is el-eleredt. Ez sem a legideálisabb januárban. A jeget pár centi vastagon víz borította, és ennek hála rendesen csúszott. Minden lábujjammal kapaszkodtam a csizmába, és kacsa módjára tocsogtam a vizes jégen, míg megszoktam a biztonságos járkálást.
Nem kellett időd fecsérelni a halak keresésére, már nagyjából tudtam merre bújhatnak. Gyorsan átfúrtuk a jeget néhány helyen és türelmesen várakoztunk az első jelentkezőkre. Röviddel a kezdetek után meg is volt az első hal, egy kissüllő tisztelt meg.
![]() Ez a fiatal egyed, jókora forradás nyomait őrzi | ![]() Csak ekkora |
![]() A csukák reményében a partszélt vallattuk |
Amíg a süllőcskével voltam elfoglalva, egy csuka megviccelt. Kezdett hasonlítani a szituáció az első alkalomhoz, habár most szervezettebbek voltunk. Még két kapást sikerült elbambulnom a délelőtt folyamán, mire végre elcsíptem egy tarka krokit. Csepergett az eső, lassan a köd is erősödni látszott. Néha a túlpartot is alig láttuk. Ennek ellenére jobb volt a szabadban lenni, mint otthon a tévében valami bugyuta műsort bámulni.
![]() Köthető csukabiztos előke, erre kerültek az egyágú horgok | ![]() Mintha mosolyogna |
![]() Csendélet |
![]() Közös pózolás | ![]() Egy szellőztető lékben engedtem szabadon |
Alig pár perc múlva Levi füttyentett, hogy harcol valakivel. Igyekeztem odasietni, anélkül, hogy dobnék egy hasast a vízben. Mire odabicegtem már a jégen pihent egy bő kettes csuka. Barátom szája a füléig ért. Szép is a léki horgászat, ha ilyen halakkal találkozik az ember. Egymás után furkáltuk a part mentén a lékeket újabb halak reményében, de nem volt több érdeklődő. A délután már csendben telt. Akárcsak korábban a roham a déli órákra volt tehető, 11 és 2 közt voltak aktívak a csukák. Majd’ 5 óráig kitartottunk bízván a süllőkben, de ők ránk sem hederítettek. Így is szépre sikeredett számunkra a nap és talán legközelebb ismét kegyesek lesznek a pikkelyesek hozzánk.
![]() A „bestia” |
![]() Mehet vissza | ![]() Mindjárt eltűnik a szemünk elől |
![]() Estére a köd is erősödött |
A Carp Expert orsókínálata 2025 tavaszán egy újabb példánnyal bővült. A Method Indicator 5500 személyében egy teljesen új technikát ismerhettek meg a horgászok. Ez az innovatív orsó egyedinek számít a hazai piacon, ugyanis a hibrid fékcsillagba integrált egység képes a kapásaink jelzésére, fény és hangjelzés egyidejű közvetítésével! A Method Indicator orsó elsősorban a feeder horgászoknak készült, de hasznos társ lehet bármely fenekező...
Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...
A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán. A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...
Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...
A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket. A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...
Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos volt. Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...