A plasztikcsalis horgászatban kialakultak azok az alapszínek, melyekhez általában nyúlni szoktunk. Tudjuk jól az alapszabályokat, mégis vannak szituációk, amikor egészen más jön be, mint legtöbbször.

A fekete-piros összeállítás (különösen az Action Shad-ből) nagyon fogós

Általánosságban elmondható, hogy nappal jó fényviszonyok közepette és tiszta vízen a természeteshez közeli műcsali színek jönnek be. Ide tartoznak a kagylószínű oldalú, esetleg fekete háti sávval rendelkező csalik, nagy klasszikus az átlátszó zöld flitteres, vagy a sárgás árnyalatok. Ahogy fogy a fény úgy jönnek joggal képbe egyre élénkebb színek, mint az UV zöld, vagy az ezzel kombinált műcsalik, ugyanígy a UV piros és kombinációi. A fényváltások jó színe a hófehér is. Ahogy a körülmények változnak valamicskét, pl. felhősebb az idő, vagy a víz átlátszósága nem optimális, azonnal lehet változtatni az élénkebb színek irányába, vagy legalábbis a műcsali valamelyik részén ezek megjelenhetnek.

Fekete csali a fekete sügér szájában

A tiszta vízben próbálgatott feketére azonnal rárohant egy naphal

Ezen alapelvek mellett időnként azt tapasztaljuk (azok, akik egyáltalán meg merik próbálni), hogy az igazán sötét árnyalatú plasztikok is bevállnak. A sötét zöld vagy sötét barna flitteres kombinációi éppen úgy, mint a teljesen fekete bizonyos variációi.

Tiszai süllő Mann's-szal

A tengerentúlon a fekete sügeres horgászok elsőszámú Texas-riges, vagy Carolina-riges csalijai között tartják számon a koromfekete alapanyagú, piros vagy kék flitterekkel megbolondított gumikat. Bátran állíthatom, hogy ezek a színek idehaza sem hagynak cserben bennünket. A Mann's műcsaligyártó "motoroil" nevű színkombinációja az utóbbi időszak egyik legsikeresebb műcsalijává vált. Ez egy barna, kólaszerűen átlátszó testet takar koromfekete flitterekkel. Érdekes módon kristálytiszta vízen, kiváló fényviszonyok között is működik, sőt, talán ekkor a legjobban. Ez ugye nem esik egybe a korábban említett alapelvekkel, hogy ilyenkor természeteshez közeli színekkel kell operálni. Vagy mégis?

A "motor oil" kisebb példányai kiváló köves csalik

Süllő a horgon

Ha egy kamerával lemerülnénk egy egyik nagy folyónk aljára (és tegyük fel, hogy nem zavarnánk a süllőket a táplálkozásban), megfigyelhetnénk, hogy a ragadozó valójában mit lát a táplálékhalából több méteres mélységben, ahová már a fénynek csak egy része jut le. A Tiszán egy sneciből, mely szeretne a teli hidegben minden ragadozó szeme elől eltűnni, és minden gyors mozgást nélkülöz, szerintem nem túl sokat. Vagy a Dunán egy barnás, sötét gébből sem vehet ki sokkal többet, mint egy kövek között elsuhanó árnyék. Ha ezekre nem vág oda, valószínűleg sokkal kevésbé lesz hatékony a táplálkozása, mint ellenkező esetben. Ha erre helyezzük a hangsúlyt, már nem is járunk olyan messze az igazságtól a sötétebb csalik természeteshez közelinek titulálásával.

Ez is a "motor oil"-ra jött

Még egyszerűbb a helyzet, a harcsák és a fekete sügérek esetében, melyek rendesen eszik a rákokat. Ezen halfajok esetében az aljzaton mozgó sötét, rákméretű műcsalik mindig is nagyon fogósak lesznek. Amióta az eszemet tudom, a harcsák mindig is tele voltak rákokkal. Számtalanszor próbálkoztam kuttyogatni rákkal, de víz közt nem eszi meg. Nem úgy az aljzaton.

A horgászbot túloldalán Kovács Adrián

Ez a süllő is mehetett vissza

A fekete sügérekkel sem túl bonyolult a helyzet. Azok szinte mindent megesznek, ami él és mozog, a kíváncsiságuk határtalan. Nem véletlen, hogy mindenféle kis vízi élőlénynek megvan már a plasztikcsalis koppintása fekára. Legyen az kishal, sikló, szalamandra, vagy rák, mind beválik. Sőt a kíváncsiságra visszatérve, nagyon fogósak bizonyos "kreatúrák" is melyekhez hasonlatos élő állattal biztosan nem találkoznak a ragadozó halak, mégis kiváló csalinak bizonyulnak. Mozognak itt is, ott is, lifeg rajtuk ez-az, és a fekák úgy támadják, mintha ezer éve vadásznának rájuk.

Adrián szép esti süllője

Pár éve volt egy versenysorozat Ecséden, a Végh-tavon. Aki ismeri, tudja, hogy a vize ivóvíz minőségű, az egyik legtisztább tó az egész országban. Pontyozók és búvárok kedvence - és persze a pergetőké is. Sokféle csalival lehetett csukát fogni, de messze a legeredményesebb a sötét gumicsalik voltak. A Mann's sötétlila gumihala volt az etalon, ami már szinte fekete. A víz tényleg kristálytiszta, és mégis a csaknem fekete kellett a csukáknak.

Sötét árnyalatú, flitteres műcsalik különböző méretben

Ebben a méretben különösen bejött

A Salmo Team Hungary két tagja, Kovács Adrián és Lukácsi Béla is nagyon sokat jighorgászik. Jó néhányszor sikerült őket elkísérni tiszai, sőt ebrós túrájukra is, ahol a már említett Mann's "motoroil" színkombinációja szinte minden körülmény között sikert hozott. És fontos megjegyezni, hogy nem arról volt szó az esetek jelentős részében, hogy ezt a színt is ették a halak, hanem gyakran ez bizonyult a legjobbnak.

Különféle rákokat utánzó plasztikok

Nyilván még jó darabig az is segíti a sötét csalik fogósságát, hogy itthon még nem túl elterjedt, a halak még nem ismerték meg igazán. Később részletesen fogunk írni a Texas-rigről és a Carolina-rigről is. Ezek mindegyikéhez fogunk majd tudni ajánlani a Mann's választékából remek sötét színű csalikat. Ezek a módszerek is gyerekcipőben járnak még Magyarországon, és nagyon sok lehetőség rejlik bennük.

Itt a kék flitteres hosszú "worm"

Bátran nyúljunk a sötét csalikhoz, az eredmény nem fog elmaradni!