Kis halak, nagy őrőmők
Megjelent: 2008. július 04. | Forrás: Nagy Levente | Írások
Sokszor elhangzik „Nagy víz nagy hal”. Ha ezt visszájára fordítjuk, akkor „Kis víz kis hal”. Ebben van némi igazság, de lehet meglepetés is a dologban, erre volt és lesz is példa...

Ezelőtt három évvel történt
Rövid 2, 10 m-es, finom pálcával kis két centis Salmokat dobáltam. Domolykóra „fájt a fogam”. Jól is kezdődött a nap, az első órában sikerült négy „horogra érett” példányt is „kivarázsolni a vízből”. Jól kezdődött és még jobban folytatódott!
Egy növényekkel teli forgóhoz értem. Útnak indítottam a műhalat, jól dolgozott a kis Salmo, éreztem, hogy történni fog valami… Hirtelen ránehezedett valami a bot spiccére, majd ugyanolyan gyorsan vissza is engedett. Tudom, nem kell mondani csuka volt az, ami megfosztott a nagy becsben tartott műcsalitól. Előkét kötöttem, új csalit kerestem, és helyet változtattam.


A még nálunk kis patakként csordogáló Maros.


Jó pergetőpálya!

Egy kettes számmal pecsételt, piros pöttyökkel díszített körforgó került a kis karabinerre... Behúztam az első dobást, majd be a másodikat, tudtam mi a dolgom. A sokadik dobásnál jártam, mikor erőteljes rávágás, akasztás, majd példátlan védekezés. Megvolt a nap első csukája. Másfelesre saccoltam! Meg a második, a harmadik... aztán a nap végére meglett a 13-dik ragadozó is. Egy közel járt a ketteshez, négy pedig a másfeles határt súrolta. A többi előtt is kalapot lehetett emelni.
Most kérdem én mi ez, ha nem meglepetés? Aki nem ismeri a Maros ezen szakaszát, az azt mondaná ez csupán egy jól sikerült horgászat volt. Én azt mondom annál itt többről volt szó!


Leggyakoribb zsákmány a domolykó…


…mely nagyon szereti a kis Salmo wobblereket.

Ezzel még nem volt vége mindennek! Hogy legyen min éjszaka gondolkodni, mikor már hazafele tartottam, megszólalt a telefonom. Csaba cimborám érdeklődött, a napi eredményekről. Büszkén és elégedetten számoltam be a történtekről. Nehezen akart hinni szavaimnak, de én is az övének! Sikerült megfognia élete eddigi legnagyobb ragadozóját, mely egy a négy kilótól alig néhány grammal elmaradó gyönyörű Esox Lucius volt.
Akkor már tudtam, hogy aznap nem mindennapi dolognak voltunk részesei, melyet elsősorban „egyetlen folyónknak” a Marosnak köszönhettünk. Sosem fogom feledni azt a napot!


Csukánk is van néhány.


Igaz nem nagyok, sőt átlagban kicsik. De keményen küzdenek! És ha szabadjára engedjük, lassan növekednek.


Ez éppen egy Salmo Bulhed-et nyelt mélyre.

Egy szombat délután
Egy szombat délután párommal a Maros felső szakaszán pergettünk. Néhány eseménytelen perc, vagy inkább óra után, egy kövekkel kirakott szakaszhoz értünk, ahol apró domolykók tizedelték a vízre hulló rovarokat (de jó lett volna akkor legyezni). Óvatosan bemértem a távolságot majd lőttem, pontosan a halak feje fölött landolt a kis Salmo. Mélyre törő volt a kisméretű karabineren, „lusta” voltam cserélni.


Egy kis szerencsével, pisztránggal is találkozni.

Első behúzásnál óvatos kopp, majd néhány méter után újabb, de most már duplázott. Bevágtam és sikerült kiragadnom egyet a több tíz domolykó közül, melyek a víz színén lakmároztak. Megszokott dolog, halat lát az ember, aztán megfogja. Így kell ezt csinálni, nincs ebben semmi csodálnivaló.
Magasba emelve megmutattam közönségemnek, majd óvatosan útjára engedtem. Jöhet a következő! Újabb dobás, melyet sikerült egy kissé túllőni a célon és a vízben hajladozó sásra dobni. Óvatosan megbillentem a kis műcsalit, majd az mind ki tudná dolgát, anélkül, hogy leakadt volna pontosan a növényzet előtt vizet ért. Behúztam neki, hogy minél hamarabb megszabaduljon a veszélyes környezetből (az ilyen hibáknak gyakran áldozat a vége). Aztán a „semmiből” rávágott valami. Nem valami volt az, hanem egy kis csuka!
Álmomban se gondoltam volna, hogy aznap csukát fogok, a folyó ezen szakaszán, ahol még a kisebb domolykók háta is kilátszik a vízből, sőt ha fordulni szeretnének az csak háromból sikerül. Patakban csukát? Mi ez, ha nem meglepetés?
Szerencsésen partot ért, majd bemutatásra került a parton várakozó zsűrinek. Szépségére 10-est kapott, méretét nem pontoztuk, szabadságot nyert. Gyönyörű volt sosem feledem azokat a színeket...


Kis Hornettek. Ezekkel mindig érdemes próbálkozni.

Kezdett érdekessé válni a nap. Néhány perccel később ugyanazon a helyen, egy kis sebes pisztrángot akasztottam. Pisztráng, csuka és domolykó ugyanazon helyen? Megint felteszem a kérdést: mi ez, ha nem meglepetés? Talán újra kellene fogalmazni a halak biológiájával foglalkozó szakkönyveket... Az biztos, hogy néha érdekes dolgokkal lep meg ez a kis folyó.
foto10. Apró műcsalik, finom felszerelés.
Az ilyen és ehhez hasonló élmények miatt lettem a könnyű pergetés megszállottja és talán e miatt nem is tudok hatalmas harcsákról, csukákról, süllőkről beszámolni. Könnyű 0-10, 10-30 gramm dobósúlyú, rövid 2, 10-2, 40-es pálcák, kis 2000-es orsók, apró néhány centis wobblerek, körforgók és nem utolsósorba igazi vadvizek melyek engem igazán izgatnak. Persze én is szeretek keszegre, pontyra, meg paducra horgászni, sőt nagy halakat is szeretnék fogni, de a végszó mindig ugyanaz, vissza az „egyetlen folyómhoz” a Maroshoz, pergetni.
Úgy gondolom ez sosem fog változni.
Carp Expert Double Tip Max2-es szinten
Megjelent: 2024. november 16. | Forrás: Heincz András | Írások

Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....

Az őszi tradicionális kanalas csukázás az első hidegek után
Megjelent: 2024. november 09. | Forrás: Őze Dániel | Írások

Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...

Wizard őszi ajánló
Megjelent: 2024. november 02. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...

2022 után újra Freestyle Method Feeder MAGYAR BAJNOK lettem
Megjelent: 2024. október 26. | Forrás: Szabó Bence | Írások

A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...

MOL horgászverseny a Látóképi-tározón
Megjelent: 2024. október 19. | Forrás: Skultéti László | Írások

Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...

Kuttyogatás az alsó Tiszán
Megjelent: 2024. október 12. | Forrás: Csala Viktor | Írások

A Tisza az egész életem végig kiséri mai napig. Gyerekként a folyón tanultam meg horgászni, és annak kikötőjében, a hétvégi bulik előtt a szegedi rakpart ikonikus gyülekező hely volt, de egy találkozásnak is remek állomás. A munka helyem is ennek a folyónak a partján van: egy tradicionális halászcsárda. Az egyik kedvenc horgászvizem. Előre le szeretném szögezni, hogy nem tartom magam nagy rablóhalas horgásznak. Szeretek beülni a csónakomba és kevés...