Megjelent: 2009. március 06. | Forrás: Murányi János Pál | Írások Nem rejtegetem én piciny szívem szörnyű titkát: az utóbbi években a hosszú bot és rövid bot közti dilemma tartja feszültség alatt a pergető túráimat. Tudom, ezzel a kérdéssel most eléggé a darázsfészek körül nyúlkálok, hiszen jelen pillanatban is heves harcok dúlnak a pergetőhorgász klánok és szekták között, hogy a magas vagy alacsony botok uralmát fogadjuk-e el…

A Spin Blade legzsengébb tagja az én szememben immár az ultralájtos pergetés szimbóluma!

Ha, mondjuk huszonöt évvel ezelőtt feldobtam volna ezt a kérdést, valószínűleg a 240 és 270 számokat hallottam volna gyakrabban, ami rendben is van. Akkoriban még annyi minden másképp volt… Gyengébb monofil zsinórok, brutális műcsalik, rosszul akadó horgok, és üvegszálas botok. Aztán a kilencvenes években, itt a távoli keleten terjedni kezdtek a 3 méteres szénszálas botok, míg senki sem volt hajlandó tudomásul venni, hogy Amerikában eközben éppen rövidültek a botok: a 210 centi alatti méret terjedt el.

Egy emlékkép a nem is olyan távoli múltból, amikor még kizárólag a hosszú botokban hittem

Jó néhány évnek kellett eltelnie, míg (többé-kevésbé) összemosódhatott az amerikai és európai pergetőhorgászok ízlése, és vidékünkön is felüthette fejét a kisbotos láz. De amint utaltam rá, nem volt ez túl gyors, sőt a folyamatnak jelenleg is csak egy kezdeti stádiumáról beszélhetünk. Konzervatívabb horgászaink továbbra is a hosszú botokban hisznek, és a világért sem adnák ki kezükből a jó öreg háromméteres pergetőket – és talán igazuk is van.

Robusztus orsók és brutális Szpinblédek, néha ez tűnt jobb választásnak

Na, most jó gyorsan leszögezném, hogy jelen írásom bár az elmúlt években zajlott kisbotos-nagybotos megfigyeléseimről nyújtana beszámolót, semmi esetre sem kíván egyik vagy másik szemlélet mellett kardoskodni – egyrészt a személyes ízlés tisztelete miatt, másrészt mert a temérdek pro és kontra érv sűrűjében, mai napig nem tudtam elkötelezni magam egyik oldalon sem. Pedig nyughatatlanul cserélgettem a botokat, végigpásztázva az Energo Team teljes kínálatát, miközben meghallgattam számtalan profit is, mindkét táborból.

Hoppá… A hosszú bot csónakos hátrányai minden halkiemelésnél érezhetővé válnak

Ezt a pisztrángot viszont könnyebb volt hosszú bottal megszelídíteni egy nem túl előnyös partról

Már csak a hal megragadásával kell boldogulni…

Egy biztos: rövid bottal sokkal könnyebb az élet! És itt nem csak a szállítási hosszra gondolok, hanem a horgászat komfortjára és a cserkelésre úgy általában. Egy 210-240 centis botot már rövidnek nevezhetünk, bár az igazán elvetemültek 180-190 centis pálcákkal játszanak. Első szempontjaim között a dobás és bevágás kivitelezhetősége szerepelt, rövid botjaimmal tehát főleg erre koncentráltam.

A távdobás nem jelentett különösebb nehéz vagy könnyű feladatot – egyik felől segítséget jelent a kevesebb gyűrű (kisebb súrlódás a zsinór lepörgésekor), és az energikusabb mozdulat, amit egy ilyen rövid pálca tesz lehetővé. Másfelől viszont érezhető a rövidebb erőkar hiánya, nem mindig sikerül jó lendülettel elküldeni a műcsalit – és talán ez utóbbi a legerősebb érv a hosszú botok mellett, ha tényleg nagyokat kell dobni. A pontos dobás viszont a kisbotok határozott erénye. Ha bokor alá kell bepöccinteni a csalit, vagy halálpontosan „lyukra" dobni, akkor csakis a rövid bot, semmi más!

Kisbottal a bevágás is ugyanilyen kétarcú… Extrém gyorsan le lehet reagálni a legváratlanabb kapásokat is, ellenben jóval nagyobb mozdulattal kell megakasztani a halat, nem mindig elég csak lazán rátartani a spiccel. Egy lágyabb rövid bot pedig sok elszalasztott halat eredményezhet... Fontos szabály tehát: a rövid botok közül lehetőleg a keményebbeket válasszuk!

Csónakból talán még picit hosszúnak is tűnik a 210 centis bot

A halat viszont könnyen kézbe vehettem

Állandó vitákat szül az is, hogy milyen bottal tudjuk hatékonyabban vezetni műcsalinkat. És ez az a pont, amikor már nem téveszthetjük szem elől a személyes ízlés és megszokás tényét, hiszen van, aki rövid bottal tudja csábítóan rángatni a wobblert és emelgetni a gumit, míg mások a hosszú botok végén érzik igazán jól a műcsalit. Ami pedig az eredményeket illeti, mindkét táborban találunk kiemelkedően sikeres horgászokat.

Ami személyes tapasztalatomat illeti, talán a rövid bot tűnt kezelhetőbbnek, direktebb kontaktust adott, a műcsali fáziskésés nélkül fogadhatta az utasításaimat – lehetett az wobbler, villantó vagy gumihal. Parti horgászatnál viszont ügyesebben kellett helyezkedni, hogy megfelelő irányba terelhessem a műhalat. A parti horgászat egyébként is sok keserűséget okozhat a rövid botok használóinak: elég egy kiálló bokor, oldalsó nádfal, szűk beálló, és máris lehetetlen mutatványokra kényszerülünk. Egyvalamiben bízhatunk ilyenkor – a pontos dobásban, aztán a többi majd csak lesz valahogy… Akadályos terepen határozott előny jelenthet a hosszú bot: benyújthatjuk bárhová a műcsalit, a megakasztott halat pedig hatékonyabban terelhetjük el az akadóktól.

Egy profi pergetőhorgász versenyző csónakjában csak rövid és kemény botokat találunk – ezzel elküldhető a jerk és gumihal, és minden sokkal gyorsabban megy

Nehezen megközelíthető, mocsaras partról inkább a hosszú bot mellett döntök

A horgászat komfort-vitáját egyértelműen a rövid bot nyeri. A könnyebb kezelhetőség és pehelykönnyű súly viszont kompromisszumokat is hordoz: a kis botra általában kisebb orsót kell illesztenünk, amely ha nem kiváló minőségű, hamar kikészül a nagy terhelés alatt – legyen szó darabosabb műcsalik vontatásáról vagy a testesebb halak fárasztásáról. Piacunk jelenlegi orsókínálatának alig 20 százaléka tud hosszú távon megfelelni ennek a kihívásnak. A többi orsót akár egy-két hónap alatt is taccsra lehet vágni, ha rendszeresen perget az ember (az orsókról majd egy következő részben írok részletesebben).

Ha távoli lyukakat kell megdobni, akkor is inkább a hosszú botot választom

Legvégére hagytam a fárasztás és halkiemelés kérdését, mert bár ez jelenti horgászatunk legfontosabb momentumát, igen kevesen gondolnak rá, miközben a hosszú vagy rövid botok közt válogatnak. Mert úgy van az ember, hogy ha már eljut eddig, akkor igyekszik alkalmazkodni a körülményekhez és eszközökhöz, hogy lehetőleg győztesként kerüljön ki.
Az imént utaltam rá, hogy hosszú bottal hatékonyabban irányíthatjuk a halat, és ezt most megerősíteném: a hosszú botos fárasztáshoz csak kellemes emlékeim fűződnek – legyen szó parti sziklatömbök előtt elhúzó harcsáról, vagy bokor alá induló süllőről.
Ugyanakkor azt sem jelenthetem ki, hogy a rövid botos fárasztás eleve kudarcra van ítélve, de talán nem túlzás megállapítanom, hogy a hosszú bot inkább partról lehet erős fegyver, míg a rövid bot főleg csónakból tűnhet hasznos eszköznek. És maradjunk ennyiben.

Mindenkinek van kedvenc botja és kedvenc csónakja…

Tudom, jelen írásom még nem ad biztos fogódzót a választás kínjai között vergődő sporttársaknak, de talán sikerült rávilágítanom pár tényre, ami sokaknak jelenthet segítséget, ha ízlésüknek és környezetüknek leginkább megfelelő horgászbot beszerzésén törik a fejüket. Végezetül pedig hadd álljak elő néhány konkrét javaslattal is, hiszen az általam használt Energo Team botok közül igazán szívemhez és kezemhez nőt néhány ragyogó darab, melyek kipróbálását őszintén tudom ajánlani – anélkül, hogy ez tolakodásnak tűnne.

Rövid bot:
– Destroy 210 cm / 10-30 g
– Spin Blade 210 cm / 0-10 g
– Spin Blade 240 cm / 10-30 g
– Banax Stratos Spin 210 cm / light

Hosszú bot:
– Spin Blade 270 cm / 10-30 g
– Spin Blade 270 cm / 30-70 g
– Classic Zander Trio 300 cm / 20-50 g
– Classic Pike Trio 300 cm / 30-60 g

Persze, ezek az én külön kedvenceim. Érdemes azért is személyesen feltérképezni a kínálatot, és kézbe venni minden botot, mert előfordulhat, hogy a kedves olvasó éppen más botot tartana jónak. Ugye, nem vagyunk egyformák… És tulajdonképpen erről szól az írásom.

Kapcsolódó termékek:

Destroy 210/0-12gr	Spiv Blade 210/0-10gr	Spin Blade240/1030gr	Stratos Spin210-lignt
Spin Blade 270/10-30gr	Spin Blade 270/30-70gr	Classic Zander Trio 300/20-50gr	Classic Pike Trio 300/30-60gr