Megjelent: 2008. augusztus 14. | Forrás: Gotthard Ferenc | Írások A hajnali pára már felszállt a tározó vizéről mikor a partra értem. Szándékosan nem keltem korán, ezúttal csupán egy kis könnyűpergetésre hangoltam magam. Nem akartam nagy halakat keresgélni, nagytestű műcsalikkal dobálni, csak egy kis lazításra vágytam, és néhány halacskára, amik megcibálják a kis wobblereimet.

A felszerelésem is csupa apró Salmócskából, egy 2,40 méteres Spin Blade 10 – 30 grammos pergetőbotból, egy kis Ryobi Zauber orsóból, és 0,12 –es Sufix Performance Braid fonott zsinórból állt, aminek az első két méterét fekete filctollal befestettem, hogy a kristálytiszta vízben ne keltse fel a kisragadozók gyanakvását. A legfontosabb eszközöm a halak becserkészésére egy Energo Team HSM típusú, 380 –as gumicsónak volt. Ez a csónak elvileg 6 szeméj súlyát képes elviselni, de ha horgászatról van szó, két személy kényelmesen horgászhat belőle bármilyen módszerrel, akár állva is. Ezúttal, kissé önző módon, csak egyedül óhajtottam vízre szállni vele.

A csónak, csomagolt állapotban két részre van osztva, az egyikben van maga a test, míg a másikban a padló elemek, az evezők és az ülések vannak, így akár egyedül is képes vagyok rövidebb távon elcipelni, és ha kellően közel a víz széléhez szerelem össze, akkor segítség nélkül vízre is tudom bocsátani. Mivel volt már gyakorlatom az összeszerelésében, röpke 15 perc alatt indulásra készen álltam.


A padlóelemeket félig felfújt állapotban a legkönnyebb behelyezni


A csomagot mindig az orrészbe pakolom, így a csónakban nagyobb a mozgástér

Az utolsó szükséges cuccot is beraktam, egy tolással a vízen is volt a csónak és máris evezhettem a kiszemelt partszakasz felé. A képlet rém egyszerű volt: lesúlyozni a parttól dobástávolságra, a kis csalikat a lehető legközelebb dobni a part széléhez valamint a bedőlt fák ágaihoz, és minél több halacskát fogni.

Nesztelenül, lassú evezőmozdulatokkal közeledtem a part felé, akár egy lopakodó párduc. A kis wobblerem halk toccsanás közepette törte meg az amúgy tükörsima vízfelszínt, majd egy kis örvény kíséretében el is tűnt. –Hopp itt az első érdeklődő! Rögvest be is vágtam a feltehetően kis domolykónak, de nem akadt meg. A második dobásom szinte hajszálpontosan az előző helyére érkezett, de ezúttal elmaradt a örvény és sikerült mozgásba lendíteni a csalit, amit alig egy méter után éles koppanásokkal sorozott meg valaki, odalentről. Egy pillanatra megállítottam a kis wobblert és máris feszült a vékony fonott, megvolt az első harcos, egy tenyérnyi domolykó személyében. Ripsz-ropsz szabadon is eresztettem a kis jószágot. A következő dobással megfogtam a testvérkéjét, majd hamarosan jött utána az egész óvoda is. A hetedik megfogott apróság után továbbálltam, hogy több csöppséget ne sértsek meg a horoggal.

Egy kisebb öblöcskét szemeltem ki a következő helyszínnek. A dobásom majdhogynem súrolta a partot, úgy ért vizet. Ideges remegéssel közeledett felém a csalim, de egy éles koppanással megállították. A tettes sűrű fejrázásokkal próbált menekülni, de hamarosan megvillant a kis teste a felszín alatt és nemsokára már a kezemben szorongathattam a nap első sügérét.


Az első sügért hamarosan követte a második majd a harmadik is. Belebotlottam egy rajba és vadul támadták a csalimat. Az utóbbi években fenemód elszaporodtak ezek a kis tüskéshátúak, a partszélben folyton terrorizálják a kishalakat, de ha könnyűpergetésről van szó, igazán szórakoztatóak tudnak lenni.


Újabb sügér a horgon


Végre azt kaptam, amire számítottam, gyönyörű napsütéses időt és rengeteg kapást. A kis Salmo wobblereknek nehezen tudtak ellenállni ezek a miniragadozók. Már nagyon kellett ez az önfeledt horgászat, hisz az elmúlt napok arról szóltak, hogy folyton a nagyobb halak után jártam, amibe már egy kicsit belefáradtam.

A sügérek egy idő után elfogytak, vagy csak egyszerűen odébbálltak, ezért én is felvettem a súlyt és újabb préda után néztem, azaz eveztem. Gyorsan és hangtalanul siklott a csónakom a tó vizén, csupán az evező által keltett hullámok utaltak jelenlétemre. Két jókora fa hevert a vízben, az itt-ott kimeredező ágak arra utaltak, hogy kiterjedt lombkorona van a víz alatt. Óvatosan engedtem le a súlyt a bedőlt fák előtt, és máris repült a süllyedő Hornet az ágak közé. Pár pillanatig, hagytam, hadd merüljön, majd lassú tempóban kezdtem vezetni. Legnagyobb meglepetésemre akkora rávágást kaptam, hogy majd kiejtettem a botot a kezemből, de sajna a tettes nem akadt meg a kisméretű horog miatt. Hiába, hogy kis halakra készültem, akad azért a tóban néhány jókora pisztráng és még annál is több testes domolykó, velük is számolni kell néha.

A következő dobásommal igyekeztem minél pontosabban az előző kapás helyére dobni, majd próbáltam megismételni az előző bevontatást. A kapás nem váratott magára, csak ezúttal korántsem akkora hal volt a tettes. Egy siheder domolykó izgult rá a jól verető wobblerre, majd kis idővel később egy újabb ifjonc csimpaszkodott rá a horogra.


Színpompás egyed


Pislogna is, ha tudna

A változatosság kedvéért fogtam még egy sügért és egy domolykót, majd ismét sügért, kettőt is egymásután. Más csalit csatoltam fel, bízván az újdonság erejében, amit rögtön meg is hálált egy újabb csíkos halacska, majd még egy és még egy és…


Egyiket fogtam a másik után

Amint a dobozomban turkáltam a kezembe akadt egy régi Tiny, ami igen sok hal vesztét okozta már, csak sajnos ő volt az utolsó darabom abból a színből, ezért kicsit félve csatoltam fel. Már az első dobásra meghálálta bizalmamat egy domolykóval, majd a második bevontatásnál elakadt egy vaskos ágban és be is szakadt. Meg is gyászoltam rendesen a kis wobblert, a legnagyobb bánatomra, mára már nem gyártják ezt a színvariációt.


Egy eredményes wobbler utolsó hala


Irány haza

Visszatértem az aznap jól bevált csalikhoz és estig velük faggattam a tavat. Amint a nap egyre közelebb került a horizonthoz úgy lett egyre több kapásom is. Az egyik bevágást követően egy kissüllő próbált szabadulni a Hornet horgáról. Gyorsan szabadon is engedtem, abban a reményben, hogy majd újra találkozunk 5-6 év múlva.


Néhány év múlva már mindkét kezem kelleni fog hozzá

Többnyire kistestű halak jellemezték az aznapi horgászatomat, de legalább jó sokat fogtam belőlük, végül is miattuk voltam kint. Ez a könnyűpergetés ismét bebizonyította, hogy nem csak a nagyobb halak léteznek, néha mintegy lazításként, érdemes a kisebbeket is célba venni.