| Könnyû drog – túladagolás 3/3
Douglas Adams-nek sikerült ötrészes trilógiát írnia a galaktikus stoppolásról és áttételesen az élet értelmérõl. Fényévnyi távlatra tõle, én csak a kétrészes írásaimat tudom trilógiákká változtatni. Így: | |
 Te voltál az elõbb az akadó mögött? Igen? Hogy cseréljem nagyobbra a horgot, és akkor rendesen megakadsz legközelebb? (Istenem, ha minden ilyen flottul menne…) | Barátommal megérkezésünk után azonnal felfelé indultunk, mert a pálya északi végét egy szuszra szerettük volna elérni. Mintegy négy kilométer, jó kis túra. De hát ki az az elvetemült, aki visszafogná magát egy-egy jobb hely láttán? Mi sem. Tudtuk, hogy korábban telepítés volt, ezért csörtettünk át a kiváló haltanyák mellett. A pisztrángok ugyanis zömmel még a felsõ részen szóródtak szét. |
 Majdnem vadon. De a mienk! Úgy festhet sokak számára, hogy nem nagy dicsõség a halfogás ilyen körülmények között. Persze. Nem az. De ki tartja ezt annak? (Talán néhányan igen). Más kérdés, hogy a környezõ országok összes pisztrángos pályája agyontelepített már, tehát nem sokban különböznek a feltételek egy intenzíven telepített pontyos tóétól. A dolgot a helyén kell kezelni. Nekünk nincs Alaszkánk, Skandináviánk vagy Mongóliánk. Vadont ne is keressünk az érintetlenséghez közeli állapotokat, viszont becsüljük meg. És ha még halat is tesznek az ilyen helyekre, akkor örüljünk neki, hiszen a miénk, itthon van. Szlovéniában tízezer forintot kérnek a napijegyért, itt kettõt, és tizenkettõ az éves zsuga… Ügyesség kell ide is, jó kéz, egy kis rafinéria. Halak meg vannak mindehhez a 25-40 centis pisztrángok személyében. Leállhattunk volna kúszós cserkelére, és a lapuló nagyokat is célba vehettük volna, de most kifejezetten örömpecára készültünk, így maradt a dorbézolós lájtos cserkészet. Legalábbis annak a terve. | |
 Kivételesen az innensõ oldalon, a sekélyes határán ütötte el a csalit | A pálya felsõ harmadában egyre gyakoribbá váltak a kapások, sõt fogtunk is. Elsõként nekem sikerült becsapni egy sebest. És mint jó barátokhoz illik, már azon munkálkodtam, hogy a következõt Norbi fogja. Újabb jó hely, egy pisztráng már harmadszor nyúl rá a kis 35 millis fekete Hornetre, de nem akad. Átengedem a pályát barátomnak. Õ sem jár sikerrel. Neki kétszer 5-öt soroz oda, aztán még egyszer kettõt koppint a három húzásból a hal. Nem akad. Talán nem is akarta igazán elkapni. Olyan furán nyúlt érte. Inkább pofozta. Aztán egy új részen egyenlít Norbi. Elvitte a kis nyúldomolykót imitáló csaliját a pisztráng, úgy, hogy elsõre akadt. |
| – Nézd, ilyeneket is szoktunk – mutattam egy virágszirmokkal borított, szinte álló foltra, és már pottyant is a sodráson túli nyugalmas medencébe a wobbler. Puff, egybõl felhortyant érte valaki, de szokás szerint csak a pillanat izgalma jutott, a horog nem akadt. A következõ kanyarnál rablás! Apróhalak spricceltek szét, miközben a finoman törmelékes üledék fekete felhõként kavargott egyet. Kicsit felfelé, a szemközti bokor elé ejtettem a csalit, s onnan indítottam, hogy a rohanó víz a kívánt terület felé cipelje. A belsõ ív langóját kívülrõl csípi a remegõ habtest, de az utolsó méteren a törés fölé érve be tudom húzni egy botirányváltással a limányba. Ekkor vehette észre a ragadozó is, mert hirtelen és vehemensen ütötte el a zsákmánynak nézett pettyes mûhalat. Huh! Ez jó volt. De ezt követõen jó darabig böjtölnöm kellett. |  Szokásos horogkapaszkodó a pisztráng felsõ ajkát képezõ felsõ állkapocscsont mögötti lágy szájsarok. (Ez a három és fél centis csonkított Hornetemrõl készült utolsó kép, tartózkodási helye, azóta ismeretlen.) |
 Barátom második hala ugyanabból a gödörbõl. Két dobás, két kapás, két h | Aztán Norbi szórakozott közel öt percig két, egymás alá beállt hallal, amik egy kanyar alatti túlsó egyenesen minden arra úszó dologra rámozdultak. A leúsztatott csalit elõször az alsó, aztán a felsõ hal koppintotta le, aztán újból az alsó, majd a felsõ és így tovább. Mókás volt, de sikertelen. Társamnak jó oka lett volna a kapaszkodásra, mivel közben egy újabb fogással kicsit elhúztam. |
| Emlékezetes egyenlítése a túra végére maradt, amikor egy helyrõl két dobással varázsolt ki kettõt is egymás után. Miután visszaengedte az elsõ pettyest, a második dobás elõtt még megkérdezte: – Patek, szerinted, van itt még egy? – Simán lehet! Erre barátom a megindította a mûcsalit, és két másodperc múlva már hajlott is a botja! Kirándulásunk legérdekesebb momentuma azonban még ennél korábban volt. Az ösvény felsõ határánál Norbi felfelé dobált egy sóderzátonyról. A célterület egy keresztben fekvõ fák zubogójának hömpölygõ vize volt. Itt, a kavargó vízben lehetett folyásirányban is húzni a csalit. Meg is akadt egy hal, de elment. |  Szinte már-már lazacszerûen csõrösödött a 36cm-es jószág feje. De azért sebesnek sem volt rossz. |
 Akadó, ami felett egy hasonló trónol. Mindkettõ halat tartogatott. Mindkettõt kétszer akasztottuk meg. Mindkettõ mindkétszer meglépett. | Feljebb sétálva más szögben dobtunk meg egy jónak tûnõ hasonló zónát. Egy halasnak tûnt a terep, és a csalinak is csak egy vonalban volt esélye hallal találkozni. Biztos voltam a kapásban, amikor a jó helyre ért a wobbler meg is akasztottam a testes pisztrángot. A fák között komolyat brusztolt, de az elsõ kiugrásnál meglépett. |
| Mosolyogtam egyet. Tiéd a pálya, barátom! Norbi dobott, elsõre kicsit lejjebb, nem is jött a kapás, de másodjára jó helyre, pont oda, ahová kellett. A Hornet tudta a dolgát, átszaladt keresztben a patakon a burványok alatt, ám a pisztráng nem engedte tovább. Kapás, bevágás, küzdelem. Ez jól akadt, de a harmadik piruett már sok volt és újból lelécelt a hal. Nagyon hasonlított az elsõre. Nem csodálkoztam volna, ha ugyanaz rabolt volna kétszer is, két különféle színû csalira. Visszalépve még egyszer sikerült Norbi elsõ halát megütni, de ezúttal csak egy pillanatra ragadt a horogra. | |
 |  Utolsó halammal vívtam eddig a legkeményebb sikeres harcot a patakon, amióta ide járok. Távolról akasztottam meg, és többször, több fán is át kellett erõszakolnom, hogy a kezemhez vezethessem, de a horog biztosan ült a szája szélében, így nem veszíthettem el. |
| A leakadásokat foghatjuk az egyágú horogra, de biztos, hogy nem csak az a felelõs. Így is élvezetes, sõt, talán még élvezetesebb volt a peca. Néha már eljutottunk a sporthorgászat csúcsára is. A Catch and release módszert sikerült odáig fejleszteni, hogy a catch-et ki is hagytuk és csak az elengedésre gyúrtunk. Na jó, persze azért halat is szeretünk fogni, úgyhogy én most el is határoztam, hogy hamarosan egyedül, legalább egy-egy napot rááldozva nekiesek a Gyöngyösnek és a Pinkának, és csak nagy pisztrángra megyek. Ha az elhatározást tett is követi, akkor majd be is számolok a fejleményekrõl. Ígérem! | |
Férfiasan be kell vallanom, hogy nagyponty horgászatom szeptember első hetére meglehetősen hektikussá vált. Teljes eredménytelenségről azért nem beszélhettünk, mert a lefinomított etetési és csalifelkínálási módszerem még hozott néhány igazi matuzsálemet, de a kapások erősen csökkenő tendenciája új stratégiák és teljesen új alapok felállítását követelték. Kedves közeli horgászboltosom tanácsolta, hogy egy időre tegyem félre a bojlit, még az...
A plasztik csalik felkínálásának egyik legmodernebb és legszabadabb felkínálásának lehetőségét hoztuk el nektek a Wizard Fine Jig Rig személyében. Az eredetileg japán technikát a legegyszerűbb alkatrészek kombinációja teszi speciális egységgé, mely súlyból, acél karikából és egy offset horogból áll. A Sárszentmihályi tó sekély vize remek lehetőséget nyújtott az új rig próbálgatására, tesztelésére A Fine Jig Rig a közkedvelt és rendkívül...
A Carp Expert a hazai és európai feederes mezőny egyik legnépszerűbb márkája lett 2026-ra. Híres arról, hogy kiváló ár-érték arányú, strapabíró és eredményes pecát garantáló feeder botokat kínál kezdő és profi horgászoknak egyaránt. Az alábbiakban bemutatjuk azt az öt legkedveltebb, de különböző karakterű feederbotot, amelyek közül választva a finomszerelékes tavi pecától kezdve a vadvízi folyókig minden helyzetre találunk kompromisszum mentes...
Ahogy a tavasz egyre melegszik, tagadhatatlanul érezhetjük a nyár közeledtét, amely horgászat szempontjából az év egyik legizgalmasabb időszaka. A víz már kellően meleg ahhoz, hogy a halak aktívan táplálkozzanak, ráadásul az időjárás is kedvező a horgászoknak. Az éjszakai pecákról sem szabad elfeledkeznünk, hiszen ezeknek is ilyenkor van szezonja! Vannak bizony olyan kiegészítők, amelyeket semmiképpen nem érdemes otthon hagyni az év legmelegebb időszakában,...
Többszáz órát eltöltöttem már a Dunán az elmúlt években, de ez a május eleji rekord kisvíz közeli állapot nekem is feladta a leckét. A letisztult, tartósan alacsony vízállás és az egymást követő időjárási frontok komoly kihívás elé állították a pergetőket. A ragadozók a sorozatos légnyomás-ingadozás és a tiszta, sekély víz miatt gyanakvóvá, kapókedvüket tekintve pedig hektikussá váltak. A májusi Dunán a legjobb haltartó helyek, kövezések,...
A tél után várva várt időszak, amikor a vizeink elkezdenek felmelegedni, a nappalok kellemesen melegek, napsütésesek, és már az éjszakák sem túl csípősek ahhoz, hogy több napot a vízparton töltsünk. Fanatikus pontyhorgászként én sem bírtam tovább, és kora tavasszal Szabó Imre csapattársammal ellátogattam a Pródi Horgásztavak Bojlis “Nagy tavára”. Végszerelékek a vízben, minden a helyén: végre horgászunk! Abban az időszakban, amikor a...
Európai Uniós Pályázataink