Megjelent: 2020. február 20. | Forrás: Szarka László | Írások

Volt ugyan sejtésem, hogy Szilvási Szilárd miért vállalja újra és újra a hajnalok hajnalán való indulást és a hosszú autóutat egy dunai horgászatért, amikor szarvasiként, alig karnyújtásnyira ott vannak neki a mások által vágyott Körösök, szerettem volna tőle is hallani az okokat. S a minap, hogy ne csak beszélgessünk a dologról, egy közös horgászatot is megszerveztünk a Dunának egy a Rákóczi híd alatt található szakaszára, ahol Szilárd rendszeresen megfordul, és ide köthető az egyik legemlékezetesebb dunai horgászata is, amikor szintén a most bemutatásra kerülő közeli feederezéssel fogott gyönyörű halakat.

Amikor Szilárd a Dunán horgászik, a csonti és főtt búza sohasem marad ki az etetőanyagából, és október közepéig csemegekukorica is kerül bele.

A jól tapadó Champion River Barbe barnás-vörös színét föld hozzáadásával igazítja a mederhez, ami még ködöz is egy kicsit.

- Mekkorák is voltak azok a gyönyörű halak, Szilárd?

- Nagyok, de nem csak a méretük miatt emlékezetesek, hanem azért is, mert összesen öt fajról van szó, hiszen dévérből és márnából szákoltam legalább három kilósakat, jászból akadt kettes is, paducból és szilvaorrúból pedig jöttek másfelesek, de közel ekkorákból is fogtam még jó néhányat, majd mindegyik fajtából.

Közeli feederezés esetén az intenzív kezdésért néhány gombócnyi etetőanyagot kézzel dob a halaknak.

- Bár szégyenkeznem nekem sem kell, de öreg dunai pecásként sem dicsekedhetek, legfeljebb csak hasonlóval. Ne is ragozzuk, ez még annak is elég érv a Duna mellett, aki sohasem horgászott itt. Térjünk is rá a mai horgászatunkra.

- Bár így október közepe felé egyre inkább a márna dominálja a feederes horgászatokat, azért mégis igyekeztem olyan helyet választani, ahol legalább egy kicsi esélye van annak, hogy mást is fogjunk. E mellett fontos szempont volt, hogy a lehető legfinomabb bottal és a lehető legkisebb kosárral horgászhassak, amiből meg az következik, hogy csak a közeli, jó esetben rakóssal is meghorgászható helyek jöhettek szóba. Innentől pedig számomra, hiszen alapvetően mégis csak egy úszós horgász vagyok, nagyon is kézenfekvő, hogy bármennyire is meglepő, néhány gombóc erejéig kézzel is dobtam etetőanyagot. Ezzel a megoldással pedig nagyon intenzívvé lehet tenni a kezdést, ami feederes technikával szinte lehetetlen, de legalábbis sokáig tartana.

Szilárd a kosárba kerülő ragasztott csontihoz kavicsot is kever, hogy ne vigye el a víz.

A csalikat mindig közvetlenül a kosárba töltés előtt keveri az etetőanyaghoz, így azok nem szikkadnak meg, és nem fognak lebegni.

- Ha már a gombócoknál tartunk, áruljuk el, miből is készültek, vagyis mit hoztál a halaknak?

- Bár a módszerek közül a feederezésnek a legkedvezőbb az etetőanyag igénye, az előbbiek miatt én feederre is 3 kg etetőanyagot keverek egy ilyen horgászaton, ebben az esetben Champion River Barbét, azaz folyóvízi sajtost, amihez teszek egy zacskó földet, leginkább a színének a beállításáért. A föld ráadásul felhősít is egy kicsit a fenéken, ami ugyancsak kedvezően hat a halakra, és bátrabban táplálkoznak és kapnak. A csonti nagyon fontos, soha nem hagyom ki, ragasztva és fagyasztva is használom. A Dunán a főtt búza is mindig része az etetőanyagomnak, viszont a csemegekukoricát október vége felé már kihagyom belőle. A kézi etetéssel megalapozott intenzív kezdés után is fontos a horgászat ritmusa, ami nálam azt jelenti, hogy öt percnél többet nem szoktam kapásra várni, de szerintem még nagyon hideg víz esetén is illik tíz perc után újat dobni. Ennek három fontos oka is van. Lehet, hogy be van akadva a szerelékem, de az is előfordulhat, hogy falevél, ág darabka, vagy éppen egy parányi géb akadt a horgomra, és ezért nincs kapásom. Végül talán a legfontosabb, a hely építgetése és karbantartása az etetőanyag és csalik jó ütemű pótlásával. Felmerülhet, hogy mennyi csontira lehet szükségünk egy ilyen horgászat alkalmával. Nos, ha egy helyi, gyakran horgászó pecásról van szó, akkor a fél liter is elegendő lehet, de aki messziről jön és csak viszonylag ritkán jut el a Dunára, az ne kockáztasson, hozzon többet, ezen már nem múlhat. Én most egy-egy litert lefagyasztottam és megragasztottam, de ma nagyjából a fele mindegyiknek megmaradt, ami persze nincs mindig így.

Minden, ami halszájnak ingere.

- Mielőtt rátérnénk a felszerelésedre, ejtsünk néhány szót az etetés és dobás irányáról is, mert ezt még mindig sokan elrontják.

- Kezdjük azzal, hogy én mindig klipszbe akasztás nélkül horgászok a Dunán. Tizenöt, de húsz méterre is lehet egy méteres pontossággal dobni, de mi is történik, ha eggyel mégis arrébb megy? Semmi. A kettes vagy hármas márna viszont brutális erővel indul tizennégy-tizenöt méterről. Ott nincs idő klipszelgetni. Viszont az irány még ennél is fontosabb. Ha a merőleges 12 óra, akkor a jobb parton dobjunk 1 óra irányába, lefelé. Ha így teszünk, egy kisebb kosár is hamarabb megáll a helyünkön, ami nagy előny az élvezetes horgászatért.

Szilárd több fajta kosarat is használ, de ha teheti, nem horgászik 100 grammnál nagyobbal.

- Ezt már említetted, éppen itt az ideje, hogy bővebben is kifejtsd.

- Ha lehet, kerülöm a 100 gr-nál nagyobb kosarak használatát. Ma például 80 gr-s kosárral tudtam horgászni, és így minden fárasztásnál pontosan éreztem a halat, még a fejrázásaikat is nyomon követhettem, mert nem butította el a szerelékemet egy túlságosan nagy kosár. Persze tudom, hogy vannak esetek, amikor elkerülhetetlen akár a 200-250 gr-s kosarak használata is, de ez most direkt nem olyan volt. Viszont a kisebb kosárhoz használható finomabb bot, mint a 120 gr-s Carp Expert Elite feeder, ami nagyon élvezetessé tette a horgászatomat, ráadásul a 80-100 gr-s kosarak nem indokolták fonott dobóelőke használatát sem. Így egy esetleges beszakítás után nem marad benn 7-8 méter fonott zsinór a helyemen, legfeljebb egy előke, vagy rosszabb esetben egy-két méter a főzsinóromból. A jobb monofil zsinórok, mint amilyen a most 0,22-s méretben használt Champion Feeder&Picker, akár az egésznapos horgászat igénybevételét is kibírják, utána viszont 2-3 m-t le kell belőlük vágni, és újra kötni a szereléket.

A főzsinórja leginkább 22-s, és az előkéje sem vékonyabb.

Horogból vagy egy öblös vékony húsú nyolcast köt, vagy egy pici, de erős tizennégyest, még a márnáknak is.

A 120 gr-s Carp Expert Elite feederek tökéletes élményt nyújtanak a kis kosaras közeli horgászatokon, de ha 150 gr fölé kell menni, akkor a River Feederé a terep.

- A Dunán a 22-s főzsinór inkább finom, mintsem durva, ám te előkét sem használsz ennél vékonyabbat. Vajon miért?

- Sőt, még az is előfordul, hogy 25-st teszek rá, de a mindössze méteres előke tízből kilencszer még így is előbb szakad, mint a 14-15 méternyi főzsinór. Ami viszont ennél is érdekesebb lehet, horgot is csak két méretben használok a dunai horgászataimon. Egy nagy öblű vékony húsú 8-s méretűt a sok csontihoz, nagy csalihoz, és egy 14-s pici, de erős horgot két-három szemhez, vagy pinkihez. Tapasztalatból mondom, hogy a jó márnákhoz inkább zsinór kell. Ha a vastag, húsos szájukba befordul a kisebb horog, biztosan bírni fogja. A paducnak meg kifejezetten előnyös a kisebb. A nagy dévér viszont más, annak kell a nagyobb horog, mert a kicsivel esélytelen szákig húzni, amikor a nagy lapát testével belefekszik a sodrásba, és a víz is őt segíti.

Csupa finomság: Elite Feeder bot, 0,22-s főzsinór és előke, 80 gr-s kosár, 14-s horog három szem csontival, és egy kilós szilvaorrú keszeg.

Az ilyen halakért jár Szilárd a Dunára.

Egyre több van belőle is.

- Ezt ma esélyünk sem volt megtapasztalni, mert dévért egyet sem akasztottál. Viszont az is igaz, hogy minden haladat a kisebb horoggal fogtad, miközben a nagyobbal kapásig sem nagyon jutottál.

- Ez pontosan így volt. Ma is kellett a pici horog, a márnák is kijöttek vele, de a 22-s előke már nem zavarta annyira az óvatos halakat.

A márna szájban jól tart a kicsi horog is, amire akkor is lehet kapásunk, amikor a nagyobbal egy mozdításig nem jutunk.

- Még javában horgásztál, amikor tettél egy könnyelmű ajánlatot. Megismételnéd, hogy majd a megfelelő pillanatban a szavadon foghassalak?

- Ha arra gondolsz, hogy jövő nyáron eljövünk egy igazi, pörgős, vízben állós paducozásra, de még egy jó dévérezésre is, akkor természetesen, már csak azért is, mert imádok a Dunán horgászni.

A nagyobbak ma elkerültek bennünket, de a kis kosárral és a finom bottal az ilyenek fogása is élvezetes szórakozást nyújt.

A Duna szinte mindig tartogat meglepetéseket is, most egy balinnal ajándékozta meg Szilárdot.