A címben elhelyezett kifejezés nem ok nélküli, hiszen ahogy az általában minden vízen lenni szokott, idén sem adta könnyen magát – illetve megoldásának módját - az aktuális versenypálya. Az V. Feeder Klubcsapat Országos Bajnokságnak helyszínt biztosító, Debrecen mellett festői környezetben elterülő Látóképi-víztározó esetében hatványozottan állítható, hogy a körülmények, valamint a használatba dobott technológia függvényében több lehetséges út vezethet a sikerhez - már a megfogni kívánt halfajok tekintetében is -. Július végére túl voltunk egy egyéni elődöntőn ugyanitt, ahol példának okáért a karikakeszegek bekövetkező ívása hozott egy jelentős változót a képletbe. Ezzel a körülménnyel a csapatok közti csörte során már nem kellett kalkulálni, azonban így is akadt bőven olyan kérdőjel, amelyekre az edzésnapokon mindenki megfelelő választ igyekezett kapni.

A csapatversenyeknek mindig van egy sajátos miliője, hangulata, ami minket, horgászokat is könnyedén, szinte a megérkezéstől kezdve magával tud ragadni. Ilyenkor ugyanis az ember nem csak egy „szimpla” szektorhelyezésért száll harcba, hanem mindezt úgy teszi, hogy közben 4 társa küzd hasonló elemekkel a pálya másik részein, a nap végén pedig a közösen elért eredmény kerül a nagyvilág elé. 

Minden délután-este fix program az aznapi tapasztalatok, jól és kevésbé eredményesen muzsikáló elemek megtárgyalása. Nagyon sok hasznosítható ötlet, illetve következtetés tud megszületni ilyenkor, persze csak abban az esetben, ha szisztematikusan és tudatosan építkezve halad a csapat az így körvonalazódó irányba.

A fent említett, pár héttel korábbi ívás ugyan a múlté volt, azonban hamar kezdett látszódni, hogy a keszegek mellett bizony a pontyok is jó eséllyel szólhatnak majd bele a mérlegen felbukkanó súlyokba. Ez így is lett, hiszen ahogy teltek a napok, úgy gyarapodott azoknak a horgászoknak a száma, akik bizony érdemi időt töltöttek el a bajszosakra való célzott horgászattal. Természetesen a rizikót nem nélkülözi ez a fajta megközelítés, azonban mind a második, szombati, mind pedig a vasárnapi fordulóban volt olyan szektora a pályának, ahol sikeresen szákba terelt ponty(ok) nélkül nem lehetett odaérni a szektor legelejébe.

Amikor így görbültek az új Benzar Concourse botok már tudni lehetett, hogy egy, az összesítésnél oly sokat számító bónuszhal küzd a másik végen. 

Már a megakasztott nagyobb keszegekkel is érdemes volt finom kézzel bánni, amiben egy kellően rugalmas bot mindig nagyon sokat tud segíteni.

Az egy hónappal korábban szerzett tapasztalatokat magunkkal hozva, azokból kiindulva ültünk be választott helyeinkre a számunkra első, keddi tréningen. Természetesen nem lehetett tudni, hogy a június végi 120 főhöz képest a mostani 80-as létszám milyen hatással lesz majd a pályára, mennyire fog az megrogyni a hét folyamán.

Az edzésnapokat követően úgy véltük, hogy dévérkeszegből összességében viszonylag jól tudunk fogni, azonban a karikákkal kapcsolatosan bőven akadt kérdőjel, de az látszódott, hogy minden bizonnyal nem csak számunkra. Mindezek mellett érdekes volt látni, hogy a nagyobb távolságban (60-70 méteren) történő céltudatos pontyozás – ami az egyéni elődöntő során jól adott halat több alkalommal és helyen is – nem igazán működik meggyőzően. A kötelező, csütörtöki edzésen mindannyian 7 és 10 kiló között fogtunk, ami alapvetően megegyezett a mellettünk ülő csapatok számaival, így érdemi következtetés ebből nem volt levonható, a lényegi kérdések természetesen az első fordulóra maradtak.

Az A-szektor elsőségét jelentő teríték. A pénteki körben 27 pontot szereztünk 1+4+5+7+10 megoszlásban, ami az ötödik helyet jelentette a csapat számára. Szerencsére volt hal a pályán, minden szektort jóval 10 kg feletti fogással lehetett csak megnyerni, sokat kellett melózni az előkelő helyezésekért. 

Végig nagyon koncentráltan és szisztematikusan kellett horgászni, ahol a különféle végszereléket illető variációkra bármikor szükség mutatkozhatott. Azonban amikor sikerült megtalálni azt a kombinációt, amire adott helyzetben a leginkább jól reagáltak az előttünk tartózkodó keszegfélék, szépen fel lehetett építeni a horgászatot.

Az első etap tapasztalatait, tanulságait átbeszélve – saját horgászataink mellett háttereinknek, Csendes Zolinak és Ország Bálintnak nagyon sokat (!) köszönhetően a környezetünkben ülő, jól teljesítő versenyzők pecáját is figyelemmel követve – alapvetően már két út kezdett szétválni az effektív fehérhalas megközelítést illetően. A pörgős, optimális esetben 100+ darabszámot eredményező technika mellett ugyanis jó néhány csapat alkalmazott nyugalmasabb tempót, ami sok esetben érdemi különbséget hozott a kifogott halak méretét illetően.

A szombati derbire jelentős változtatáshoz nem nyúltunk, igyekeztünk minden szektorban jó darabszámot fogni. Alapjaiban ez sikerült is, azonban az átlagsúllyal, illetve az egyre aktívabbá váló pontyokkal néhol meggyűlt a bajunk. Végül másoltuk az előző napot, ugyanúgy 27 pontot horgászva megmaradt az ötödik hely. 

Az utolsó, vasárnapi forduló a megelőző kettőhöz hasonlóan túlnyomó részt pörgősen alakult, azonban egyre inkább látható volt, hogy az addig még viszonylag stabilan elérhető százas darabszámbeli határért a pálya belső részein egyre inkább küzdeni kell. Egyetlen pontot javítva a napi termésben, ebből a fajtából összesen 80-at gyűjtve kibéreltük a mágikus 5. helyet, amiből jól látszódott, hogy ezen a hétvégén stabilan ezt sikerült hozni, ami a dobogóhoz azonban kevés volt.

Csapatként újfent sokat tanultunk, és hatékonyan működtünk végig együtt, ami mindenképp jó előjel a továbbiakra nézve. Végül, de nem utolsó sorban pedig gratulálunk a dobogós csapatoknak: a bajnok Maros-Walterland, a második Marosmix Feeder Team 2., valamint a bronzérmet megszerző Dovit Feeder Team gárdáinak, és minden helyezettnek! Találkozunk jövőre!

Ujszászi Dániel

Energofish Feeder Team