Lékből kapott apróságok
Megjelent: 2007. december 25. | Forrás: Nagy Levente | Írások Mint minden más horgászati módszernek, a léki horgászatnak is meg van a maga semmihez sem fogható varázsa, mely pillanatok alatt rabul ejti az ember szívét.
Jégre szállni elsõként mindig nagy kihívás még akkor is, ha a hetek óta tartó mínuszok „vastagra” hizlalták a tó jegét…

Ezt az izgalmat csak fokozni tudja két vadonatúj horgászbot kipróbálásának lehetõsége, melyek már egy hete beélesítve várnak a sarokban. Nem titkolom tovább az EnergoTeam Ice Bass - Light téli botcsaládjának két teljesen egyforma darabjáról van szó, melyet egy barátom ajánlott tesztelésre. Szerinte ez a bot a 60 cm-es hosszával és szemrevaló külsejével felhívta magára a „téli” horgászok figyelmét. Talán e kíváncsiság miatt is választottam a folyóvízi pergetés helyett a befagyott holtág éppen csak „vastagnak” mondható jegét. Másrészt pedig azért, mert manapság elég ritkán adatik meg a léki horgászat lehetõsége… Jó kihasználni ezt a pár „jeges” napot, pergetni meg holnap is ráérek!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt torkomban egy kis nyelnivaló, amikor elõször végigkopogtattuk István barátommal a holtág jegét, de az elsõ lék kifúrása után megbizonyosodtunk arról, hogy valóban elérte a biztonságos vastagságot…
Itt még csak sejtésünk van arról, hogy milyen vastag a jég. Egyelõre úgy tûnik minden rendben, hisz rajta állunk.

Aztán ha látja az ember, hogy minden rendben, a feszültség hamar szétoszlik, és izgatottan szedi elõ a kis finomra hangolt pálcákat, hogy elsõként bevetésre küldje õket, közben meg elgondolkodik, mikor is volt itt utoljára olyan kövér jég, ami elbír a hátán egy közel 90 kilós horgászt. Bármennyire is erõltettem magam, csak néhány halvány, ködös kép jelent meg elõttem … Az biztos, hogy a múlt télen nem volt elég vastag, talán egyszer lehetett…de nem tudom mikor, annyira régen volt.
De elég a gondolkodóból hisz nincs sok idõnk, rövidek ezek a téli nappalok és jó minden percét kihasználni…
Nagy fejtörést nem okozott, hogy hová fúrjuk az elsõ lékeket, egyszerûen követtük azt az elméletet, miszerint a halak az akadók, ágak közelében nagyobb biztonságban érzik magukat, így bátrabban nyúlnak a felkínált csalihoz. Tehát egyszerû a feladat, ott kell keresni õket, ahol vannak!
Gyorsan meg is voltunk a bemelegítõ lékfúrással, és izgatottan engedtük jég alá a felcsalizott apró horgokat. Egyik szerelékre szúnyoglárvát, a másikra meg trágyagilisztát tûztem.


Régebben semmiféle igényem, elvárásom nem volt a téli (lékész) pálcák felé, egészen addig, míg elõször kezembe nem került az EnergoTeam Ice Bass-Light 60 cm-es darabja, ami egy erre a horgászstílusra jellemzõ, minõségi színvonalat állított fel bennem.
Az biztos, hogy amikor más botot fogok majd a kezembe, mindig ezzel a bottal fogom összehasonlítani.

Az elsõ kapásig biztosan eltelt egy fél óra, talán annál is több, de aztán beindult a szekér és szinte kétpercenként valamelyik úszót a jég alá rándította, hol egy apró sügér, hol egy kis vörösszárnyú. Kapásunk bõven volt, megakasztott halunk annál kevesebb.


Mindjárt merül az úszó…

Túl aprók voltak ahhoz, hogy megakadjanak, de elég szemtelenek, ahhoz, hogy egy másodperc alatt jég alá rántsák az alig félgrammos úszókat. Egyik pillanatban még megvolt, másikban már sehol.
Változtatni kell! Mindkét horgot nagyobbra cseréltem és mindkettõre trágyagilisztát tûztem azzal a reménnyel, hogy így az apróságok abbahagyják a szemtelenkedést és fogunk végre valami „normálisabb” halat, ami megmutatja, hogy valóban mit is tudnak ezek a csinos kis pálcák…


A finom parafa markolat kényelmessé és esztétikussá teszi a bot nyelét.
Light – de hihetetlenül erõs.
Bass – de egy csukával is megbirkózna.

Beengedtem a csokorba tûzött trágyagilisztát, majd néhány apró csuklómozdulattal próbáltam felhívni rá az ágak között rejtõzködõ halak figyelmét. Kétszer-háromszor megismételtem ezt a mozdulatsort, amikor úszóm hírtelen oldalra indult, majd alámerült. Bevágtam és megvolt a „szezon” elsõ lékbõl fogott sügére, ami, ha megkérdezik mekkora volt? - hát olyan tenyeres.


Ha lékbõl fogja az ember, sokkal jobban örül neki.

Úgy tûnt, a nagyobb csali nagyobb halat hozott és reménykedve a következõben, még nagyobb gilisztacsokrot tûztem a 14-es számú horogra.
Újabb csendben töltött percek következtek, de lehettek azok órák is, majd egy furcsa zajra kaptam fel a fejem, mely a bal oldali bot felõl érkezett… Viszi a botomat valami! – reflexszerûen odanyúltam és akasztottam. Az ellenállásból éreztem, hogy egy újabb „tüskéshátú” lesz a páciensem. Tévedtem! Egy fiatal csuka volt az atyafi, de annyira fiatal, hogy azonnal ment volna vissza oda, ahonnan érkezett, ha nem vártak volna rá társai egy másik holtágban (de ezt el ne mondják a halõrnek, nem örülne neki, hogy a halakat egyik tóból a másikba szállítjuk).


Ez úgy látszik a gilisztával is beérte…

Ma már kettõ megvan az új pálcával, egy kis csuka, meg egy sügér. Jól kezdi pályafutását, már csak ikertestvérének kell fognia valamit…
És fogott is nemsokára, hogy szégyenbe ne maradjon, néhány vörösszárnyút, meg néhány sügért és ráadásként „õ” is egy suhanc csukával zárta a napot.
És lassan nekünk is zárnunk kellett, hisz gyorsan elrepült az a néhány téli óra, amit a jégen tölthettünk.


Lékbõl kapott apróságok.

A fotózás után összepakoltuk cuccainkat és irányba vettük a jó meleg otthont, ahol forró teával vártak, hogy átmelegedve elmeséljük a történetünket.
Húsvéti peca a Verba tanyán
Megjelent: 2024. május 04. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Van egy tó Nyíregyháza mellett, ahová sokan járnak pecázni. A családom, barátaim és én is nagyon szeretjük. Szép, tiszta, kulturált környezet, gyönyörű halak, barátságos emberek. Mi is kellhet még egy jó horgászathoz?. Minden évben igyekszem 2-3 napot eltölteni itt, családi vakáció címszóval. Verba-tanya a hely neve, de szerintem sokaknak nem kell bemutatni.  Szerintem, a legtöbben, a rendkívülinek számító ponty és amur állomány miatt...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake II.
Megjelent: 2024. április 27. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A mindössze kettő napba szorított katlovi pontyos túránk számos tapasztalattal gazdagított minket a rövid idő ellenére. Bár a nappali órák a jóslatoknak megfelelően nem hoztak pontykapásokat, Zsolti kollégám számtalanul fogta a szebbnél szebb dévéreket az aranyhasúaknak szánt kisebb wafterekkel, pop-upokkal. Naplemente után viszont minden megváltozott, a sötét éjszakában teljesen új arcát mutatta meg a tó. A szélrózsa minden irányából hatalmas...

Csömöri peca
Megjelent: 2024. április 24. | Forrás: Pető Gábor | Írások

A hosszú hétvégére nem terveztem pecát, de 16-án mégis úgy adódott, hogy a család nélkülözni tudott néhány órára. Emiatt hirtelen felindulásból „reggel”, 08:30 körül úgy döntöttem, hogy kilátogatok a lakóhelyemhez közeli Csömöri Horgásztóra.    Gyors pakolás - persze minimál felszerelés, csak a legszükségesebbek – és 08:45-kor már úton is voltam.    Mivel tényleg elég közel van hozzánk a tó, 9 órára oda is értem. Amíg a...

Kis csali, nagy hal – avagy tévhitek eloszlatása a csaliválasztásról
Megjelent: 2024. április 20. | Forrás: Sudár Gergő | Írások

Az utóbbi hetekben a természet elkezdett éledezni és a tavaszi időjárás is már megmutatta magát. Ennek köszönhetően a körülmények ideálissá váltak ahhoz, hogy elkezdjem a 2024-es horgász szezont. A Törökbálinti Horgászparkot vettem célba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nagy testű halakat is eredményesen horogra lehet csalni kifejezetten kisméretű csalikkal.  A Törökbálinti Horgászparkot methodos körökben azt gondolom...

A pazar SCOBAR
Megjelent: 2024. április 06. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A spiccbotos horgászat mindig is a legkedveltebb módszereim közé tartozott. Gyermekkoromban (sokakhoz hasonlóan) ezzel az úszós módszerrel fogtam meg az első halaimat és mind a mai napig szívesen nyúlok az orsó nélküli botokhoz. A FeHoVa kiállításon találkoztam először a CARP EXPERT új spiccbotjaival és a SCOBAR névre keresztelt típust kézbe véve egyből éreztem, hogy egy pazar eszközről van szó... Hol vannak már azok az idők, amikor bambuszbottal...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake I.
Megjelent: 2024. március 30. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Szeptember második hétvégéjét már nagyon vártuk a srácokkal. Mindannyiunk gondolata, napokkal az indulás előtt, Csehország egyik legszebb és legszerethetőbb pontyos vizének partjára kalandozott. Teljes joggal, hiszen azoknak az estéknek a hangulata semmihez sem hasonlítható: a levegő lehűl, pára borít mindent, a természet zaja elhalkul. Majd a pontyóriások sorra, egymás után csobbannak bele a katlovi éjszakába. Isten hozott valóság! Az előzetes...