Megvallom férfiasan, nem szoktam halradar segítségét igénybe venni semmilyen horgászatnál, aminek prózai oka van. Műszakilag meglehetősen alulképzett vagyok, az én életemben már az is családi ünneplésre ad okot, ha egy szöget tisztességgel beverek a falba.


Fúrjuk a léket

Valahogy soha nem volt türelmem ennek a nem túl bonyolult szerkezetnek a működését, a csónakba való felszerelését megtanulni, meg az esetek többségében olyanokkal horgászom, akik úgy olvassák és értik a radar jeleit, mintha az ábécét olvasnák.


Mindjárt négyet egymás mellé, hogy összeütve jó széles legyen

Hanem ez az Energo Team halradar azért megragadta a fantáziámat, hiszen egy családi gyufásdoboznál alig kisebb szerkezet, amely állítólag olyan kunsztokra képes, hogy még a jég alatt is megmutatja a halat - azért az már valami!


Eltűnt az úszó!

Hát így esett, hogy lementem Rinyaszentkirályra Tóth Laci barátomhoz egy kis léki horgászatra, csukafogás reményében. Előtte pár nappal ráckevei horgászcimborák hívtak léki horgászatra a Ráckevei-Duna valamelyik csukában állítólag gazdag mellékágára, ahol semmit sem fogtunk. Nem hogy csukát, de még csak egy árva keszeget sem, pedig etetőanyagból és csontkukacból tisztességgel elláttuk a lék környékét. Aztán elmentem még két maszek tóra is, ahol biztosra ígérték a csukát - de ott sem fogtam semmit. Igaz, ekkor már velem volt a radar, amely mutatott halakat, méghozzá elég szép számmal - köztük nagyobb testűeket is - de hiába! Rinyaszentkirályon biztosra mentem, mert Laciékkal napi kapcsolatban vagyok, tudtam, alig volt olyan nap az elmúlt hetekben, hogy-egy két csukát ki ne szedtek volna a helybéli lékhorgászok.


Csukatánc!

Csönge Feri barátom is meglátogatott bennünket, ami több szempontból is örvendetes volt. Kívül-belül ismerte már a kis radart, ráadásul spéci rövid léki pecákkal, csalihalakkal úgy volt felszerelve, mintha többnapos alaszkai lékhorgászatra készülnénk…


Ez már megvan!

Nyáron már használtuk ezt a radart egy vízkivételi mű közelében horgásztunk négy méter mély vízen, ami nem gyakori a Balatonon, és olyan kitűnő képet kaptunk a meder egyenetlenségeirõl és az ide-oda járó halakról, hogy fennakadt a szemem a gyönyörűségtől. Más kérdés, hogy többórás horgászat után Feri egy jobb gardát, én néhány keszeget tereltem a szákba, amit radar nélkül a partról is bármikor megfoghattunk volna. Mindez nem csökkenti a radar érdemeit, mert legalább hat helyen álltunk meg, és tettünk le jelzőket visszafelé, ahol 3,50 méter mély gödröket találtunk. Néhány nap múlva fogtunk is ott pontyokat kényelmesen csónakból úszózva, és abban reménykedtünk, ha eljön az őszi süllőzés ideje, nem kell messzire mennünk. Megint csak nem a radar hibája, hogy a késő őszi süllőfogásból nem lett semmi, mert ahol nem jár a süllő, ott hiába kínlódik az ember. Sokam megírták, én sem akarom túllihegni- botrányos volt a tavalyi balatoni süllőfogás!


Csukapörköltnek pont jó lett volna

No de más volt a helyzet a rinyaszentkirályi tavon, ahol Feri irányításával magam is tesztelhettem a radart, pláne, hogy tudtam a zsilipkörnyéki vízen mindig van csuka, mert ott táplálékhalból is bőség van. Előírás szerint egy kisebb helyen lesöpörtem a havat a jégről, megnéztem, hogy elég sima-e, aztán a haltartó kannából kilocsoltam egy kis vizet a megtisztított jégfelületre, ás ráállítottam az érzékelõt. Picit várni kellett, hogy az érzékelő odadermedjen a jégre, így kizártuk az esetleges légbuborékokat az érzékelő és a jég között, melyek zavarnák a radar működését. Volt hal szép számmal! Sajnáltam is, hogy a vaku villanása szétveri a halképet, a képernyőn inkább sűrű sötét csíkot, vagy foltot mutat a kép, de villanás után helyreállt a rend, úgy jöttek mentek a halak mintha menetrendjük lenne. Gyorsan fúrtunk egymáshoz közel négy léket, aztán összeütöttük őket abban reménykedve, hogy nagy csukának nagy hely kell. A munkára fogott Mora jégfúró, mint a kés a vajban, úgy járt a jégben, nem túlzás azt mondani, hogy ilyen minőségű lék-, vagy jégfúró nem volt még Magyarországon forgalomban. Ráadásul, amit Pesten nem is vettem észre - szét is szedhető -, így fele akkora helyet sem foglal el. Piszok jó kése van – hiába a svéd acél még mindig a régi!


Jövőre visszajövünk érted!

Vannak különféle előírások a radar jégen való használatánál. Például a jég ne legyen vastagabb, mint 25 cm, a meder mélysége se haladja meg a 4 métert. Ne legyen az iszapréteg 15 cm-nél vastagabb. Rinyaszentkirályon az átlagos vízmélység 2.50 méter, a jég vastagsága éppen, hogy tíz centi volt. Hogy az iszap milyen vastag, azt csak a Jóisten tudja, de a radar működését egyáltalán nem zavarta. Az első zsilipközeli lék kifúrása után aztán fúrtunk még vagy hatot, de nem mindegyiknél használtuk a radart. Az egyik léknél aztán otthagytuk olyan félméter távolságra, ahol folyamatosan mutatta a körbejáró csalihalat. Aki lékre megy horgászni, az tudja, hogy illő magával vinni kisebb használaton kívüli tésztaszedő kanalat, hogy időnként kiszedhessük a hártyásodó jeget, meg az sem árt, ha valamire feltámasztjuk a rövid horgászbotot úgy, hogy a spicce mindig a lék fölött legyen! Rövid botról van szó, amellyel könnyen távol tartható a zsinór a lék széleitől, ha közel vagyunk hozzá már a bevágás pillanatában is! A horgok bevetése után kellő távolságra távolodtunk a lékektől, ez pontosan annyi métert jelent, amilyen távolságra volt a büfé pultja a lékektől. Tisztes távolságból figyeltük a bukdácsoló úszókat várva arra a nem mindennapi pillanatra-amikor végre eltűnik, jelezve, hogy a hőn áhított csuka már elindult vele…


Jelez a radar!

Végül is nem cifrázva a szót, két csukát sikerült fogni, az első a Feri által megradarozott lékből jött, a másik egy jóval távolabbiból került ki egy rövid fényképezés erejéig.


Még egy apróság

Máskor elraktuk volna a jó kis csukákat, mert január első heteiben egy kis szalonnás fokhagymás csukapörkölttel köszönteni a horgászszezont mégiscsak férfimulatság lett volna, de most már elmondhatom nem csak léki csukázásra, de disznóvágásra is hivatalosak voltunk.


Szegény malac…

Ami igen jól sikerült, mert ami pálinkát nem ihattunk meg a léken, annak többszörösét elfogyasztottuk szegény malac kimúlása, kolbásszá, disznósajttá, hurkává, tepertővé, való nemesedése alkalmából. A csukáknak jó napjuk volt, szegény malacnak már kevésbé…