Öröm volt felismerni, hogy az Energofish polcain sokasodni kezdtek a wobbler márkák, és köztük számtalan jó harcsázó wobblertípus lapul. Összeraktam egy kollekciót a Pó folyós túránkra és nem bántam meg: megismertem pár fogós műcsalit, amely nélkül üresebb lenne ez a világ.

Amikor éppen nem horgászok vele, asztali dísznek sem utolsó…

Sosem gondoltam volna, hogy a szilikoncsalikban elhíresült Mann’s ilyen ütős wobblereket is gyárt. Talán inkább feketesügerezésre szánták ezt a sok duci wobblert, de istenbizony, olyan szép hanggal toccsannak a vízbe, hogy annak egy harcsa sem tud ellenállni. Mondanom sem kell, csörgős modellekről van szó, kemény műanyag házban, már csak egy fonott zsinóros erősítést kellett végigvezetnem rajtuk és tökéletes harcsázó wobblerek voltak a birtokomban.

Az elején még vacilláltam, hogy a hosszú csőrű vagy inkább rövid nyelves modellekből tankoljak – hiszen elsősorban felszíni pergetésre készültem velük, de erre a gyakorlati próba sem adott egyértelmű válaszokat. Ma már úgy gondolom, hogy ha mindenféle terepre fel akarok készülni, akkor mindkét típust kéznél kell tartanom.

Felszíni Mann’s wobblerek támadnak

Emlékszem, pár hónappal az olasz túránk előtt már teszteltem a Mann’s wobblereket egy viszonylag sekély vízen. Akkor szó szerint a partmenti növényzetben, alig harminc centis vízben mozogtak a harcsák, és nagyon jól jött, hogy a felszínen járó Mann’s műhal nem merül mélyre: csak egy szép becsobbanást produkált, majd diszkréten elúszott a növényzet felett, anélkül, hogy beleakadt volna. Kis terelőnyelve miatt, alig merült húsz centit (sőt, néha ki is csapott a vízből, ha túl erőszakosan vontattam) – ez más esetben bosszantott volna, de ott és akkor nagyon jól jött.

A Pó folyón ez a mélyretörő típus volt jó

Bevetés előtt kötelezően áthorgoztam őket…

…hiszen nem erre méretre készültem

Inkább ezekre, minimum

Persze, amint az olasz harcsákra kezdtem készülni, inkább a nagyobb nyelvvel ellátott, mélyretörő Mann’s-eket készítettem elő. A Pó folyón rendszerint jelentős mélységek vannak már a part előtt is, ilyen helyzetben pedig azt tartom jó stratégiának, ha a beeső wobblert rögtön a mélységek felé indítom – ehhez pedig nagycsőrű modell szükségeltetik. A harcsa többnyire alulról támad a beeső wobblerre, vagy néha csak elindul feléje, és ha a wobbler éppen lefelé halad, jó eséllyel kiprovokálhatunk egy kapást a víz alatt is. És persze nem beszélve arról, hogy a célhalunk többnyire a mederfenéken henyél, ahová ajánlott leküldeni a wobblert, úgy általában is.

Épp csak hogy megismerkedtünk

Máris elváltunk

A Pó folyón néha 7-9 méteres gödröket is jelzett a radar, de jellemző volt a 2-3 méteres mélység közvetlenül a part előtt. Mondanom sem kell ez az igazán ideális harcsapergetős pálya! A hatékony meghorgászásához viszont jól kell megválasztanunk a wobblert. Folyton olyan műcsalit kerestem a dobozomban, amely már az első méteren leküldhető a fenék közelébe, és ekkor jelentett plusz segítséget a Kamasaki többrészes, duci wobblere, amelyet ezévben fedeztem fel magamnak. Fürgén lekúszott akár 3-4 méter mélyre is, a vezetés közben kiadott csörgése pedig igazi mennyei muzsika volt!

A Kamasaki kétrészes bébiwobblere is ütős darab

Éjszakai horgászataim egyik helyszíne a Goro, a Pó mellékága

A nagy Pó folyón adódtak 8-9 méteres mélységek is…

…miközben éppen alacsony volt a vízállás

Nagy harcsákra készültem, emiatt nem csak a horgokat és kapcsokat cseréltem a legdurvábbra, hanem a botokat és orsókat is. Nagyon jól jött a Ryobi új orsó szériája, hiszen ebből az Arctica modell tartalmazta azokat az 5000-6000-es méreteket, amivel már biztonságban érezhettem magam. A nagy orsó másik előnye, hogy sok fér rá a vastagabb fonottból – ebben sem cicáztam: 41-es TUF XP került a 6000-es Arctica dobjára, botból pedig egy 100-200 grammos Spin Blade modellt társítottam.

A kis harcsák, ahogy jöttek…

…úgy mentek is vissza

Ez már egy értékelhető példány volt

Nem volt kivétel: őt is visszaengedtem

A kisebbekre működött a lip grip

A nagyobbak kivételéhez viszont már kesztyűt kellett húzni

Utólag értékelve, talán kissé túllőttem a célon, hiszen ilyen durva felszerelésen éppen a kapcsok, horgok és karikák váltak gyenge láncszemmé, sok esetben ki is hajlottak. Az összhang hiánya folyton görcsben tartott, egy-egy rendesebb harcsa fárasztása közben szívesen átváltottam volna egy picit lágyabb botra, amely többet enged, ha megszalad a hal. Egy egész éjszaka dobálás után pedig már a grammnyi különbségeken elmélkedtem, amely egy 5000-es és 6000-es Ryobi között adódhat. Tényleg szívesen váltottam volna egy finomabb cuccra.

Kizárólag Ryobi orsókat dolgoztattam

Friss kedvencem, az Energo Team Mesh Big Game bot egy Ryobi Oasys orsót kapott

Ezt a zöld botot a Fehován vettem kézbe először

És csillogását többé nem tudtam kiverni a fejemből…

Általában hajnalban jött el az a pillanat, amikor a sokkal könnyebb (és mellesleg szebb) Energo Team Mesh Big Game botra váltottam át, mintegy pihenésképpen. Ezt a gyönyörű zöld botot a 2011-es Fehován pillantottam meg először, szerelem volt első látáí 0sra! Már akkor tudtam, hogy amint legközelebb harcsapergetésre indulok, ezt a botot mindenképpen magammal viszem. Bőven voltak közös élményeink, amikor pedig eseménytelen reggeleket kellett átélnem, hát a Mesh Big Game zöld szöveteiben gyönyörködtem. A túra végére teljesen összeálltunk. Mint két kicsi legó.

Horgászat a Pó folyón: www.pofolyo.hu