Amint annyira kivilágosodott, hogy látni lehetett az úszókat, match botra váltottam. Jó adag etetőanyagot lőttem úszóm köré és vártam a jószerencsét. Ami ezen a napon nem kényeztetett el 5-10 dekás dévérek kaptak eléggé foghíjasan. A háromóránkénti mérlegelésekre két-három kilót sikerült kiimádkozni nagy keservesen.
Ahogy telt az idő, egyre melegebb lett, szinte nyári kánikula kínozta az amúgy is elgyötört versenyzőket. A kapások szinte teljesen elmaradtak, egészen késő délutánig. Amikor is egy varázsütésre megélénkült etetésünk környéke. Folyamatos kapással kényeztettek bennünket uszonyos barátaink. A match bot mellé gyorsan összedobtam egy feedert is. Az EnergoTeam SILVER-ét. Ez egy 3,60 méter hosszú Medium jelzésű pálca. Rendkívül lágy, de mégse „taknyos" bot. Szerintem már a light kategória felé kacsingat. Az orsó egy harmincas méretű EnergoTeam Silver. A zsinórt szépen rakja. Ami jelen esetben 0.20-as Sufix Duo Core volt. Ennek a zsinórnak fő jellemzője, az átlagon felüli kopásállóság, ami ide feltétlenül kellett is, mivel rendszeresen beleakadtunk a víz alatti ágakba.
Mint később kiderült jó ötlet volt összeszerelni a feedert. Dévérezni kiváló. Elég sokat fogtam vele, és nem emlékszem, hogy egy is lemaradt volna. Ami persze nemcsak a bot érdeme, hanem a horogé is. Találtam a Fudo és a Maruto kínálatában egy olyan keszeges horgot, amit csak felsőfokon tudok emlegetni.
Mindkét horog kiváló tulajdonságok egész soráról tett tanúbizonyságot. A hegyük tökéletes, borotva éles. Sok dobás és akasztás után se pukkasztották a csontit, ami egyszerű tetsztje a horog hegyének. Ha kipukkad tőle a csonti, el lehet dobni. Volt egy-két akadásom a víz alatti ágakba, de a finom tizenkettes-tizennégyes horgok a kemény húzásra se nyúlottak ki. A halakat pedig tökéletesen tartották meg. A rendkívül finnyás kapások ellenére nem volt lemaradás vagy legalább is nagyon kevés. A Maruto 9411 a fő szenzáció de a FUDO is legalább annyira jó volt. Hiába a Japán gyártás minden téren garancia a kiváló minőségre.
Szóval a féder beváltotta a hozzá fűzött reményeket és szép sorban fogtam vele a kisebb-nagyobb keszegeket. Természetesen, a match boton is jelentkeztek a kapások. Így nagy örömömre volt olyan helyzet, amikor mindkét boton fickándozott egy dévér. Össze is szedtem vagy öt kilót belőlük három óra alatt. Sajnos ez a roham nem tartott sokáig, ahogy közeledett az este úgy ritkultak a kapások. Próbáltuk még a match botozást este sötétben világító patronnal, de eredménytelenül. Így megint maradt a fenekezős „ki lát messzebbre" dobás!
Közben felállítottam sátramat, mert körülöttünk igen csak villámlott, dörgött. Várható volt hogy ránk szakad az ég, de ez szerencsére elmaradt.
A horgokra technopufi-kukorica szendvicset tettem, bízva abban, hogy a meglebegtetett csali felkelti a halak érdeklődését. Az ötlet jónak bizonyult, mert egymás után jöttek a kapások, csak sajnos egy kis ponty kivételével mind megtépett az ágak között.
Ez alatt igen csak belementünk az éjszakába és az álmosság egyre jobban kijött rajtam. Iszonyú fáradtnak éreztem magam és el is bóbiskoltam.
Arra ébredtem, hogy zörög a botom a bottartón. Bevágás után egy húszforintos nagyságú amurpikkelyt fogtam. Szép állat lehetett…
István barátom rövid küzdelmet folytatott egy jobb hallal, de sajna part közelében megtépte.
A mérlegeléseink egyre gyászosabb képet mutattak. Reggel hat óráig volt két nullás intervallum. Ennek eredményeképp a tizenharmadik helyről visszacsúsztunk a tizenötödikre. Ezt a helyezést meg is tartottuk a végéig. Reggel kilenctől, a verseny végét jelző déli dudaszóig talán két kiló halat tudtunk összeimádkozni, de ez már tényleg szenvedés volt, felsőfokon.
Már a verseny lefújása előtt elkezdtünk összepakolni, hogy minél előbb otthon lehessünk, és végre jól kialudhassuk magunkat. Én ötvenkét órát voltam ébren, ami úgy gondolom nem túl egészséges.
A hosszú ideig tartó horgászatot csak a horgászládám által nyújtott kényelem segített átvészelni. Összességében, felszereléseim kiválóan vizsgáztak. Minden tökéletesen működött, egy rossz szavam sem lehet rájuk. A lehangoló eredmény nem rajtuk múlott…
Eltökélt szándékunk, hogy jövőre megint indulunk ezen az embert és felszerelést próbáló versenyen. A technikai háttér adott, az elszántság megvan, és ha a sorsolásnál még a szerencse is mellénk szegődik, akkor bármi megtörténhet!
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...
A Tisza az egész életem végig kiséri mai napig. Gyerekként a folyón tanultam meg horgászni, és annak kikötőjében, a hétvégi bulik előtt a szegedi rakpart ikonikus gyülekező hely volt, de egy találkozásnak is remek állomás. A munka helyem is ennek a folyónak a partján van: egy tradicionális halászcsárda. Az egyik kedvenc horgászvizem. Előre le szeretném szögezni, hogy nem tartom magam nagy rablóhalas horgásznak. Szeretek beülni a csónakomba és kevés...