Amint annyira kivilágosodott, hogy látni lehetett az úszókat, match botra váltottam. Jó adag etetőanyagot lőttem úszóm köré és vártam a jószerencsét. Ami ezen a napon nem kényeztetett el 5-10 dekás dévérek kaptak eléggé foghíjasan. A háromóránkénti mérlegelésekre két-három kilót sikerült kiimádkozni nagy keservesen.

Ahogy telt az idő, egyre melegebb lett, szinte nyári kánikula kínozta az amúgy is elgyötört versenyzőket. A kapások szinte teljesen elmaradtak, egészen késő délutánig. Amikor is egy varázsütésre megélénkült etetésünk környéke. Folyamatos kapással kényeztettek bennünket uszonyos barátaink. A match bot mellé gyorsan összedobtam egy feedert is. Az EnergoTeam SILVER-ét. Ez egy 3,60 méter hosszú Medium jelzésű pálca. Rendkívül lágy, de mégse „taknyos" bot. Szerintem már a light kategória felé kacsingat. Az orsó egy harmincas méretű EnergoTeam Silver. A zsinórt szépen rakja. Ami jelen esetben 0.20-as Sufix Duo Core volt. Ennek a zsinórnak fő jellemzője, az átlagon felüli kopásállóság, ami ide feltétlenül kellett is, mivel rendszeresen beleakadtunk a víz alatti ágakba.

Mint később kiderült jó ötlet volt összeszerelni a feedert. Dévérezni kiváló. Elég sokat fogtam vele, és nem emlékszem, hogy egy is lemaradt volna. Ami persze nemcsak a bot érdeme, hanem a horogé is. Találtam a Fudo és a Maruto kínálatában egy olyan keszeges horgot, amit csak felsőfokon tudok emlegetni.
Mindkét horog kiváló tulajdonságok egész soráról tett tanúbizonyságot. A hegyük tökéletes, borotva éles. Sok dobás és akasztás után se pukkasztották a csontit, ami egyszerű tetsztje a horog hegyének. Ha kipukkad tőle a csonti, el lehet dobni. Volt egy-két akadásom a víz alatti ágakba, de a finom tizenkettes-tizennégyes horgok a kemény húzásra se nyúlottak ki. A halakat pedig tökéletesen tartották meg. A rendkívül finnyás kapások ellenére nem volt lemaradás vagy legalább is nagyon kevés. A Maruto 9411 a fő szenzáció de a FUDO is legalább annyira jó volt. Hiába a Japán gyártás minden téren garancia a kiváló minőségre.

Szóval a féder beváltotta a hozzá fűzött reményeket és szép sorban fogtam vele a kisebb-nagyobb keszegeket. Természetesen, a match boton is jelentkeztek a kapások. Így nagy örömömre volt olyan helyzet, amikor mindkét boton fickándozott egy dévér. Össze is szedtem vagy öt kilót belőlük három óra alatt. Sajnos ez a roham nem tartott sokáig, ahogy közeledett az este úgy ritkultak a kapások. Próbáltuk még a match botozást este sötétben világító patronnal, de eredménytelenül. Így megint maradt a fenekezős „ki lát messzebbre" dobás!
Közben felállítottam sátramat, mert körülöttünk igen csak villámlott, dörgött. Várható volt hogy ránk szakad az ég, de ez szerencsére elmaradt.

A horgokra technopufi-kukorica szendvicset tettem, bízva abban, hogy a meglebegtetett csali felkelti a halak érdeklődését. Az ötlet jónak bizonyult, mert egymás után jöttek a kapások, csak sajnos egy kis ponty kivételével mind megtépett az ágak között.
Ez alatt igen csak belementünk az éjszakába és az álmosság egyre jobban kijött rajtam. Iszonyú fáradtnak éreztem magam és el is bóbiskoltam.
Arra ébredtem, hogy zörög a botom a bottartón. Bevágás után egy húszforintos nagyságú amurpikkelyt fogtam. Szép állat lehetett…
István barátom rövid küzdelmet folytatott egy jobb hallal, de sajna part közelében megtépte.

A mérlegeléseink egyre gyászosabb képet mutattak. Reggel hat óráig volt két nullás intervallum. Ennek eredményeképp a tizenharmadik helyről visszacsúsztunk a tizenötödikre. Ezt a helyezést meg is tartottuk a végéig. Reggel kilenctől, a verseny végét jelző déli dudaszóig talán két kiló halat tudtunk összeimádkozni, de ez már tényleg szenvedés volt, felsőfokon.
Már a verseny lefújása előtt elkezdtünk összepakolni, hogy minél előbb otthon lehessünk, és végre jól kialudhassuk magunkat. Én ötvenkét órát voltam ébren, ami úgy gondolom nem túl egészséges.
A hosszú ideig tartó horgászatot csak a horgászládám által nyújtott kényelem segített átvészelni. Összességében, felszereléseim kiválóan vizsgáztak. Minden tökéletesen működött, egy rossz szavam sem lehet rájuk. A lehangoló eredmény nem rajtuk múlott…
Eltökélt szándékunk, hogy jövőre megint indulunk ezen az embert és felszerelést próbáló versenyen. A technikai háttér adott, az elszántság megvan, és ha a sorsolásnál még a szerencse is mellénk szegődik, akkor bármi megtörténhet!