Az elmúlt téli szezonban, a gumihalas horgászataink alkalmával nagyon karakteresen megmutatkozott, hogy a kora reggeli, és a késő esti órák szignifikánsak jobbak voltak, mint a közbenső időszak. De vajon mi ennek az oka?

Téli naplemente a budapesti Dunán

Azt azért ne gondolja senki, hogy a reggeli és a vacsora ilyen módon jelenne meg a halak táplálkozásában. Ennél azért többről van szó.

A hideg sem rettenti el a parti pergetőt

Amikor vizek melegek, és gyors a halak emésztése, ugyanúgy tapasztalhatjuk a fényváltás domináns szerepét, mint a súlyos mínuszokkal terhelt téli időszakban, tehát valami olyan dologra kell koncentrálnunk, ami a ragadozók életében nem kötődik a víz hőmérsékletéhez, sőt a lassabb, vagy gyorsabb anyagcseréhez sem. Nem kell hozzá Sherlock Holmes-nak lenni, hogy rájöjjünk, ennek a jelenségnek bizony a ragadozók és a potenciális táplálékhalak látása közötti különbségekben kell keresni a gyökerét.

Az ET Excalibur bot kapásra éhezik

A ragadozók kedvelik az olyan szituációkat, ahol egy megváltozó körülmény őket sokkal kevésbé zavarja, mint a kiszemelt táplálékot. Az ilyen helyzetbe csöppenő kishal, sokkal könnyebben válik áldozattá, úgy, hogy ráadásul nem is nagyon tehet ellene.

Ez a spori megjárta néhány csukával, így drótelőkét rak a twister elé

A süllő és a kősüllő szeme arányaiban nagyobb, mint sok más halfajnak, ami jól mutatja, hogy a látásának nagyon fontos szerep jut a táplálék detektálásában. Ezt mi gumihalas horgászok nagyon jól tudjuk, sőt meg tudjuk erősíteni, hisz, több tíz éves irodalma van annak, hogy mikor, melyik szín a nyerő. Bizony a süllő nagyon is jól lát! Hiába tudunk viszonylag keveset a halak éleslátásáról, ma már számtalan videofelvétel bizonyítja, hogy a süllő, megfelelően tiszta vízen akár 4-5 méterről is ráront a jól vezetett műcsalira. Vagy a kishalra.

Na, melyik szín lesz a jó?

Ahogy elkezd fogyni a fény, a kishalak már nem látnak olyan jól. Tájékozódásuk kevésbé lesz hatékony. A süllők az oldalvonal-szerv információival kiegészítve az egyébként is kiváló látást, jelentős előnybe kerülnek. A táplálékhalak később veszik őket észre, lassabban képesek reagálni, ami egyértelműen azt eredményezi, hogy a támadások hatékonysága megnövekszik. A természeti környezetben, ahol nem mindig áll megfelelő mennyiségű táplálék rendelkezésre, ez a megváltozott körülmény akár egy ragadozó túlélését, vagy pusztulását (lemaradását, csökevényesedését) is okozhatja. Ezért az évmilliók során már genetikailag beépült a ragadozókba a fény változásainak megfelelő kihasználása.

A műcsali színei: piros és UV zöld - gyakran bejön

A ragadozók a kiélezett érzékszerveik előnyét más szituációkban is könyörtelenül kihasználják. Több ragadozó faj is szívesen tartózkodik a húzós víz és a visszaforgó, vagy a lassú szakasz határán. Itt a testtömegük és gyorsaságuk emeli őket a táplálékhalak fölé. Az aprótestű keszegeket alaposan megdobja a víz, ahol a lassú szakaszról beúsznak a gyors folyásba. Egy testesebb halnál ez kevésbé jelentkezik, mint egy pár dekás apróságnál. A ragadozók, pontosan ismerik az áramlási viszonyokat, és ha máshogy nem, hát tapasztalatból kiderítik, hava dobja a víz az óvatlan apróhalat, és ott veszik fel a leshelyüket. Nem véletlen, hogy egy nagy, állandó visszaforgónak nagyjából mindig ugyanazon a részén kapunk balin, vagy süllőkapást.

Ezúttal a 180 cm-es bot is elegendő volt

Nagyon hasonló szituáció alakul ki olyan befolyóknál, ahol a két víz színe, zavarossága jelentősen különbözik. Ezek a kevert vizek szintén a ragadozók kedvencei. A kisebb halak ahogy a zavarosból kiúsznak a tisztába, azonnal a ragadozók szeme elé kerülnek. A támadás ritkán marad el. Az ilyen helyek szinte mindenféle ragadozót vonzzanak.

A Duna ma csak egy aprócska retúr süllőt adott - persze, hogy a fényváltásban jött

Ismert az a tény is, hogy az erősen zavaros, már-már átlátszatlan folyó a harcsák nagy kedvence. Az egyébként is fénykerülő hal felépítése és érzékszerveinek nagyfokú érzékenysége olyan előnyt biztosít számukra, ami szintén nagyban növeli a táplálék megszerzésének esélyét. Az átlátszatlan vízben a kishalak a látásukra egyáltalán nem hagyatkozhatnak. A harcsa viszont lényegében soha nem is akar a látásával kitűnni. Szeme apró, visszafejlődött. Neki más érzékszervei vannak elképesztő módon kiélezve. A harcsa a rezgéseket érzékeli nagyon összetett rendszerben, amely elősegíti, hogy a koromsötét éjszakában, vagy a kávészínűre zavarosodott folyóban is kiválóan tudjon tájékozódni. Ez az ő időszaka. A "megvakult" kishalakat időnként úgyis elé hozza a víz, miközben az apróság mit sem sejt a veszélyről, a harcsa pontosan detektálja a mozgást és lecsap! Ez egyébként kényelmes is neki, hisz a halak nagy része a komoly áradásokban olyan visszaforgókba szorul, ahol a folyó nem zúdítja őket lefelé, vagy más lassú szakaszokon koncentrálódik. A harcsák is ezeket a helyeket keresik fel, s szinte semmi más dolguk nincs, mint sodródni, és a rezgésekre figyelni. Terített asztal számukra a visszaforgó, és élnek is a lehetőséggel.

Tiszai esti süllő ET Wizard gumira

Nagyon fontos kérdés, hogy mennyi időt tölt el az ilyen jól azonosítható szituációkban a ragadozó. Ebben vízterületenként igen jelentős különbségek tapasztalhatók. Például egy apróhalban rendkívül gazdag Tisza-tavon, ha az esti fényváltásban feláll a süllő a felszínre, nagyjából 2 órahossza alatt (néha még kevesebb idő alatt) lezajlik a legjobb időszak, aminek az az oka, hogy ennyi idő bőségesen elegendő a süllőnek, hogy telerakja a gyomrát. Csak a mi kedvünkért nem fog továbbra is ott maradni. Ezért nagyon szűk a reggeli és az esti fényváltásban is a az igazán jó időszak. A Duna sok szakaszán viszont ez az idő megnyúlik, mert nem talál a süllő olyan hamar táplálékot, többet kell mennie érte, s ennek mi horgászok láthatjuk az előnyét. A Dunán az is megfigyelhető, a viszonylag kis mélységek és a tiszta víz miatt, hogy a jó kapások időszaka sokkal inkább belenyúlik az éjszakába. A süllő megvárja, míg a teljes nyugalom beáll és a kishalak megérkeznek a partmenti kövezésre (és a további jellegzetes helyekre). Ez nyáridőben nem ritkán csak 22 óra, vagy éjfél környéke. Ezért van, hogy nagyon sokféle információt kell a horgásznak helyesen feldolgozni ahhoz, hogy a ragadozókat kapásra bírjuk.

Kovács Adrián és Tóth László éjszakai harcsája a partszélben kapott

Adrián hajnali pergetésre készülve

Ha tisztában vagyunk a ragadozók viselkedésével és élőhelyük aktuális állapotával, akkor nagyon sok hasonló szituációt azonosíthatunk, melyek segítenek bennünket, hogy mind helyileg, mind időben meghatározzuk mikor és hol érdemes a ragadozót keresni.