Megjelent: 2013. szeptember 17. | Forrás: Székely Zoltán | Írások

Be kell vallanom, ehhez a cikkhez a fényképes anyagot majd egy hónapja gyűjtöm. Reménytelenül. Igaz, néhány órás nem túl sikeres próbálkozás után, mindig inkább a sokkal aktívabb pontyokkal vigasztalódom. Műcsalis ragadozóhal horgászatról lenne szó, de a sors nem pártolja igyekezetemet, akár villantóval, akár wobblerrel, akár szilikon testű csalikkal próbálom becsapni uszonyos barátaimat. Lehet, hogy én sem csinálok valamit jól, de az biztos, a szerencse is elkerül, hiszen ugyanazon a vízen, ahol tízen valahány pundrát fogtam négy nap igen aktív horgászattal, a barátom egy 16 és egy 28 kilós harcsát fogott kukoricával pontyra fenekezve, Főző Péter cimborám pedig domolykózás közben háromcentis műhallal tízenhétkilósat.

Azt nem mondhatom, hogy nem fogtam semmit, csak mindenből kicsit, legyen az harcsa, csuka, süllő, balin. Lehetne ennek az oka, hogy kisméretű csalit használok, de ez nem igaz, a fotókon is láthatni, némely halnak majdnem akkora a feje, mint a villantó vagy műhal. Sőt, a legnagyobb halam, egy 3-4 kiló körüli süllő, mely a merítő pereménél akadt le, éppen egy párcentis twiszterre vágott rá. Szóval feladtam. Szokásomhoz híven, megírom, ahogy történt, az égés eleve hihetőbb, mert mindannyian tudjuk, hogy ez is benne van a pecában.

A Duna-ág szép, de – legalább is számomra – ragadozó halban egyre elszegényedőbb víz.

A torkos kiscsuka fejét majdnem beborítja a nagyobb halaknak szánt twiszter.

Már a feles süllő is ritkuló zsákmány.

Ezek a gumitestek lágyságuk okán optimális fejjel a talajon lapuló ragadozók sikeres csalijai.

Ahol van hal és eszik is, ezekre lesz kapásunk.

Először a Ráckevei-Duna-ágon pergettem egy kavicsos, gyors áramlású szakaszon süllőben reménykedve. Több délutáni, alkonyi twiszteres, gumihalas pergetés eredménye mindössze egy kis csuka, melynek a fejét majd körbe érte a szilikontest, és egy feles süllő. Volt még néhány retúr, egy-két sejtelmes koppintásom, itt ment el a nagy fogas is, de összességében, lehangoló volt az eredmény. Pedig a Mann’s testek lágyságukból adódóan csodálatosan veretnek, és ha kicsit is eszik a hal/ahol van/, biztos, hogy odaver neki. Ejtegettem kis fejjel, vontattam nagyobbal, húztam keresztben, hosszában a törésen, nád előtt, az Excalibur Spin 270-es finom spicce a leggyengébb rálehelést is fantasztikusan jelezte a 25-ös Power zsinóron. Az Iris 5000-es orsó éppen annyi ellensúly volt a pillekönnyű, de gerinces boton, hogy szinte nem is éreztem az órákig tartó dobálást a karomon. Egy baj volt csak, kicsik voltak a halak, és nem volt szerencsém.

Gumizáskor vigyünk magunkkal minél többféle fejet, mert a mélység, áramlás, a szilikon testek más-más hossza különböző fejnagyságot és horoghosszt igényel.

Az Excalibur Spin 2,70-es különleges nyélkiképzése a pergetés komfortigényét igyekszik maximálisan kielégíteni.

Ajánlott monofil zsinórok ragadozóhal horgászathoz.

Harcsázó kanalak és mélyjáratú wobblerek.

A következő alkalommal villantózásra adtam a fejem, harcsára, csukára számítva. A Wizard Atom és Giant fantázia nevű támolygóit billegtettem a meder mélyebb gödrei felett. Az első remegő mozgásával, az utóbbi ejtegetős húzásnál a „hulló falevél” effektust utánozva szokta kapásra bírni, főleg a harcsákat. Először is fogtam egy feles karikát a hátába ránehezedős kapásra. Volt csalódás, mert igen csak ellenkezett, majd egy finomabb rávágás nem akadt. Végül a sors megszánt egy másfeles pundrával, melyet az „Atom” vibrálása csapott be a törés feletti kis vízben.

Másfeles pundra féltenyérnyi „Atom”-ra.

A Wizard villantók horogminősége nagyhalakra is garantált.

Az ezüstös szépségű süllő a gumihalas pergetés fő célhala.

A tiszai süllőmnek alig fért a szájába a nagyobb halaknak szánt gumihal.

Nem adtam fel, lementem a Tiszára, oda ahol Miklós barátom kukoricával fogta a harcsákat, gondolván, csak jut nekem is valami jobb pergetve. Az első nap kuttyogatás ürügyén körbenéztem az egész meghorgászható folyószakaszt, esett is két kétkilós pundra és több retúr. Ez feldobott, no meg az is, hogy a köves részeken, a szokatlanul nagy meleg ellenére, többen is süllőztek. Másnap Mann’s gumihalakkal és Salmo wobblerekkel felszerelkezve végig dobáltam a halasabbnak tűnő szakaszokat. Az első félórában mindjárt jött gumira egy méretkörüli harcsa. Könnyű szívvel engedtem vissza, nem csak kicsisége miatt, hanem hogy nagyban növelte bennem a reményt. A hét méter mély vízben 12-es fejjel ejtegettem, vontattam a gumit, míg nem egy éles koppintásra bevágtam. Akadt, de gyenge ellenállása sejtette, ez sem lesz komoly méretű hal. Kiló alatti süllő ezüstös feje bukkant elő a mélyből, szája tele a gumihallal, csoda, hogy megakadt.

Az Extreme Spin 3000 grafitszálas anyagával a nagyobb testű halaknak is könnyen ellenáll.

Erre a vaskos „Salmo”-ra is jöhetett volna nagyobb harcsa.

Hirtelen beborult, erős keresztirányú szél támadt. Viharban több az esély vízközt harcsára, ezért nagycsőrű Salmo wobblerre váltottam. Sodort a szél és az áramlás erre-arra, szitálni kezdett az eső, de én csak dobáltam rendületlenül, szinte éreztem a harcsaszagot a levegőben. Egyszer csak lent a mélyben megtolta valami a műhalamat, mert semmi ellenállását nem éreztem, keményen bevágtam az Extreme Spin 3000-as pálcával, mely azonnal szép ívben bókolni kezdett. A jellegzetes hullámzó-pumpáló mozgás harcsát sejtetett. Hamar felszínre erőltettem, mert ez is csak négy kiló körülinek bizonyult. Rettentő idő szakadt rám, de én csak pergettem tovább csurogva lefelé a folyón. Sajnos nem volt több kapásom. Az első villám aztán fegyverletételre kényszerített, mert nem kockáztattam, hogy belevágjon a szénszálas botomba. A túrán nem is volt több említésre érdemes harcsa élményem, kivéve talán, mikor egyszer motoroztam árral szemben a folyón és egy sérülésmentes húszkilós harcsa teteme úszott el mellettem. Milyen értelmetlen halál, gondoltam, inkább akadtál volna a horgomra és egy gyönyörűséges küzdelem után halhatatlanná tettelek volna az Energofish honlapján.

A viharban ejtett harcsám és süllőm.

Lelkes kis csuka.

Forrás: Székely Zoltán