Megjelent: 2008. szeptember 04. | Forrás: Székely Zoltán | Írások

Ez a megnevezés gyűjtőfogalom, hiszen hasonlóan szerelünk, ha bármilyen vízinövényzet, sás, nád, fűzes, csuhés, hínaras, tökleveles vagy akadó közelében horgászunk, ahol jobb, ha a zsinór függőlegesen fut a vízfelszíntől a horogig.


Ez talán a leghangulatosabb pontyhorgászati mód. Figyelmünk a végsőkig feszül, mikor a rendszeresen etetett hely tisztása mögött megrezzennek, majd szétnyílnak a szélső nádszálak, jelezvén, hogy vendég érkezett horgunk közelébe. Némi várakozás után az úszó néhány rándulás után lassan megemelkedik, sőt rá is dől a vízre, mi pedig zakatoló szívvel, visszafojtott lélegzettel bevágunk, és kezdetét veszi a birkózás. Fantasztikus élmény, nem lehet megunni, még a századik kapásnál is izzad ilyenkor az ember tenyere.


A nádi horgászathoz erős felszerelésre van szükség

A helykiválasztásnál igyekezzünk olyan öblöt, tisztást kinéznünk, amelynek vagy természetesen, vagy az etetést követően legalább kéttenyérnyi kemény, egyenletes a talaja. A hely kialakításakor a növényzethez minél kevésbé nyúljunk, mert az alaposan megkopasztott környezet gyanús lesz a halaknak.


A kétszakállú horog jobban megtartja az erőszakos fárasztáskor a halat

A felszerelésnek bírni kell a megakasztott ponty kirohanását, ezért hosszú, erős, de rugalmas pálcára van szükségünk, mint például a DX Kevlar Telecarp, mellyel a többkilós példányokat is ki lehet kormányozni a növényzet sűrűjéből. Ha kapitális példányokra is számíthatunk, bevethetünk akár négy méter körüli bojlis botokat is, mint a Dark Blade.


Ideális pontyozóhely sásosban, a merítő legyen készenlétben!

A zsinórnál választhatunk, hogy a kevésbé rugalmas, de vékonyabb /25-40/, nagyobb szakítószilárdságú, fonott Carbon X-et, vagy a monofil Carp Expert-et /45-60/ használjuk. Sok horgász panaszkodik, hogy hiába próbálkozik fonottal, nem veszi fel a ponty a rajta kínált csalit. Hát nem tudom mi az igazság, de emlékszem annak idején a tihanyi nádasokban a Dacront, sőt a vándorkagylós torzsák miatt többek által használt vékony láncot is eredményesen használták egyesek. Kell két féle szereléket készíteni, és amelyiket gyakrabban veszi fel, avval kell horgászni.


Kukoricával pontyozva egyéb halak is beugorhatnak a nádi horgászatkor

Az orsó passzív szerepet játszik ebben az erőszakos horgászmódszerben, de olyat érdemes választani, mint például a Silver RD 50-es, melyet nagyon finoman be lehet állítani addig a pontig, ahol még nem szakad, hanem egy kicsit enged. A lényeg, hogy sikerüljön a halat a torzsás aljzattól felemelni víz közé, és ha akkor produkál egy ellenállhatatlan kitörést, még mindig van esélyünk, ha berohan a növényzetbe és feltekeri magát, hogy megfoghatjuk.


Ilyenkor menjünk csendben utána, használjunk inkább fémkeretes merítőt és mikor már a hálóban van a hal, vágjuk el a zsinórt. Minden nagyobb hal után érdemes megvizsgálni a damil első pár méterét, mert a torzsák, vándorkagylók, de még a hínárra tapadt csigák is megbonthatják az erősen feszülő zsinór felületét.


Ez szerencsésen feljött!

A nádi szerelék rendkívül erős, rugalmas anyagú, borotvaéles Maruto horogban végződik nálam, melyek között van egy külső-belső szakálas tipus, mely sokkal jobban tartja a halat, amire éppen az előbb említett nádba rohanásoknál igen nagy szükség van. Mérete a várható pontyok méretétől és a használt csali nagyságától függ. Az ólmozat lehet fix vagy csúszóra szerelt.


Én 5-8 centire teszem az ólmot, vagy az ütközőt és fölé a csúszóra szerelt, általában hosszú antennás úszót, mely a felső gumiütközőig csúszik.


Az egyik legizgalmasabb pillanat

Az úszó mérete változhat a víz mélységétől, iszaposságától, dobástávolságtól és az örök ellenség, a szél gerjesztette hullámok nagyságától és a zsinór vastagságától. Éjszakai horgászathoz ajánlom a világítópatronos úszót, mely fejlámpával kombinálva sokkal jobb, mintha természetellenesen kivilágítanánk erős lámpával a helyünket.


A kapás az úszó megemelkedésével, nem önsúlyosnál akár a vízre dőlésével jelentkezik. Ne vágjunk be, ha álló helyéből oldalra elsüllyed, ilyenkor csak beleúszik az etetésen matató hal a damilba, csak megugraszthatjuk a csapatot.


Zsákmányt a zsákba, jó lesz a lébe!

A bevágás felfelé irányuló, nagyon határozott legyen és a csónak végéből kilógó hosszúnyelű merítőt igyekezzünk mihamarabb a hal alá tolni. A nagyobb példányok szákba terelése igazi viadal, embert, felszerelést vizsgáztató küzdelem. Kívánom, hogy legyen szerencséjük hozzá!