A feeder technika utóbbi években mutatott fejlődése egészen elképesztő! Ma már gyakorlatilag nincsen olyan szituáció, ami ne lenne tökéletesen megoldható a rezgőspicces botokkal, illetve a leggyakrabban használt kosaras végszerelékekkel. Nem véletlen, hogy e módszer kedvelői között sokan vannak, akik viszonylag durva felszereléssel szeretnek nagytestű pontyokra horgászni, emellett persze olyanok is akadnak, akik legnagyobb örömüket egy igazán finom dévérezésben lelik. Én magam egyik módszert sem vetem meg, sőt, a két véglett közötti összes átmenetet szívesen művelem, így törekszem is arra, hogy horgászataim során változatos technikákat kelljen alkalmaznom a siker érdekében.

Ha már a népszerű, feederes módszereknél tartunk, mindenképpen említést érdemel a nagytestű dévérkeszegek horgászata, melyre sokan etalonként tekintenek. Az Egyesült Királyságban, azaz ott, ahonnan oly sok Európa szerte népszerűvé váló technika született, számtalan természetes és mesterséges állóvíz rejt hatalmas dévéreket, melyek horgászata a britek számára is az egyik legnemesebb kihívás. Kishazánkban azonban ez a fajta peca valami miatt nem tartozik a legszélesebb körben űzöttek közé. Talán a népszerű versenypályák „kishalas" jellege lehet ennek az oka vagy nem is tudom, hogy pontosan mi. Egy szó, mint száz, én sem igazán horgásztam a tavalyi évet megelőzően célzottan nagytestű dévérekre.

2019 őszén azonban a helyzet megváltozott. Már véget ért a versenyszezon, így a kicsit több szabadidőmnek hála igyekeztem olyan lehetőségek után kutatni, amelyek nem szokványos mivoltuknak köszönhetően felcsigázzák érdeklődésemet. Így jutottam el Bodzsár Norbi barátommal a Hantosi Horgászcentrumba egy egyedülálló versenyre. A hantosi tó alapvetően egy kapitális pontyokkal teli bojlis tó, ahol feeder technikával nem is lehet pecázni, kivéve néhány különleges alkalmat, mint amilyen ez a verseny is volt. Az értékelésbe kizárólag a keszegfélék számítottak bele, így hiába a nagytestű pontyok jelentette csáberő, bizony céltudatos dévérezésre készültünk. És milyen jól tettük?! Csodálatos színekben pompázó, fantasztikus halakat fogtunk, melyek között akadt másfél kilogramm feletti is, így olyan élményekkel gazdagodtunk, amilyenekért igazán megéri horgászni. A versenyt követően úgy határoztam, hogy megpróbálok visszatérni Hantosra és elkészíteni jelen írás képanyagát, hiszen úgy gondolom, hogy sokak számára lehet érdekes ez a fajta horgászat. A tógazdák nagylelkűségének hála erre meg is kaptam a lehetőséget, melyet ezúton is hálásan köszönök!

Bullet kosarakra volt szükség a viszonylag nagy távolság eléréséhez.

Az említett versenyen szerzett tapasztalatokat felhasználva kizárólag nagytestű dévérekre készültem és igazság szerint semmi mást nem szerettem volna fogni. Az itteni halak mérete mellett az alkalmazott technika sem mindennapi, hiszen bojlis vízről lévén szó, van néhány olyan jellemzője, amely eltér a szokványos, keszeges pályák esetében megszokottaktól. Tekintsük át most ezeket!

A 390-es Competiton Feedert mintha az ilyen pecákra találták volna ki!

Szemet gyönyörködtetően dolgozik a dobás során!

Távolság

A tó durván 100-110 méter széles és bizony egész évben a túlpart előtti zónát vallatják a bojlis sporttársak. Mivel ez a terület van folyamatosan etetve, így sajnos be kellett látni, hogy vélhetően a keszegféléket sem a stégek előtt, 30-40 méterre lehet megtalálni. A finomszerelékes feederezés azonban, bár a határok folyamatosan tolódnak kifelé, egyelőre még nem teszi lehetővé a 100 méteres távolság pontos, precíz és kellően lágy botokkal történő meghorgászását, így létfontosságú volt megtalálni azt a távot, ami arany középutat jelenthet. Esetemben ez 60-70 méter, hiszen a 390-es Competition botjaimmal idáig „látok el" nagy kedvenceimet, a bullet kosarakat használva. Ebben a sávban kerestem egy olyan pontot, amit a későbbiekben aztán folyamatosan vallattam.

A nagy távolság miatt fonott főzsinórt használtam.

Feltekerése egy vízzel teli edényből a legegyszerűbb.

Ilyen távolságból azonban a lehűlt vízben óvatos halak kapásainak érzékelése monofil főzsinórral lehetetlen vállalkozás, így nem volt kérdés, hogy teli fonott kerül az orsók dobjára. Ebből is a lehető legvékonyabb, elősegítve a gyors süllyedést, ami egy viszonylag pörgős peca során létfontosságú. A teflon bevonatos, 0,06-os Competition Braid-hez kötöttem még 7 méter 0,12-est ugyanebből a típusból dobóelőke gyanánt, melyre aztán elkészítettem a bullet kosaras végszerelékem. Az előkém, alkalmazkodva az esetenként tényleg nagyon finoman táplálkozó keszegekhez, 0,12-es volt, melyre egy 14-es méretű horog került.

Vékony, 0,12-es előkére került a 14-es, erős, de könnyű horog.

Csalogatóanyagok

A kosaras keverék kigondolása során is figyelembe kellett venni, hogy a tavon egész évben bojliznak, így a halak számára azok a megszokott ízek, anyagok és összetevők, amelyek visszaköszönnek a gyakran használt „golyókban" is. Magyarul mindenképpen gondolkodni kellett valami hallisztesben. Mivel a bojli mellett a halibut pellet is népszerű csalogatóanyag Hantoson, így választásom a Seria Method Black Halibut etetőanyagra esett, amely, nevéhez hűen, tartalmaz halibut pellett őrleményt is. Azonban nem tisztán használtam ezt a kaját, hiszen nagy töménységben minden bizonnyal a pontyok számára is vonzó lett volna, hanem egy, már jól bevált, keszeges, hallisztet egyáltalán nem tartalmazó keverékkel vegyítve, az arányokat a körülményekhez igazítva. Tehát bekevertem külön-külön a hallisztmentes és a hallisztes etetőt, majd egy tálkában úgy kombináltam őket a horgászat folyamán, ahogyan épp megfelelőnek éreztem. Egyébként általában az arány 2:1 volt a keszeges keverék javára, hiszen így bizonyult a halfogás a legfolyamatosabbnak.

A Black Halibut etetőanyag erősen hallisztes, míg a Seria Feeder Dévér és a Verseny Speciál kaják kifejezetten a keszegfélék horgászatához lettek kifejlesztve.

Külön-külön kevertem be az etetőanyagokat, majd az itt még üres edényben, tetszőleges arányban vegyítettem őket.

Keszegezésről lévén szó, természetesen szükség volt élő csalira is. A dévérkeszeg horgászata során nálam főként a giliszta és a szúnyoglárva kerül elsőként képbe, azonban e tekintetben is alkalmazkodni kellett a tó halállományának sajátosságaihoz. A nagytestű dévérek mellett ugyanis, pusztán azok szaporodásának következtében, hatalmas számban lakják a tavat kisebb, 15-20 dekás példányok is. Az ezekre alapozott taktika versenykörülmények között csak kimagasló darabszám esetén bizonyulhat eredményesnek, már ha a nagyok is étvágyuknál vannak. Most azonban nem verseny volt, nem is őket szerettem volna megfogni, így szúnyoglárvát egyáltalán nem vittem magammal. A giliszta mellett némi pinkim és csontim volt mindössze, melyek időnként azért adtak egy-egy halat.

Minden dobás előtt került a kosárba egy csipetnyi vágott giliszta, illetve pinki.

A nyerő csali egyértelműen a giliszta volt.

Taktika

Mivel semmiképp sem szerettem volna pontyot akasztani, alapozó etetést egyáltalán nem végeztem. Ütemes horgászattal próbáltam felépíteni a helyet, ezért 2-3 percenként dobáltam. Ez első blikkre akár soknak is tűnhet, hiszen keszeghorgászat esetén jellemzően gyorsabb ritmus a megszokott, azonban most tényleg csak nagytestű dévérekre pályáztam, ezért türelmesebbnek kellett lennem. Néhány dobást követően meg is érkezett az első látogató, egy kisebb, saccra 15 dekás keszeg. Ennek örültem is meg nem is, hiszen végre volt akció, azonban nem azt fogtam, amit szerettem volna. Folytattam azonban a pecát mindenféle változtatás nélkül, bízva abban, hogy megérkeznek a „lapátok" is.

Az első kapásra szerencsére nem kellett sokat várnom.

Gyönyörűen akadt a kicsi horog!

Még 4-5 növendék példány megfogása után aztán végre azt éreztem a bevágást, jobban mondva ráemelést követően, amit szerettem volna! Tekintélyt parancsoló bólintások, nagy ellenállás, komótos oldalazás. Helyben vagyunk – gondoltam magamban – itt az első lapát dévér! Óvatosan vezetgettem egészen a merítőig, melyet gyorsan alácsaptam és már a kezemben is tarthattam egy olyan halat, ami minden finomszerelékes horgász szívét megdobogtatja!

Hatalmas élmény ilyen halakra horgászni!

Fantasztikus peca volt ez, hiszen gyönyörű dévéreket tudtam fogni!

Szerencsére a nap hátralevő részében sikerült még néhány fantasztikus példányt fognom, melyek a hideg idő ellenére viszonylag aktívan táplálkoztak. A bevezetőben említett verseny során azért még érezhetően nagyobb volt az étvágyuk, hiszen olyan csapat is akadt, aki fogott belőlük 30-35 kilót. A víz rohamos hűlésével párhuzamosan aztán az ő kapókedvük is alább hagyott, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy ittlétemet követően egy hét múlva újra versenyeztünk, melyen a 10 csapatból már mindössze egy tudott fogni ezekből a gyönyörű, kapitális dévérekből. Nekünk, többieknek maradt a kisebb egyedek horgászata, melyekből viszont eleget tudtunk zsákmányolni a derbi megnyeréséhez.

Bízom abban, hogy ezzel a rövidke írással kedvet tudtam csinálni sokaknak egy igazi, nagydévéres pecához, hiszen ilyen halakra horgászni oltári jó móka, főleg kellően finom felszereléssel! Megfelelő helyszín gyanánt szinte bármelyik nagyhalas, bojlis tó szóba jöhet, amelyben élnek dévérek, ilyen vizekből pedig szerencsére nincs hiány!

Szöveg: Szabó Bence
Képek: Molnár Zoltán