A Maconkai-víztározó az egyike azoknak a tradicionális horgászvizeknek, ahová mindig szívesen megyek. Elsősorban a nagytestű pontyok miatt szoktam látogatni a tórendszert, holott fehérhal állománya is kimagasló, sőt, tulajdonképpen bármilyen békéshalas módszerrel eredményes lehet az ide látogató horgász. Kedvenc területem a tórendszer részei közül egyértelműen a fő tározórész, azon belül is a gáti versenypálya, melynek legutóbb az elejére, valahová 100 és 150 méter közé tudtam leülni.  Ez még az erősen mélyvízi része a tározónak és nem ritkán bojlis csapatok próbálják meg becsapni itt a sokat látott öreg, maconkai pontyokat. Én azonban ezúttal is kedvenc feedereimet vittem magammal! 

Mivel mindössze egy néhány órás horgászatban gondolkodtam, igyekeztem stratégiámat úgy megtervezni, hogy az magában hordozza néhány kapitális ponty megfogásának az esélyét is. Dolgomat jelentősen nehezítette azonban, hogy alig néhány nap telt el az intervenciós haltelepítésekhez képest, amely során Maconkára is temérdek 2-3 kg-os ponty került. Féltem tőle, hogy a frissen telepített pontyok aktivitása majd ellehetetleníti azt, hogy egy igazán szemrevaló bajszossal is összemérhessem a tudásom. Kedvemet persze ez sem szegte, azonban az új lakók  miatt a már jól bevált nagyhalas keverékem mellé vittem egy másikat is, amelyet még szelektívebbnek éreztem. 

Az XL széria Green Betaine és Black Halibut etetőanyagainak keveréke sok nagyhalas horgászaton bizonyított már nekem. 

A kispontyok miatt azonban bekevertem egy zacskó chillis kolbász XL-es kaját is, amely nagyon pikáns, igazi nagyponty csemege!

Az XL-es etetőanyagok hihetetlenül tartalmasak! Telis-tele vannak olyan finomságokkal, amiket a nagypontyok egyszerűen imádnak! 

Sokat gondolkodtam azon, hogy alapozó etetést készítsek-e, ám végül úgy döntöttem, hogy kizárólag keresőhorgászatot fogok folytatni mindkét botommal. Az egyiken végig a halas, míg a másikon a csípős etetőanyagot használva. Elhatározásomban alapvetően két dolog játszott szerepet. Egyrészt attól tartottam, hogy ha létrehozok egy nagyobb etetést, azt pillanatok alatt ellepik majd az éhes, 2-3 kg-os pontyok, másrészt pedig, annyira változékony időt jósoltak a horgászat napjára, hogy nem voltam biztos abban, hogy egész nap stabilan el fogom tudni érni azt a 90-100 méteres távolságot, ami szükséges a kapitális pontyok megfogásához.

Bár keresőhorgászatot végeztem, mindkét botomra bordás kosaras végszerelék került. 

Ha már szóba került a távolság, akkor mindenképpen érdemes néhány gondolatot szentelni annak, hogy milyen felszerelésekkel lehet a Maconkán is belépőnek számító 90-100 métert megdobni. Azoknak, akik figyelemmel követik írásaimat, a bot és az orsó egészen biztosan nem fog meglepetést okozni, hiszen az évek óta kedvenc nagyhalas párosomnak számító feedert és a hozzá tökéletesen illő, távdobó orsót használtam ezúttal is. Nagyon fontos továbbá, hogy - az ésszerűség határain belül persze - a lehető legvékonyabb, 0,20-as főzsinórt csévéltem mindkét orsó dobjára, melyhez a lendületes dobásokat is remekül toleráló fonott dobóelőkét kötöttem 0,18-as méretben. Bár sokan nem gondolják, ezeknek is hatalmas szerepe van abban, hogy a kosarunk nem 80-90, hanem 100 méteren csobban vagy esetleg még ettől is messzebb. Igen, már az egy mérettel vastagabb főzsinór is méterekkel rövidíti meg a dobást!

A Carp Expert Pro Cast Method Feeder orsók lehetővé teszik a legnagyobb távolságok meghorgászását is!

A Benzár Method Feeder kellően gerinces és rugalmas ahhoz, hogy az áramvonalasra töltött kosarat rakétaként lőjje ki!

Nagyon fontos a megfelelő zsinórválasztás, hiszen egy indokolatlanul vastag főzsinór vagy egy gyenge dobóelőke ellehetetlenítheti a távoli pecát. 

Ha odafigyelünk a felszerelések megválasztására és gyakorlunk is egy kicsit, akkor a 100 méter elérése nem jelenthet gondot! 

Sok kérdést kapok mind a mai napig azzal kapcsolatban, hogy ha nagytestű pontyot szeretnénk fogni, mégis mennyit kell várni az újra dobással? 10 percet, fél órát, esetleg egy teljes órát? Nos, egyértelmű válasz nincsen, hiszen a halsűrűséghez kell elsősorban igazodnunk. Mivel Maconka nagyponty állománya az egyik legjobb az országban, fél óránál többet várni véleményem szerint itt nincs értelme. Sokkal célszerűbb 30 percenként újat dobni és megadni magunknak az esélyt arra, hogy ezúttal egy olyan területre csobbanjon kosarunk, ahol éppen tartózkodik néhány kapitális bajszos. 

Ezen a horgászaton nekem szerencsém volt, hiszen rögtön az első dobásra fogtam egy csodás tükröst. Jó erőben lévő, egészséges példány volt, amely a chillis kajára és a hozzá ízben tökéletesen passzoló 8 mm-es Method Smoke Wafter Dumbell csalira csábult el. Érdekes, mert ez az aprócska pellet egyébként minden, csak nem szelektív! Azonban, ha bevetünk egy apró trükköt a felkínálásában, máris jelentősen „nagyhalasabbá” tehetjük azt! Ennek a lényege, hogy a csalitüskét nem a megszokott, néhány milliméteres távolságig engedjük el a horogtól, hanem lényegesen messzebb, akár 2 centiméterre is! Így hiába szív rá a csalira a keszeg vagy bármilyen más, ebben az esetben nem kívánatos hal, a horog jó eséllyel nem fog tudni megakadni. 

A nap első hala ez a szépséges tükrös volt. Soha rosszabb kezdést! 

A csípős finomságoknak nem tudott ellenállni.

A pici csali ily módon felkínálva sok meglepetést okozhat egy nagyhalas horgászaton is! 

A csípős kajával használt boton egyébként egész nap az említett wafter volt a csali, hiszen annyira jól működött, hogy nem volt miért változtatni rajta. A másik bot esetében, tehát a halas etetőanyag mellett pedig a szintén évek óta favoritnak számító Floating Pellet került a hajszálra, mégpedig ponty-kárász ízesítésben. Ez valami miatt a délelőtti órákban nem muzsikált túl fényesen, délután azonban egyértelműen ő volt a fogósabb. Hogy ennek mi lehet az oka, azt nem tudom, de tanulságos volt így, egyszerre kétféle etetőanyaggal és csalival horgászni. 

Már-már klasszikusnak számító csali esetemben a ponty-kárász ízesítésű Floating Pellet.

A nap legbizarrabb akciója dél környékén történt. Erős, húzós kapásra emeltem rá, melyet követően egy közel félórás, kőkemény fárasztás vette kezdetét, amely során olyan megpróbáltatásoknak vetettem alá Method Feederem, mint talán még soha. Irgalmatlan erővel rendelkezett ellenfelem, hiába húztam ki sokszor a part előtti régióba, mindannyiszor ellentmondást nem tűrően tört visszafelé. Fogtam már korábban Maconkán bőven 15 feletti pontyot is, de ilyen erős ellenféllel itt még sosem hozott össze a sors. Végig biztos voltam abban, hogy amennyiben a horog nem akadt tökéletesen, el fogom veszíteni a halat.

Persze, ahogyan teltek múltak a percek, úgy lettem egyre magabiztosabb, hiszen rengeteg olyan megiramodása volt a halnak, amely során egy rosszul akadt horog már biztosan engedett volna. Nagy meglepetésemre azonban, már érezhetően a fárasztás vége felé közeledve, először egy termetes dévért pillantottam meg a felszín alatt, nem pedig a várva várt kapitális pontyot. Hirtelen nem is értettem, hogy mi történt, hiszen kevés olyan keszeg van, ami derékba hajlítja kedvenc távdobó feederem. Aztán kisvártatva fény derült a turpisságra. A ponty a fárasztás során összeszedett egy „kantáros” dévért, amely egy komplett végszereléket és jó sok zsinórt vonszolt magával, ki tudja, mióta. A szákolás emiatt nem is volt gyerekjáték, hiszen a termetes ponty mellett a dévért is bele kellett kormányoznom a merítőbe, ami végül szerencsére sikerült.

A dupla kapás ezzel a fogással új értelmet nyert!

A bölcsőben aztán valahogy kibogoztam mindent és szegény dévért a horogtól megszabadítva útjára engedtem. Igazából csak ezt követően tudatosult bennem, hogy milyen gyönyörű ponttyal hozott össze valójában a sors ezen a frontos napon! Csodás, bőven 10 feletti harcos pihent a matracon, amely a kemény fárasztás során szemmel láthatóan minden erejével elkészült. Így nagyon könnyű dolgom volt a fotózás során, hiszen kezesbárányként viselte a képek elkészítését. A kiérkező halőr segítségével aztán megmértük ezt a szépségdíjas pikkelyest, melynek súlya 15 kilogrammnál is nagyobb volt. Adatainak feljegyzését követően pedig kíméletesen visszaengedtem éltető elemébe. 

Ettől szebb pontyot nem is kívánhattam volna! Tökéletes maconkai erőgép! 

Szerencsére a horgászatból még hátra volt néhány óra, így egy lélegzetvételnyi szünet után újra bevetettem végszerelékeim. Mivel az előző pontyot is a chillis finomságokkal fogtam, így az ezekkel ellátott botban bíztam inkább. A következő kapás azonban a másikra érkezett. A ráemelést követően jellegzetes fejrázásokat tapasztaltam, majd kisvártatva elkezdett ellenfelem oldalazni. Ő sem adta könnyen magát, emellett a part előtti régióban a sok növényzet miatt hosszúkás testét nehéz volt a merítőbe irányítani, azonban néhány sikertelen próbálkozás után végül csak szákba került! Ráadásul nem is akármi volt ő, hiszen életem eddigi legnagyobb tokhalával hozott össze személyében a sors. Nagyon-nagyon örültem a fogásnak, hiszen régóta szerettem volna egy 10 pluszos tokot fogni, ez pedig most sikerült! 

Nem jelenthetett gondot egy ekkora példány számára a Floating Pellet elfogyasztása!

A horog szerencsére tökéletesen akadt és még a küzdelmes fárasztás után is helyén volt alatta a csali. A hal súlyát gyorsan hitelesítettük a halőr segítségével, majd egy fotót követően útjára is engedtem személyében az eddig fogott legnagyobb tokhalam, ezt a közel 12 kg-os harcost. 

Micsoda hal!

Ezt követően már nem dobtam vissza, hiszen kellemesen el is fáradtam, illetve az eső is elkezdett szemetelni. Éppen azt kaptam ettől a horgászattól, amit szerettem volna! Mindössze egyetlen frissen telepített pontyot fogtam, az összes többi halam „tősgyökeres” maconkai lakó volt. Összesen 8 ponty és 1 tok jutott a horgászattal töltött 7 órára, amitől úgy gondolom, hogy nem is kívánhattam volna többet! Nagyszerű nap volt! 

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán