Megjelent: 2020. szeptember 04. | Forrás: Szarka László | Írások

Több oka is van annak, hogy néhány év eltelte után újra a busázásról írok, persze újfent Szilvási Szilárdot segítségül hívva, de ezek közül is a legfontosabb, hogy felelevenítsük és kiegészítsük azokat az ismereteket, amelyek birtokában eredményesen és nem utolsó sorban szabályosan, szájba akasztva tudunk busára horgászni. Mert lehet erre a halra haragudni - van is rá okunk bőven -, de ha már itt van a vi-zeinkben, mi arra ösztönözzük a horgászokat, hogy hor-gásszanak rá célzottan a kesergés helyett. Busázni ugyanis több mint jó, mert a fárasztása frenetikus, más haléhoz nem hasonlítható különleges élmény, hiszen az egyáltalán nem ritka 20-25 kilós példányok olyan elementáris erővel, kitar-tással és váratlan manőverekkel küzdenek a horgon, amit csak átélni érdemes, elmondani esélytelen. És még valami. A hiedelmekkel ellentétben a busahús igenis érték és szám-talan módja van az elkészítésének, amelyek közül kiemel-kedik a füstölt busafilé, de ez már egy másik történet lenne. 

Busázás esetén az alapozó etetés minden mást megelőz.

- Szilárd! Mi változott a busafronton 2016 óta, amikor ugyancsak a Körösökön horgásztunk, de jóval fentebb, és sokkal távolabb a Békésszentandrási zsiliptől?

- Alapvetően nem sok minden, ám ami mégis, az fontos. Nagyjából ugyanúgy horgászok és horgásznak rá itt a Körö-sökön mások is, mint korábban, miközben mégis egyre töb-ben fedezik fel a busahorgászatban rejlő nagyszerű lehető-ségeket. Ennek oka lehet az is, hogy ma már a keszegfélék többségét is tilalmi idővel védjük, ezért ha a vízállás is kedvező, amint most is, akkor a békéshal horgászoknak má-jusban jó alternatíva lehet a busahorgászat. Ez egyébként egy kicsit nekem is új, mert leginkább nyár végétől késő őszig szoktam busázni, amit a horgászata főszezonjaként is meghatározhatunk. 

Az etetőanyaggal nem érdemes spórolni, de szerencsére a Silver Carp busázó nem csak gazdaságos, hanem eredmé-nyes is.

- Köztudott, hogy a busafogások jelentős része még ma is véletlenszerű és gyakori a kívülről akasztás is, holott a busa sajátos táplálkozási módja ellenére sem lehetetlen szabá-lyosan, szájban megakasztva megfogni. Mi ennek az alapja, ha gyakorlatilag nincs olyan horgon kínálható csali, amit táplálék gyanánt megenne? 

- Ahhoz, hogy ne bízzuk magunkat kizárólag a szeren-csére, néhány dologgal jó tisztában lenni. A busa plankton-nal táplálkozik, amit a víz szűrésével vesz magához. Ez rögtön meghatározza azt is, hogy mikor és hol tartózkodik, de támpont abban is, hogy hogyan csalogathatjuk a hor-gászhelyünkre, és ezt használjuk ki arra is, hogy a horgot a szájába juttassuk. Vagyis a busa esetében minden a plank-tonnal függ össze. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy minél több a fény annál több a plankton, és annál fön-tebb emelkedik a vízoszlopban, míg sötétben kevesebb és lesüllyed. Ez azért fontos, mert mélyebb vizeken a busát nem lehet levinni semmilyen etetéssel a fenékre abban az időszakban, amikor az erős fények miatt a plankton már a felszínen koncentrálódik. Ezért addig van jó esélyünk a ké-nyelmes és nagyon egyszerű fenekező módszerrel megfog-nunk, amíg a plankton is fenék közelben található. Ez pedig a reggeli és délelőtti órákra tehető a tapasztalataim szerint, amit pontosan igazol az is, hogy a sok száz busám legna-gyobb részét ebben az időszakban fogtam. A feladat tehát adott, vagyis etetőanyag segítségével imitálni kell a plank-ton felhőt, amivel a horgászhelyünkre csábítjuk a busákat, és folyamatosan fenn is tartjuk ezt a felhőt, hogy mindig legyen mit szürcsölgetniük. Mivel a busa is törekszik arra, hogy minél hatékonyabb legyen, keresni fogja azt a pontot, ahol a legtöményebb a táplálékforrás. 

Az alapozás hatalmas gombócai.

A nagyméretű inline pelletkosarat alaposan meg kell tölteni etetőanyaggal.

- Akkor el is érkeztünk a lényeghez, vagyis a kosárhoz.

- Pontosan. Mert ha jól csináltunk mindent, akkor a kosa-runkban van etetőanyag, amely koncentráltan ontja magá-ból az imitált planktont, és szinte mágnesként vonzza a ke-resgélő busát, ahol azután a horoggal is találkozhat az áhí-tott zsákmányunk. 

Bedobásra kész kéthorgos szerelék.

- Ez szinte már meseszerűen szép, de mit tehetünk, hogy a valóság is ilyen legyen?

- Először is megfelelő állagúra keverjük a busás etető-anyagunkat, hogy az a része, amelyet kézzel és alapozás-ként dobunk be, az leérjen a fenékre, de ott gyorsan bont-son, és jól felhősítsen. Ha ugyanezt az anyagot szánjuk a kosárba is, akkor azt egy kicsit jobban vizezzük meg, hogy jobban tapadjon, ráadásul elég erőteljesen bele is nyomjuk a kosarunkba. Ez akkor sikerült jól, ha 8-10 perc után egy keszegkapás miatt kivéve, még van a kosárban némi etető-anyag, de amikor kapás nélkül a 15-20 perces ritmus miatt dobunk újat, már üresnek kell lennie. Persze az is lehet megoldás, hogy a kosárba akár egy jobb minőségű, tartal-masabb, és még intenzívebben felhősítő anyagot teszünk. De ez nem perdöntő, ám ha valakit megnyugtat, vagy na-gyobb esélyt akar adni az esetleges pontyoknak vagy ter-metes dévéreknek, vagy egyszerűen ragaszkodik a megszo-kott method kosarához, amibe kevesebb etetőanyag fér, ak-kor a Silver Carp Method Mix is megoldás lehet. 

Ha szerencsénk van, a busák megérkezéséig keszegek szórakoztatnak bennünket.

A Carp Expert Elite Feeder botok mintha a Körösi bu-sákra lettek volna kitalálva.

- Állj! Ne szerénykedj, áruljuk már el, hogy időközben az Energofish céggel karöltve piacra került a neveddel fémjel-zett busázó etetőanyag család, amiben benne van az évtize-dek alatt gyűjtött sok-sok tapasztalatod és tudásod is, és amivel most is horgásztál.

- Ez valóban így van, ám ezzel kapcsolatban leginkább arra vagyok büszke, hogy jók a visszajelzések. Aki kipró-bálja, és figyelembe veszi a zacskó hátulján található fel-használási útmutatót, és jó helyen keresi a busát, az sike-rekről, szép fogásokról számol be. És akkor tényleg csak röviden. A Silver Carp Busázó extra felhős liftező etető-anyag piros és sárga színben, 2,5 kilós csomagolásban kerül forgalomba, ami jól igazodik a busázás etetőanyag igényé-hez. A kilós kiszerelésű Method Mix pedig, ahogy már volt is róla szó, egy kicsit drágább, de tartalmasabb, a pontyok-nak és dévéreknek is vonzóbb etetőanyag. 

Merítőben egy pecsenye busa.

Az egyszerű, de helyesen összeállított szerelék eredménye a tökéletes akadás a busaszáj sarkában.

- Adódik a kérdés, milyen az etetési stratégiád és mennyit etetsz?

- Szinte kizárólag folyóvízen, pontosabban a Körösökön horgászok busára, ahol a mennyiséggel nem lehet spórolni. Szerencsére a Silver Carp Busázó etetőanyag a gondosan válogatott alapanyagok ellenére sem drága, akár két zacskó bekeverése sem vág földhöz senkit, márpedig az öt kiló elég lehet egy egész délelőttös horgászatra. Hat-nyolc ha-talmas gombóccal szoktam nyitni, amit kézzel dobok be. Minden egyéb, a botok kihúzása is csak ezután következ-het. Amikor azzal is megvagyok, alig kisebb gombócokkal bedobom a két botot is. Az első busakapásig bent van mindkettő, és 15-20 percenként újra dobom őket. Ha az egybotos időszak kívánja, ráetetek néha kézzel is, a halak aktivitásától függő gyakorisággal. Mély és lassú vízen rit-kábban többet, gyorsabb és sekélyebb részeken többször keveset, hogy lehetőleg folyamatos legyen a felhőképződés. 

Nem szeretjük, hogy itt van, de ettől még fantasztikus élmény a fogása.

- Nem beszéltünk még a szerelékről illetve a csalizásról, amelyek azért is fontos részletei a busázásnak, mert ezek adják meg arra is a választ, hogy miként jut a busaszájba a horog.

- Előre bocsátom, ennél egyszerűbb szerelék nem nagyon létezik. A képeken pontosan látszik minden, vagy majdnem minden. Az utóbbi időben kialakítottam egy huncut megol-dást, ami könnyen elkerülheti az olvasók figyelmét, ezért inkább elmondom. Az alsó botot mindig két horoggal sze-relem, de az egyik mindössze 6-8 centis előkére kerül a ki-sebb busákra gondolva, míg a másik 2-3 centivel hosszabb, arra az esetre, ha nagyobb busák találnak a kosaramhoz. A másik botomon mindig egy horog van, ami kicsit erősebb is a másikaktól, a hossza pedig 9-10 centi. A busa a felső állá-sú szája miatt a horgok valamelyikét akkor szippantja be jó eséllyel az etetőanyag szürcsölgetése közben, ha lebegnek és az előkék közel függőlegesen állnak. Az pedig, hogy ezt milyen csalival érjük el, a busa szempontjából teljesen kö-zömbös, ezért a megfelelő méretű hungarocell golyó tökéletes megoldás. 

 Ez a 25 dekás példány is bizonyíték arra, hogy a busa a mi vizeinkben is képes szaporodni.

- Lenne még bőven kérdésem, de már csak egyre van le-hetőségem. Ezért befejezésül beszélj egy kicsit a busa fárasztásáról. 

- Már csak azért is szívesen, mert ezért busázok, és sze-rencsére busáznak egyre többet mások is. Bár általában is a fékkel történő fárasztásnak híve vagyok - imádom a ciripe-lő hangját -, és nem szeretem kikapcsolni a visszaforgás gátlót, busafárasztás esetén pedig sohasem tenném és sen-kinek nem is javaslom. A busa ugyanis képes olyan ele-mentáris erővel és sebességgel megindulni, ami akkora ro-tor fordulattal járna, hogy az kifejezetten veszélyes lehet a körmeinkre. Egy jól beállított fék, amire szükség esetén még rá is foghatunk, sokkal eredményesebb és hatékonyabb is. Hogy jobban igénybe veszi a zsinórt? Egy jobb busa ki-fogása olyan különleges fárasztási élménnyel ajándékozza meg a horgászt, amelyet a hazai vizekben semmilyen más hal fárasztása nem igazán nyújt, bőven megér párméter el-nyűtt zsinórt, amit aztán könnyűszívvel levágok. És arról se feledkezzünk meg, hogy a fantasztikus élményt egy szeren-csésebb napon akár többször is átélhetjük. Zárszóként pedig annyit még mindenképpen hozzáfűznék a busa horgászatá-hoz, hogy minden kifogott busával több táplálék marad vi-zeinkben az őshonos halak ivadékai számára, aki pedig nem rest és valamilyen formában el is készíti a busahúst, az a kulináris élvezetekben is elmélyülhet. De erről inkább neked kellene beszélni.

A busának nem csak a fárasztása különleges élmény, hanem a belőle készült ételek fogyasztása is.

- Köszönöm, egyszer talán erre is sor kerülhet.