Megjelent: 2008. szeptember 05. | Forrás: Székely Zoltán | Írások
A pontyok általában kedvelik a vízinövények biztonságot és táplálékot adó közelségét, de olykor szívesen kilátogatnak a nyíltvizekre is, főleg, ha ott vándorkagylótelepeket, szúnyoglárvákat, egyéb számukra kívánatos táplálékokat találnak nagyobb tömegben. Rendszeres etetéssel is ki lehet csalogatni őket a védett környezetből és eleve vannak olyan vizes élőhelyek ahol nincs, vagy csak időszakos az elbújásra alkalmas vízinövényzet.


A nyílt vízen érvényesülhet a finomabb felszerelés, és a fogósabban összeállított szerelék előnye. Ez is gyönyörű peca, itt nem az erő, hanem az ügyesség dominál, de ehhez feltétlenül érdemes minőségi felszerelést alkalmazni, hiszen a több kilós ponty legyőzése finom készséggel nem akármilyen bravúr.


Nyíltvízen használatos pontyozó úszók

Nagyon fontos az ideális bot kiválasztása, mert részben rugalmasságával ellensúlyozzuk a vékony zsinór sebezhetőségét. Tapasztalataim szerint a nyíltvízi pontyozáshoz a B akciós match vagy telematch botok váltak be a legjobban. Sokkal kevesebb ponty akad le róluk fárasztás közben.


Kiváló, középerős pontyozó telematch

Ennek az lehet a magyarázata, hogy a hajlékonyabb botvég jobban utána dolgozik a halnak, megugráskor átveszi a terhelés egy részét a zsinórról, így ez által a horog nem hasítja szét a pontyszáj belső, lágy részeit A négy méteres Danny Hulk éppen egy ilyen nyári, erősebb változat Tél végén, tavaszelőn, akadálymentes terepen használhatunk nyugodtan finomabb, keszegező match botot is, mint például a …………….., hiszen a pontyok a hideg vízben ilyenkor még kevesebb ellenállást tanúsítanak.


A biztonságos fékű orsó a pontyozás alapfelszerelése

Másik segítőtársunk a biztonságos fékű orsó, sőt az se baj, ha a visszaforgásgátló könnyen hozzáférhető. Aki már akasztott többkilós dunai nyurgát, biztos igazat ad nekem. Néha úgy száguldanak a meder felé, hogy a fék kevés, no meg így nem is sodródik a damil.


Leggyakrabban használatos etetők és csalik

A változó körülmények miatt, nagy előny, ha pótdob is tartozik az orsóhoz, és lényeges hogy könnyű legyen, hiszen sokszor órákig tartjuk kezünkben. Ezeknek a kritériumoknak tökéletesen megfelel a Silver RD 30-40-50-es változatai.


Az etetésre először keszegek állnak be

A nyíltvízi pontyozó zsinórnál a jó szakítószilárdság mellett fontos a lágyság és a csomótűrőképesség, ilyen a Carp Expert, mely még UV álló is, tehát hosszabb az élettartama. A koratavaszi hideg vizekben a lehető legvékonyabb méretet használjuk, majd ahogy melegszenek a vizek és erősödnek a pontyok, lehet vastagítani, ez azt jelenti, hogy 14-estől felmehetünk, ha a terep és a halak mérete megkívánja a huszonötösig.


A nagyobb dévérek a pontyozás kellemes melléktermékei

Állóvízben használjunk önsúlyos úszókat, hiszen ezek nem csak érzékenyebbek, de messzebbre is dobhatók. Folyóvízben a sodrástól függően a középen hasas, vagy palack formájú egypontos úszók váltak be nekem a legjobban. Az úszó kiválasztásánál mérlegelni kell, hogy milyen messze, milyen mélyen kívánunk horgászni, de figyelembe kell venni a szél erősségét és irányát, valamint az esetleges áramlatokat.


Na végre, itt a várvavárt ponty!

A túl finom úszó használata pontyozásnál lehet hátrány is, próbáljunk ki néhányat, míg rá nem érzünk az igazira. Az ólmozat állóvízen fixen osztott, fenékre letéve esetleg csúszóra szerelt, folyásban csak egy, maximum kétpontos legyen.


Csemegekukoricára jött a ketteske

A kiváló japán Maruti pontyhorgok mérete szintén a víz felmelegedésével nőhet, természetesen ebbe belejátszik, hogy milyen méretű csalival horgászunk. Az erősen befelé álló hegyű horgokat inkább fenekezéshez ajánlom, úszózásnál sok üres bevágásunk lesz vele.


Természetes vízen elfogadható eredmény

Az etetés a pontyozásnál rendkívül fontos dolog. Ha csak pontyot szeretnénk fogni, leginkább szemes anyaggal, kukoricával, búzával, apró krumplival, pellettel, esetleg bojlival hintsük meg a pályát. A rendszeresen alkalmazott szoktató etetés nagyban növelheti eredményességünket. Az etetőcsúzli, dobócső jó szolgálatot tesz, ha távolabbra kívánunk horgászni. Hazánkban a leggyakoribb pontycsali a kukorica áztatott-fúrt-főzőtt állapotban. Ahol kevés a fehérhal, vagy sok a ponty, kiváló csali a csemege vagy tejes kukorica, de volt olyan, hogy csak a több szem főtt búza volt eredményes. Az állati eredetű csalik, mint például a csonti, giliszta, pinki, szúnyoglárva inkább csak koratavasszal , sok esetben pufival, csemegekukoricával kombinálva használatosak, de ezeket a fehérhalak is gyakran felcsipegetik. A harmatgiliszta is kiváló pontycsali, mellesleg jókora dévéreket, kárászokat is foghatunk vele.


A félelmetes erejű 12 kilós vadponty

Folyóvízen csak pontyra ritkán úsztatunk, de ha kagylóban, csigában gazdag kövezések oldalában megállítjuk készségünket, szemessel szórunk rá és avval is csalizunk, nem túl gyors áramlásban van esélyünk aranyhasút akasztani. Mivel a folyami pontyok jóval erősebbek és megfogásuk többnyire kagylós aljzaton történik, 22-24-es zsinór alá nem érdemes finomítani. Minden bedobás előtt bizonyosodjunk meg, hogy nem szálkásodott-e ki damilunk, és ha kell, inkább szereljünk újra, különben könnyen szakítás lesz belőle.

A ponty általában fenéken turkáló hal, ezért a csalit is jobbára ott kell felkínálni neki, de tél végén, tavaszelőn a vermelőhelyek közelében a víz felsőbb rétegeinek melegedésére, gyakran feljön vízközé. Ilyenkor, egészen finom felszerelésen vízközt lebegtetve a csalit próbáljuk becserkészni. A távolabbi, egyenetlen aljzatú, sodrásosabb pályákat inkább fenekezve érdemes meghorgászni, de az már a következő rész