Megjelent: 2008. október 03. | Forrás: Nagy Levente | Írások
Az elmúlt napokban a Maros vizét vallatva érdekes, eddig soha nem látott dolgoknak lehettem szemtanúja… Robbant a víz tőlem jobbra, tőlem balra, rablások hallatszottak minden irányból. Ez eddig rendben is lenne, ha csukák lettek volna a felelősek érte. De nem azok voltak, balinok, mégpedig „hatalmas balinok” kergették a víz felszínéről szedegető küszöket…
De, hogy honnan és ennyi egyszerre? Erre még most is keresem a választ.

Amióta a Maros felső szakaszát horgászom, és annak már lassan 20 esztendeje, összesen ennyi balinrablást nem láttam, mint azon a bizonyos délutánon egyetlen óra leforgása alatt. Egyszerűen, mert nem volt mi raboljon? Vagy csak azt hittük, hogy nincs? Nem tudom.

Sajnos aznap egy „lóra” tettem mindent, és utólag kiderült nem éppen a legjobbra. Egész nap a paducok fölött engedtem a szereléket, ahelyett, hogy pergető botot ragadva fejen dobjak egy-két szebbecske önt. De mit tegyek, a pergető bot otthon maradt, így be kellett érjem néhány sudri vésett ajkúval.
A legrosszabb az egészben, hogy végig kellett nézzem a hatalmas rablásokat úgy, hogy semmit nem tehettem ellenük. Idegesítő dolog az biztos!



Persze, hogy nem hagyott nyugodni a dolog és másnap már virradatkor dobtam is az első wobblert, majd a második és szép sorba bevetésre ítéltem szinte az összeset. Semmi! Csend volt, mintha sose járt volna ragadozó a terepen, vagy talán mindent felfaltak és odébbálltak…
Visszamentem délután, este, és megint reggel, még sötétben is dobáltam… Megint csak semmi, már kezdtem feladni az egészet! Mintha csak álmodtam volna a történteket.
Aztán eltelt egy hét és drótot kaptam.
Megint azok az istenverte balinok… Szólalt meg a vonal túlsó végéről László barátom. Gyere, mert rabolnak!

Újabb esélyt adva magamnak, felforgattam kissé műcsalis dobozaimat és még egy délutánt áldoztam az ügynek. Magammal vittem az összes testesebb wobblert, körforgót, gumihalat, még apán régi házilag barkácsolt balinólmait is, egyszóval mindent, ami számításba jöhet.



Közöttük 3 kimondottan balin horgászatára kifejlesztett műcsalit, mely a balin legkedveltebb táplálékának a szélhajtó küsznek a pontos mása. Szerintem hamar rájöttek, hogy melyik woblerről beszélek. Igen, Salmo Trill 3 színkombinációban (BMB, OB, RBL)!
Szóval, volt mit bevetni bőven.

Véletlen volt az egész, vagy így volt megírva?

Pergető botom összeszerelt állapotban, pihent otthon a sarokban. Kapocs végén egy sügérmintás Salmo Hornet csimpaszkodott… Csak le kellett nyúlni és dobni vele.

Ahogy leértem a vízpartra és megközelítettem az első megállót, azt a bizonyosat, ahol egy hete az önök garázdálkodtak, szinte azonnal „robbant” a víz. Ott az első rablás! Nem volt idő semmire, műcsalit cserélni, eszembe se jutott ilyesmi. Dobni kellett azonnal, rá a rablásra…

Azt hiszem ennél jobbat nem is lehetett volna! Az első dobás egyenesen a balin szájában landolt, szinte vizet sem ért a kis műcsali, azonnal felsírt a 2000-es RYOBY ECUSIMA orsóm fékje és szépen görbült a 2, 70-es SPIN BLADE bot spicce, látszott, hogy jó hallal akadt dolgom.
Ráhúzok egyet és fárasztok…
Miután partot ért, csak akkor jutott el az agyamig, hogy mivel is fogtam valójában. Igen egy sügérmintás Salmo Hornettel!


Most látom, hogy mivel is fogtam!

Meglepően gyorsan történt minden. Azelőtt órákat, szinte már napokat dobáltam, hogy egyet is elcsípjek belőlük, most meg tessék, fél perc alatt megvolt az első.
Igen nem hiába övezi ennyi bizonytalanság a balin horgászatát. Egyik percen bolondul hajtják a felszínen ólálkodó küszöket és degeszre eszik magukat, másik percen meg hűlt helyüket sem találni.

Ugyanaz a mese, az előbb még mindenhol fröcskölték a vizet, most meg sehol sincsenek. Talán megijedtek, vagy gyászolják társuk elvesztését? Nem tudom, de én odébb állok… csalit cserélek, túldobok a rablásokon, majd gyors vontatásba kezdek. Tekerem, ahogy csak bírom próbálva utánozni a menekülő kishal viselkedését. Nem jött be.


Szembetűnő a wobbler terelőlapkájának 90 fokos dőlésszöge. Szerepe a vibráció létrehozása, a halszerű mozgás generálása.

A következő dobást még messzebbre küldöm (vékony fonottal, 0,10 mm SUFIX MATRIX PRO zsinórral nem nehéz egy 14 grammos műcsalit távolra dobni) a folyón lefele, majd belehúzva a sodrásba hol felgyorsítva, hol meg lassúra fogva tekerem. Rámozdul, de elvéti a műcsalit!
Ez mellényúlt, szólok a közben mögém érkező László barátomnak, ki izgatottan figyel és újjal rámutat a következő rablásra. Oda dobd! Dobok, tekerek néhányat az orsó karján, akasztok, fárasztok, majd tarkón ragadom az útonállót és kamera elé mutatom.
Ugye milyen egyszerűen hangzik az egész, mintha ilyen könnyen működnének a dolgok. Pedig nem ilyen egyszerű. Több óra, alkalom volt már a hal nélkül a hátam mögött, míg végre sikerült elcsípnem az első termetesebb példányt.


Itt már vége a harcnak. Én győztem!


Egy gyönyörű balin volt a kitartó dobálás eredménye…


…melyet egy Salmo Trill nevet viselő élethű műhallal sikerült becsapni.

Emlékszem tavasszal a Duna- Deltában szinte mindenre ráragadtak a feles, kiló körüli balinok. Ott volt belőlük bőven. Itt más a helyzet, a Maros ezen szakaszán, a forrástól mindössze 35 km-re, ahol néha még a pisztráng is rámozdul a jól vezetett műcsalira és helyenként akár egy lábszárig érő csizmával is átlehet gázolni a vízen. Itt kevés van belőlük, nincs elég élettere, ezért nehéz elcsípni őket. Nehéz, de nem lehetetlen. Egy kis kitartás, néhány jó műcsali meg egy adag szerencse és meglehet fogni őket.
Egy biztos, megéri fáradozni értük!