Megjelent: 2013. november 07. | Forrás: EnergoTeam | Írások

Legutóbbi horgászatunk helyszíne a Duna folyó volt. Egy őszi feederezésre készültünk, s ehhez szerettünk volna egy hozzáillő felszerelést összeválogatni.

Csaliarzenál: csontik, pinki és giliszta

A Duna ugye megy, mint a gyorsvonat, tehát itt nem a finomabb cuccok jönnek számításba, hanem azok a botok, amelyekben van némi tartalék. A kínálatban kutakodva szembe jött az Excalibur sorozat combosabb modellje, a Carp Feeder. Ez egy kifejezetten tetszetős dizájnú, IM8-as karbonból készült blankra épített bot. A SIC gyűrűi a rezgőspicceken nagyobbak az átlagosnál, hogy kisebb szöszök, egyéb vízből összeszedett növényi részek ne tudják fárasztás közben eltömíteni. A szokásoknak megfelelően háromféle spicc jár hozzá, nyele fekete EVA szivacs, ami sokkal jobban tisztítható - például a feederes etetőanyagtól - , mint a hagyományos parafa, és tartósabb is annál. Nem véletlenül "Carp", azaz pontyos a besorolása, a névleges 60-120 grammos dobósúlya más nehezebb kosarak elrepítésére is predesztinálja.

Előkészületek a horgászathoz

Hozzá egy 5000-es méretű Carp Expert Feeder orsót választottunk, ami azon túl, hogy színeiben is stimmel a bothoz, méretében, minőségében is illeszkedik hozzá. A benne rejlő 6 csapágy már sok mindenre elég, a dupla hajtókarral nem ráz, harmonikus a meghajtása. Arra kell odafigyelni, hogy egyetlen nem túl mély dobbal kapható, aminek kapacitása 0,30 mm/120 m, tehát aki ennél vastagabb zsinórral szeretné használni, az jobban járhat egy mélyebb dobú változattal. Mi egy ET POWER Feeder 0,28 mm-es zsinórral házasítottuk, amiből a 150 méteres tekercs, szépen kitöltötte a dobot. A barnás színű zsinór a mai feederes main stream kedvence, a profik biztosan tudják, hogy miért.

A bot kifejezetten szép nyelet kapott

Voltunk olyan szerencsések, hogy csónakból faggathattuk a Dunát, így a feederkosár méretét nem kellett drasztikusan megnövelni. Egyrészt azért, mert folyásnak lefelé dobva egyszerűbben beültethető a cucc, mint oldalirányba bevetve, elviselve a víz nyomását, másrészről pedig lehetőségünk nyílt gombóccal is ráetetni a helyre, tehát nem voltunk arra rászorulva, hogy kizárólag feederkosárral jutassuk be a kívánt etető mennyiséget.

Energomiából jeles!

A Dunán a sztenderd csali a csonti, amit gilisztával és pinkivel szoktunk kiegészíteni. A szúnyoglárva ebben az időszakban már nem hozza a melegebb vízen tapasztalható előnyét, és időnként elaprózza a halat, amit most nem kívántunk magunknak.

A vízen tekercseltük fel a 0,28-as feedrzsinórt

Etetőanyag gyanánt az 1 kilós Carp Expert kajákból a Ponty-Feeder és a Ponty-Dévér jelzésűeket kevertük össze a Carp Expert Red Fish-el. Jóféle házi zsemlemorzsával egészítettük ki, és a nehezítésről folyami föld gondoskodott.

A sekély dob nem igényelt alátétzsinórt

Közepesen húzós, 6 méteres vízre macskáztunk be, jó messze a hajózó úttól, hogy lehetőleg ne kelljen helyet változtatni horgászat közben, mert soha vissza nem találnánk az etetésre.

Így állt rajta a 150 méter 0,28-as

Ha értelmezhető egy viszonylag gyors sodrású folyón az alapozó etetés, akkor mi ennek megfelelve jól összenyomott, ellapított gombócokból juttattunk be a helyre 6-7 darabot. Ezek egy állóvízí horgászathoz hasonlítva csak töredék ideig maradnak a helyen. A szerepük elsősorban az, hogy nagyjából fél óráig kitartsanak, és egy nagyobb mennyiségű csalogató anyagot indítsanak el a vízáramban lefelé, hogy a célhalaink elkezdhessenek árral szemben felúszva, ráközelíteni a horgász zónákra. A kaja pótlása a feederkosárral 5-6 percenként megtörtént (akár volt kapás, akár nem), plusz időnként még kézzel is ment be 1-1 ellapított gombóc. A folyami horgászat egyik kulcsa, hogy az etetőanyag folyamatosan pótolva legyen, hogy az érkező halak mindig találjanak valamit a pályán. Ez annyira alfája az egész horgászatnak, hogy ha ezt nem tudjuk helyesen megoldani, fennáll a veszély annak, hogy az etetőanyaggal elsodródnak a halaink is, és még annyit sem tudunk a horgunk körül tartani, ami etető nélkül oda találna.

A horgászatot 30 grammos súllyal ellátott etetőkosárral kezdtük el, a őszi alacsony víz, és a mérsékelt sodrás ezt lehetővé tette. Az alap csali a csonti volt, amit már az első bedobást követően nem sokkal elkezdtek húzgálni a keszegek. Nem kellett hozzá sok, hogy egyértelmű legyen, igencsak szerencsés helyen álltunk meg (khm, talán nem véletlen), és olyan napot fogtunk ki, amikor a halak igencsak étvágyuknál voltak.

A jóféle giliszta a dévérek nagy kedvence

A pályán nagyjából 25-30 dekás karikakeszegek és ennél jóval nagyobb dévérek álltak. Felváltva érkeztek vagy ennek, vagy annak a fajnak a képviselői. A terület adottságainak megfelelően erre lehetett számítani, a gyorsabb folyású részeken állnak a jászok, szilvaorrúak, márnák, míg az általunk a mai napon preferált lassabb szakaszon a karika és a dévér.

Az átlag dévér olyan 70-80 deka lehetett

Amikor egy óra elteltével jól beállt a hely, szinte a bedobást követően azonnal elindult a spicc, s lehetett ügyeskedni, hogy jó ütemben vágjuk be. Gyors ütemben gyűlt a zsákmány, s mivel nem akartunk ezúttal halat elvinni, a karikák nagy részét, nem is tettük be a szákba. Látszott, hogy a dévérekkel is nagyon látványos zsákmányfotókat lehet majd készíteni a végén.

A csonticsokor nagyon népszerű volt

A bot és az orsó remekül dolgozott együtt, s amikor egy bevágást követően masszív súly válaszolt a túloldalról, még a fék is dolgozni kezdett. Közel 2 kilós dévér volt a tettes, mely a finom horoggal a szájában igencsak nehezen akart a szák fölé kerülni. Bőven túlért a szákon mindkét oldalt, de sikerült bele tuszakolni.

Az összes dévért szákolni kellett

Mint később kiderült, egy nagyobbacska egyedekből álló raj érkezhetett, mert jó néhány kiló feletti egyed került átmeneti rabságba bő félórán belül. A varsaszák kezdett túlzsúfolt lenni - az év egyik legszórakoztatóbb és legeredményesebb horgászatát élveztük éppen.

Egy a nagyok közül, ez már túlnőtt a szákon

A szép fogásokkal repült az idő, töredékének éreztük a horgászással eltöltött mintegy 4 órát. Az összfogás megközelítette a 20 kilót, melyben a súlyt a testesebb dévérek nyomták leginkább. Szerencsés dolog úgy tesztet készíteni, hogy nagyon sok az esemény, sok dobás, sok fárasztás színesíti a napot, mert ebből már lehet komolyabb következtetéseket levonni.

A lényeges adatok a botról nem mindig árulják az igazi karaktert

A bot szinte erre a feladatra termett. Nem egy durung, de nem lennénk bajban akkor sem, ha többkilós ponty kéredzkedne fel a horogra, de már elég finom ahhoz, hogy a dévérek horgászata is élvezetes legyen vele. Az orsó is erre a feladatra való. Zsinórkapacitása miatt a nem túl távoli dobások specialistája. Emelt dobja nem kívánt alátét zsinórt, a rákurblizott 150 méter pedig általában elég kell, hogy legyen.

A megfogott halaknak csak egy részét tettük el

Külön örömmel töltött el bennünket, hogy ezt a szép teljesítményt egy vadvízen, a Dunán sikerült produkálni. Legközelebb húzósabb vízre megyünk, és a márnákat fogjuk célba venni!

Forrás: EnergoTeam