Régóta vágytam egy igazán jó pergető orsóra. Az idén jött el az idő. A kiválasztott hosszas vívódás után, a Ryobi Arctica CF lett 3000-es méretben. Elhatároztam, hogy ezt az orsót alapos nyúzópróbának teszem ki, tesztelem kicsit a gyakorlatban. A szemre is tetszetős orsó dobját ET Power Braid Teflon fonott zsinórral töltöttem fel, 16-os átmérőben. Az orsóm elsőként a 240-es 30-80-as ET. Spin Blade pálcámra került. Otthon gyorsan gyártottam még pár harapásálló előkét. Mehetek horgászni!

A „főszereplő"

Első alkalommal a város melletti Palotavárosi tavakra látogattam el. Sajnos az időjárás nem kedvezett. Szeptember ide vagy oda, az időjárás igencsak nyárias volt. Hőségrekordok dőltek meg szinte minden nap, és ez meglátszott pergetés eredményességén is. Hiába dobálgattam bármilyen műcsalit a süllőket nem bírtam kapásra késztetni. Hal nélkül nem maradtam mégsem. Két törpeharcsa is megkívánta a támolygó villantómat. Az első benyomásaim az orsóval igen jók voltak. Ami legelőször feltűnt, hogy ilyen jó fogású, kézbe simuló hajtókar fogantyút még nem láttam. Könnyedén forog, és nagyon jó érzés megfogni. Az első dobásoknál feltűnt más is. Mintha a műcsalim messzebb repült volna, mint eddig valaha. A sokadik dobásnál már biztos voltam benne, hogy nagyobbakat tudok dobni. A pontos okát nem tudom, de sejtem, hogy jó zsinórfektetés miatt van így.

Reggeli csend

A mohósága határtalan

Másodszorra a kedvenc kis patakomra vittem magammal. A reggeli békéshalazás előtt dobtam vele párat. Egy 44cm-es csuka bánta ezt a tettemet. Mérete ellenére nagyon nagyot küzdött. Minden cselt bevetett. Szaltó, felszíni pancsolás, gyors irányváltoztatás, de nem volt szerencséje.

A kedvenc patakom

Éppenhogy meglett

Másnap már direkt a csukákat készültem zaklatni. Át is szereltem az orsót a 10-30-as 3m-es patakhorgász Spin Blade pálcikámra. Mivel hajnalban nem volt jó idő, az eső is szemerkélt, így csak délután mentem ki. Enyhén áradó, kissé zavaros vízen kezdtem a pergetést. Hosszú szakaszt jártam be. Ejtegettem rövideket, dobtam hosszúakat. Összesen két csukát sikerült fognom. Az első egy Mann’s gumira jött, egy hosszú dobásnál szinte a beesőre. Messziről kellett magam elé terelni, úgy, hogy a nádba ne tudjon bemenni. Sikerült. Ezen belelkesedve estig dobáltam, de csak este sikerült egy újabb csukát fognom egy 7cm-es Salmo Frisky GT-vel. Sajnos az alkonyatban a kép nem sikerült róla. Másnap hajnalban ismét a parton voltam. Sok időm nem volt dobálni. Hajnalban szinte első dobásra kapást rontottam. Utána hiába próbáltam újra lépre csalni a tettest, nem sikerült. Még ugyanezen a helyen állva dobtam egy hosszabbat, amikor váratlan dolog történt. Éles koppintásnak vágtam be. A következő pillanatban karikába hajlott a kezemben pálca és egy rejtélyes ellenfél egyből vagy 5m zsinórt lopott le az orsómról. A széles tartományok között állítható, precíz fék letapadás nélkül adagolta zsinórt. Az 5m után megállt a halam és fordult egyet. Egyből megkönnyebbült a bot a kezemben. Valószínűleg a patakban lebzselő nagytestű amurok közül akasztottam egyet kívülről. Innen tovább is álltam.

Ez még nem a nap

Hajnalban…

Fogytak a helyek és a horgászatra fordítható szabad időm, de semmi. A nap is egyre melegebben tűzött. Ki tudja hányadik helyen jártam, amikor váratlanul erőszakos kapásnak vágtam be. 43cm-es csuka volt tettes. Bár ő is jól küzdött hamar a merítőben végezte. Még volt egy kis időm így folytattam. Már majdnem a meghorgászni kívánt szakasz végén jártam, amikor egy hosszú dobásnál talán két méter után újabb támadást kapott a műcsalim. Ez a csuka is bevetett mindent, de nem volt ellenfél a felszerelésemnek.

Végre csuka

A következő

A nyerő szín

A merítőben már nem volt a szájában a gumim. Szerencsém volt. Elviselhetetlenné vált a meleg, és horgászidőm is elfogyott, így pakolni kezdtem. Hazafelé azon elmélkedtem, hogy a nagy dobálásban oda sem figyeltem az orsóra. Vajon miért is? Hát azért, mert nem volt semmi rendellenesség. Tette a dolgát.
Úgy döntöttem komolyan veszem, hogy megpróbálom minden körülmények között tesztelni az orsót. Így aztán a következő próba színhelyéül ismét egy állóvizet választottam. A Velencei-tó alig 10km-re van kis városunktól így oda készültem. Mivel itt pergető bottal még nem jártam, az ismeretlenbe indultam. Interneten próbáltam horgászismerősöktől informálódni, így a kitűzött cél a Dinnyési kikötő lett. Sajnos kifogtam egy hidegfront előtti fülledt meleg napot. Még sötétben érkeztem, a kikötő már nem használt részébe. Láthatóan élt a víz. Most ismét a rövidebbik, de acélosabb 240.es 30-80g-os Blade pálcámon feszített az új műszerem.

Kikötő a reggeli napsütésben

Reggel wobblerekkel kezdtem a víz vallatását, de a sok halmozgás ellenére kapás nélkül maradtam. Elunva a dolgot gumira váltottam. Egy darabig hiába szűrtem a vizet, mígnem egy a nád elé beejtett twisterre kapásom volt, ami sajnos nem akadt meg. Közben egyre jobban feljött a nap, kezdett meleg lenni. A kikötő belső sarkában nagy volt a mozgolódás. A második betonról el is értem a helyet. Itt már hínár is volt, így könnyű támolygóra váltottam. Sajnos itt is hiába szűrtem a vizet. Kezdtem csüggedni. Gyorsam megreggeliztem, és folytattam. Most egy Mann’s gumi került a kapocsba. Az egyik benyúló beton móló végén rablást láttam a beton tövében. Eldobtam a beton előtt, és közvetlenül előtte vezettem el a twisterem. Kapás! A bevágásomra nagy csobogás a válasz. Szerencsére nem tudott beugrani a móló alá, így aztán innentől már könnyedén magam elé vezettem a 35cm-es süllőcskét.

Életem első pergetett süllője a Velencei tóból

Gyors fotózás után elengedtem. Újult erővel dobáltam tovább, de semmi. A nap már magasan járt, egyre elviselhetetlenebb volt meleg. Gyors mérlegelés után átmentem a kikötő most is használt részébe. Itt legalább enyhe szél fújdogált, ami elviselhetőbbé tette a dobálást. Wobblerre váltottam és elkezdem a csónakok között pergetni. Kapásig nem jutottam, viszont egy balin egyszer a partig követte a műcsalimat. Elunva dolgot ismét gumira váltottam. Az egyik dobásomnál ismét kapás, de ez sem akadt meg. Még egy jó fél órát erőltettem dolgot, aztán beláttam, hogy itt nekem ma több babér nem terem. Pakoltam, és irány haza. Életem első Velencei tavas pergető napján egy süllővel zártam a napot.
Már ezen cikken dolgoztam, amikor még egyszer próbát tettem a patakon. Egy szép őszi hajnalon indultam az újabb bevetésre. Már elmúltak a nyárt idéző meleg napok, de még igazán hideg sem volt. Korán, még napkelte előtt kint voltam. Kezdetben hiába dobáltam a különböző gumicsodákat, nem volt érdeklődés. Rablás is alig volt így nekiálltam keresgélni, hátha találok valahol rablót. Ahogy ott nézelődtem látom, hogy az egyik kis nádsziget mögött, mintha valami a kishalak közé vágott volna. Nem mentem túlságosan közel nehogy megriasszam a vízi útonállót. Óvatosan beejtettem a nád mögé a twisterem, majd apró emelésekkel vezettem magam felé. Semmi. Pár dobás után más színű gumira váltottam. Újból beejtettem ugyanoda a műcsalimat. Talán a harmadik apró emelésnél jártam, amikor váratlanul egy kis koppintást kaptam, majd utána elnehezült a bot a kezemben. Bevágtam. Egyből a felszínre emeltem a halamat, de rögtön meg is lepődtem. Egy a szokásosnál jóval nagyobb csuka kívánta meg a csalimat. A következő pillanatban az első sokkból ocsúdva, meg is indult a sodrásnak fölfelé. Legalább három métert lehúzott a fonottból, mire meg bírtam állítani. Innentől aztán bevetett minden csuka trükköt. Ugrott, szaltózott és jöttek a fejrázások is, de szerencsémre a horog jól akadt. Pár másodperc múlva már látszólag fáradtan feküdt. Nyúltam a merítőért, de korai volt. Még egy kirohanásra maradt ereje. Sikerült visszafordítanom, és megszákolni. Éppen, hogy belefért, a patakon használt kis merítőmbe. Gyorsan megmértem 61 cm. A súlya valahol 2-kiló felett.

Hát nem szép?

Rendeztem soraimat és dobáltam tovább. Mentem egyik helyről a másikra, de nem volt több akcióm. Már kezdtem beletörődni, hogy mára sors csak egy csukát tartogatott nekem, amikor egy alig kitaposott kis helyen, újabb akcióm volt, ami nem akadt. Próbáltam még párat ugyanott dobni, de nem bírtam kapásra bírni. Csalit cseréltem. Most egy Sandra került a kapocsba. Dobtam is rögtön az előző kapás helyére. Éppen, hogy az elsőt emeltem, amikor erőszakos sorozás. Bevágtam, de csak a kettéharapott Sandra árulkodott arról, hogy túl korai volt. Mérgesen kutattam újabb gumi után.

Gyönyörű csuka

Mivel ez hal már többször nem kért csalimból elkezdtem hosszabbakat dobálni lefelé. A túloldali torzsás szélét céloztam meg. Talán az ötödiket dobtam, amikor még a beesőre odavágott valami. Megfogtam a nap második 43cm-es csukáját. Dobtam még párat, de már nem volt több akció. Úgy döntöttem ennyi, pakolás!

Megcsonkított Sandra

Sajnos az új orsóm tesztelése alatt igazán nagy halat nem fogtam, mégis érzem, hogy az eddigi legjobb pergető orsómat használom, azóta is. Sima futása egyszerűen lenyűgöző. A zsinórprofil tökéletes. Több száz (talán ezernél is több) dobást eresztettem meg csak és kizárólag fonott zsinórral, egyetlen gubanc nélkül, többféle műcsalival. Dobáltam támolygó villantókkal, wobblerekkel, különböző gumikkal, és egy kis időre a körforgók is felkerültek a kapocs végére. A fék igen tág határok között állítható, és letapadástól mentesen adagolja zsinórt, ha kell. A zsinórvezető görgő az olcsóbb orsók egyik gyenge pontja szokott lenni, de az Ryobi Arctica CF orsónak ez az alkatrésze is tökéletes. Azt hiszem én megtaláltam azt az orsót, amit évek óta kerestem.

Beesőre

Itt a patak vége

Mikor ezeket a sorokat írom, még jó idő van bár az éjszakák már hűvösebbek, jelezve, hogy vége a nyárnak. Lassan talán tényleg itt az igazi ősz a pergetés szezonja. Rajokba állnak össze a kishalak, és őket követik a rablók. A ködös reggeleken nagy vircsaftot csapva lakmároznak a terített asztalról. Ilyenkor nekem is ott helyem a vízparton…