Megőrjített a napok óta tomboló szél. A csak pár órás dobálás után is zúgó-zakatoló aggyal tértem haza, s nem mellesleg eléggé bosszantott, hogy folyamatosan leülték már jó korán a sporik a helyeket, alig hagyva a tóból falatnyi kis szeletet a pergetéshez. Eljött a változtatások ideje, és hogy halat fogjak, nem is kellett nagyon kilépnem a komfortzónámból.

Jelen írást tehát kedvcsinálóként tárom elétek, biztatva mindenkit arra, hogy induljunk el egyetlen pergetőbottal olyan helyek felé, ahol vélhetően még nem, vagy csak nagyon régen járt horgász. Szeretnék nektek egyúttal hasznos tippeket adni az ilyen érintetlen kis vizek domolykóinak és sügéreinek a becserkészéséhez.

Erdő között megbújó csatorna kaszált partszegéllyel. Biztosak lehetünk benne, ha mi meglátjuk a halakat, ők már régen tudják, hogy ott vagyunk.

A feltűnést kerüljük, maradjunk halkak, guggolva, kúszva közelítsük meg a partot, játsszuk el, hogy mi is annak a kis miliőnek a részei vagyunk. Egy takarásból fürkésszük alaposan át a vizet, a halak mozgását figyeljük meg, szánjunk - ha kell - hosszú perceket az információk begyűjtésére. Fontos jel számunkra a halak fajtája, mérete, viselkedése. Ha tiszta a víz, mérjük fel a csali lehetséges útvonalát, hol, melyik részt fogjuk megdobni először, hol számíthatunk kapásra, a megakasztott hal merre, mibe menekülhet, kell-e számítanunk halvesztésre. 

Domolykóban és sügérben bővelkedő, de borzasztóan nehéz pálya a Malom-csatornán.

Ez főleg akkor fontos, ha az általam már sokszor emlegetett „egydobásos” helyek valamelyikére tévedünk. Nos, aki domizásra adja a fejét, az nagyon sokszor botlik ilyenbe. Egy dobásos helynek hívom azt az akár pártenyérnyi szabad felülettel rendelkező vizet, ahol kapásra számíthatunk. Elég, ha fára dobjuk a párgrammos csalit, mellé célzunk és ágat rántunk vele a vízbe. Mindez pont jó arra, hogy új hely után kutassunk, mert biztosan szétrebbennek a halak a környékről. 

A rövid Wizard Tele Skillt sokszor csak a part szélén guggolva húzom szét, miközben a víz felől érkező jeleket figyelem.

Egydobásos helyről érkező öreg domolykó. Az ilyen hal nem ad még egy esélyt, se magának, se neked.

Az egydobásos helyek sajátossága, hogy az esetek döntő többségében már a beeső pici csalira kapás érkezik, legyen az wobbler, vagy bármilyen apró plasztik, gumihal, vagy twister. Ezt szó szerint kell érteni és elképzelni, ahogy vizet ér a csali, abban a pillanatban durr. Apró Salmo kedvenceim képesek úgy hullani a víztetőre, mint egy igazi bogár, a 2-3 centis Lil Bug és a Tiny. 

A durván nehéz pálya felülnézetből. Jól látszik, hogy egy kicsi sáv van csak ahol el lehet vezetni a műcsalit. Jó hír, hogy a növényzet alól sügerek támadhatnak.

6. kép Ahol nem nyírják a partszegélyt, a halak is bátrabban kapnak, mivel természetes takarás ad nekik biztonságérzetet. Cserébe itt a nyakig érő csalánt kell elviselnünk, meg a rajtuk tanyázó kullancsokat

Higgyétek el, egy alaposan megfontolt dobás, egy jó helyzetfelismerés, az akár hosszú percekig tartó adatgyűjtés és pozicionálás fontosabb a teljesen szűz helyeken, mint maga a csali, ami a botunk végén fityeg. Engem egy ilyen hosszúnak mondható dobási előzményért mindenért kárpótol a sokszor csupán másodpercekben mérhető akció, a lendítés, kapás, fárasztás. 

Kölyökdomi villámkapása nagy meló árán.

Éhes sügér pusztító támadása a Salmo Sparky Shadre.

Az egydobásos helyek másik kulcsmomentuma a csaliválasztás. Ha szelektálni szeretnénk a domikat, minimum 4-5 centis műcsalit dobjunk nekik. A kisebbre azonnal több irányból rárontanak a kölykök, míg a nagy domolykó megfogására esélyt sem hagynak. A megakasztott apróság locsogásával, menekülésével elriasztja a többit, a gondos előkészítő munkánk kárba vész, és ballaghatunk tovább új helyet keresni, ahol természetesen kezdődik minden elölről. Fordítsuk meg bátran a sorrendet, kezdjünk nagy csalival nagy halra, aztán ha semmi eredmény sincs, akkor tegyük fel a kisebbet az élmény kedvéért. 

Bátor apróság startolt a négy centis plasztikra.

Ha szűrt fény esik a vízre, és nem süti át a Nap, bátrabbak lesznek a halak.

Hozzá elég volt az, hogy az erős sugarakat eltakarja az erdősáv és megnyugtató árnyék vetődjön a vízre.

Forrás: Halmos Mihály