Egy hónap hosszú idő, pláné, ha ezt horgászat nélkül kell kibírni.
Pontosan ennyi idő telt el a legutóbbi horgászatom óta, melyről csak keserű szájízzel tudok mesélni.
A Maroson úsztattam, a víz kávébarna, az időjárás pedig sokkal inkább a késő őszi hónapokat idézte mind az ilyenkor elvárható nyarat.
Halat szinte alig sikerült fognom, csupán néhány küsz próbálta feledtetni velem a hétköznapokon felgyűlt bosszantó dolgokat.

A helyzet azóta nem sokat változott, a horgászok elkeseredetten térnek be a horgászboltba. Egy-két kisebb paduc, néhány apró vörösszárnyú, a szerencsésebb, ügyesebb horgászok is csupán ennyiről tudnak beszámolni.

A rossz előjelek ellenére én bizakodva indultam újra a folyóra…
Sajnos a partra érve ugyanaz a kép fogadott mind legutóbb, horgász sehol a környéken… ez sok mindent elárul, hisz a víz újra kávébarna, egyetlen jó dolog csupán, hogy az időjárás most a szebbik arcát mutatja.

A helyszín ugyanaz, a Maros felső részének egy lassú folyású, mélyebb szakasza.

A víz színe miatt többször is megfordult a fejemben, hogy össze se szerelek, inkább hátra arc és megyek haza... Rövid tusakodás után aztán mégis a maradás mellett döntöttem gondolván arra, hogy kitudja mikor lesz még újra alkalmam, időm a horgászatra.

Legutóbb úsztatva próbáltam megkeresni, és kapásra bírni a halakat, a siker sajnos akkor elmaradt.

E kudarc hatására ezúttal más módszerbe fektettem bizalmam, arra gondolván, hogy ha akkor a lassan fenék közelében úsztatott csontit nem voltak hajlandóak elfogadni a halak, talán most a helyben megállított csalit jobban fogják díjazni, és sikerül becsapni néhányat.

Az etetőanyag készen áll a bevetésre.

Az E.T PICKER BLADE igazi különlegesség. Az IM12-es karbon különleges adottsága itt mutatkozik meg igazán. A bot könnyű, azonban az extrém terhelést is kitűnően bírja. Az extra könnyű SIC gyűrűsorral, szerelt boton két különböző lágyságú spiccet cserélhetünk. Ezekkel, a spiccekkel még a legérzékenyebb kapásokat is észleljük. Igazi élményhorgászat, mivel fárasztás közben a boton a hal minden mozdulatát érezzük, így azonnal reagálhatunk még az erősebb nagyobb kitörésekre is. A javasolt orsóméret 30-as, a zsinór mérete 0.16 mm-es.

A legújabb pergetőorsóm ezúttal egy folyóvízi pickerezésen teljesít szolgálatot.

Már sokak számára ismerős az E.T POWER MATCH.

A lelkesedés és a kíváncsiság nagy volt bennem, hisz több felszerelés is összegyűlt nálam kipróbálásra. Köztük két E.T PICKER BLADE névre hallgató pickerbot, melyek közül az egyiket egy már sokak számára ismert és régóta forgalomban lévő E.T POWER MATCH orsóval szereltem. A másik bothoz pedig egy igazából pergetőorsóként forgalmazott, az idén megjelent RYOBY ZAUBER CF társult.
Mindkét orsót 0,16 mm vastag CARP EXPERT süllyedő zsinórral töltöttem fel, végszerelékként pedig egy gubancgátlóval ellátott 15 grammos feederkosarat szereltem.
Az előkét is csupán néhány centire szabtam, hogy a horgon felkínált csali minél közelebb legyen az etetőkosárba gyúrt etetőanyaghoz.

A lehető legegyszerűbb végszereléket használtam: egy 15 grammos gubancgátlóval ellátott feederkosár, egy kis gumiütköző, egy forgó, majd az előke végén egy 14-es horog.

A rövid előke végére egy ugyancsak újdonságnak számító és még kevesek által ismert EXCALIBUR néven megjelent 14-es méretszámmal ellátott BREAM MATCH típusú horgot kötöttem.
A horgokról még keveset tudok, hisz nem rég kerültek forgalomban, viszont első ránézésre jónak tűntek… a méret illetve a formaválaszték szinte bármely módszer igényeit kielégítheti.

Az előke végére egy 14-es méretszámú EXCALIBUR BREAM MATCH horgot kötöttem.

Az EXCALIBUR horgok több formában és méretben kerültek forgalomba.

Etetőanyagként két kiló BENZAR MIX SPECIAL FEEDER illetve egy kiló BENZAR MIX SPECIAL CONCURS-ot kevertem be, kevés élő csonti hozzáadásával.
A horgászat kezdete előtt az etetőanyagokból 7-8 ökölnyi nagyságú gombócot formáltam, amit igyekeztem a lehető legpontosabban, egyazon helyre bejuttatni.
Ez képezte az alapetetést, a későbbiekben csupán az etetőkosárba gyúrt etetőanyaggal pótoltam az etetést.

Kapásra várva…

Meglepetésre az első kapások gyorsan jelentkeztek. Elsőként az apró keszegek találtak rá az etetésre, majd egy másfél óra elteltével a testesebb paducok is csatlakoztak hozzájuk.
Hal bőven volt az etetésen, viszont gondolom, a zavaros víznek és a halak étvágytalanságának köszönhetően csak ritkán nyúltak a csalihoz.

Itt az első kapás...

…melyet e tenyérnyi vörösszárnyú számlájára lehet írni.

Másfél-két óra elteltével néhány darabosabb hal is rátalált az etetésre.

A kapások hirtelen, erőteljes rántásokban nyilvánultak meg, melyekre a legtöbb esetben képtelenség volt reagálni. Nagy odafigyelés kellett, hogy ezekből néhányat meg lehessen akasztani...

A nap két legnagyobb halával.

A több apróhal mellett sikerült néhány szép paducot és vörösszárnyut is fognom.

Nagy élmény volt az E.T PICKER BLAD bottal horgászni.

Közben a túlparton gyűltek a horgászok, kik fel alá járkálva keresték helyüket, de halat szinte senki sem fogott.
Szinte mindenki úsztatva kínálta fel a csalit, melyet a halak nem igazán akartak értékelni.

Az aljzaton egy helyben felkínált csali azonban a rossz körülményekhez képest, sikeresnek bizonyult és ennek köszönhetően a nap végén sikerült néhány szép hallal a fotógép előtt pózolnom.

E horgászat ismét tanulságos volt számomra, hisz rájöttem, hogy a sikertelenséget nem szabad mindig a halak kapókedvére, étvágyára, a víz színére, vagy a rossz időjárási körülményekre fogni, sokszor a megfelelő módszer kiválasztása, a csali felkínálásának módja lehet a siker kulcsa.