A lendület lankadni látszik:

Sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e az olvasóval vívódásaimat, de úgy gondolom, ha a versenyzők felkészülésének a bemutatása a célom, akkor ez is a tárgykörbe tartozik. Lehet, hogy az én hibám de nekem soha nem megy egyszerűen a nemzetközi szintérre való kitekintés. Meglepetéssel értesültünk arról, hogy a MOHOSZ anyagi nehézségekre hivatkozva nem akarja benevezni a Pergető válogatottat a 2011-es Olaszországi Világjátékokra. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Mátrai Pergetők Egyesülete vállalta a pergető válogatott költségeinek a fedezését, és kijutásuk megszervezését. Döntésképtelen választmányi ülés után, sajnos a válogatott kijutása teljesen bizonytalan. Egyszerűen nem értem miben kell dönteni egy a szövetség által kiírt OB után, melynek a győztesei jogosultságot szereznek az országunkat képviselni a következő év világbajnokságán. Idáig nem kis áldozatot hoztak a szponzorok, és magunk versenyzők is, hogy méltóképpen képviseljük hazánkat. Ez most mind-mind szertefoszlani látszik. És ami legfontosabb ebben a zsörtölődésben, hogy akinek az érdekeinket kellene képviselnie, mert ugye azért választottuk mindannyian, Ő az ki legelőször kihátrál mögülünk. Nem kérünk mi egyebet, csak azt: ha segíteni nem akarnak, akkor legalább ne akadályozzanak.

Friss Információ:

MOHOSZ változtatni látszik az álláspontján, kellő szponzori támogatás mellett minél szélesebb körben megpróbálja kiküldeni a magyar horgászokat a világjátékokra.

Ezt kell betömnünk

Mi ki szeretnénk jutni, és a felkészülésünket ennek jegyében folytatjuk:
Tudom, akik ismernek, azok mindig mondják, nem vagyok egyszerű eset. De, hogy a válogatott többi tagja sem a beletörődő János, az most már bizonyos. Az egyöntetű vélemény, hogy a felkészülést folytatjuk. Most már nem csak a felszerelések összhangját vesszük górcső alá, hanem a VB. helyszínéről kapott információk és tapasztalatok alapján az előző írásokban kiválasztott halak speciális horgászatára helyezzük a hangsúlyt. Először nézzük a sok pergető által kedvelt balint. Nagycsodákat nem tudunk felmutatni de, akad egy-két újdonság is a tarsolyunkban. Az eddigi tapasztalataink alapján hangos rablásainak helyszínén lehet legjobban megtalálni a balint. Folyóvízen akár kövezés, sarkantyú, vagy bármilyen akadály mely meggyorsítja a vizet (lehet ez egy vízbe lógó faág) a balinok vadászterepe. Miért? Ha megfigyeljük a kishalakat, küszöket, a táplálék reményében a felgyorsuló vízrészek mögötti langókban előszeretettel összegyűlnek, itt várják a sodródó táplálék részecskék besodródását a lassúbb áramlású langókba. Néha-néha azért a kíváncsiságtól és az irigységtől hajtva kikandikálnak a felgyorsuló surranó, elvágó vizekhez. Hát ezt várják a fedezékben megbújó balinkák. A kishalak a felgyorsuló vízben egyensúlyukat vesztik, koordinálatlanak tűnő lesz a mozgások. A balinnak ez olyan, mint kisgyereknek a TV távirányítója, nem tud neki ellenállni. Abban a pillanatban, amikor a kishal mozgása koordinálatlan, és látszólag elveszti egyensúlyát a balin támad. A kishalak ekkor a legvétlenebbek. A mozgásuk egyensúlyának a visszanyerésére koncentrálnak és így nem tudnak odafigyelni a támadójukra, valamint a falkaösztön sem védi őket. Könnyű prédák.

Elvágó vizek lovagja

Elvágó vizek lovagjai:
A visszaforgókban, sarkantyúkun, elvágó vizeken járőröző balinok ritkán támadnak csapatostul. Más harcmodort dolgoznak ki és fejlesztettek tökéjre, melyet génjeiken átörökítenek nemzedékről nemzedékre. Nekünk horgászoknak ehhez kell alkalmazkodni, és a megfelelő módszert kiválasztani. Takarásból, vagy mélyebb vízrészekből tartják szemmel a táplálékhalak helyzetét. Lesből támadnak. Legtöbbször egyenként, csak egy-egy rablást látni. De sok esetben nem is mutatja magát, mivel a tragédia (mely a kishalakat érinti) 1-2m-es mélységben játszódik le. Ezeket a frekventált helyeket kell megkeresnünk és minél tüzetesebben átvizsgálnunk. A balinok egész nap a területen tartózkodnak, kitartásunkat sok szép hal jutalmazhatja. Itt talán a legkönnyebben becsaphatóak a fenekeszegek. Most a csónakból történő pergetést elemezzük ki, mivel erre kell készülnünk a Pón való horgászatkor is. A helyszínek megközelítésére nem kell túl nagy gondot fordítanunk, mivel a halaink a búvóhelyeiken nagy biztonságban érzik magukat, óvatosságukat elvesztik. De azért oda kell figyelnünk a megközelítésükkel. Nem szabad átmotorozni a rablásaik helyszínén, próbáljunk úgy lekötni, hogy az elvágó vizet a folyómeder felőli oldaláról tudjuk meghorgászni. Én mindig a helyszín fölé szoktam motorozni, és leállított motorral rácsurgok a meghorgászni kívánt területre. Hagyjunk 15-20m-es távolságot a csónak és a rablások helyszíne között. Ebben az esetben a halakat nem zavarjuk és az egyébként óvatos balin nem fog gyanút. Ha lekötésünk miatt elmaradnának a rablások, ne ijedjünk meg, hamarosan vissza fognak térni lovagok. Ennél a pergető módszernél nem kell számítanunk nagy dobásokra bőven elegendő 1,8-2,1m-es bot. Csalik esetében először részesítsük előnyben a felszíni vagy felszín közelieket. Ezekkel tudjuk a legtökéletesebben leutánozni az egyensúlyát, vesztő kishalat. A csalit a langó lassabb vizéből indítsuk és az elvágó gyors vízen keresztül húzzuk felénk. Az elvágó vízrész határán törekedjünk arra, hogy a műcsali minél több időt tartózkodjon ebben a közegben. Ha megfigyeljük a műcsali ugyan úgy viselkedik mint a kishal, a felgyorsuló víznél elveszti az eddigi koordinált mozgását és esetlenné válik, balin számára ez a mágnes.

Felszíni csalik

Vannak olyan esetek, amikor nem látjuk a jellegzetes rablásaikat de, nem adják fel a búvóhelyeiket, csak a táplálkozásuk a mélyebb vízrészekben történik. Ezekben a visszaforgókban, kővégeken ott tartózkodnak és lesben állnak. Ilyenkor kerülnek elő a nehezebb vízközt mozgó csalik Trill. ASP, Jig wobler és a társaik. A nehezebb csalikat a csapatosan garázdálkodó balinok esetén mutatom be. Az előző írásomban bemutatott pergetőbotot teszteltük ennél a módszernél is. ET EXCALIBUR Spin 210cm-es botot 10-30g-os dobósúllyal, és egy hozzá méretben illő RYOBI zauber 2000-es orsó. Mivel ebben az esetben 20-30 esetleg 40m-es dobásokat végzünk és könnyű kis csalikkal ez bot összeállítás tökéletesen megfelelt. Érzékenysége a kisebb woblerek esetén is jól működött. Talán ami a hátrányára írható, hogy a vízbedőlt fák kövezések akadói közül a halakat erőltetni kellett. A botot sokszor a terhelhetőségének a határára terheltük, persze ezt tehettük mivel tesztelni szerettük volna az összeállítást. 1-2kg-os halak esetén nem volt probléma, de a beesett nagyobbak már próbára tették mind a horgászt és a felszerelést is. Az érzékenysége viszont a kis felszíni csalik mozgatásához nagyon kellett. Amikor áttértünk a mélyebb vizek vallatására akkor viszont a nehezebb csalik miatt botot kellett váltanunk. Csalikban a jól bevált a képen látható woblerek megint bizonyítottak újabb típusok nem kerültek előtérbe. A halak kapásai igen erőteljesek, sajnos sokszor el is vétik a csalit a gyorsuló vízben, ezért érdemes megállítani egy-egy pillanatra. A rejtekhelyeikről szinte kirobbannak a préda láttán, igazi gerilla harcmodor.

Homokpadok és nyíltvizek vitézei:
Az előzőekben már szóesett a táplálék halak viselkedéséről, hát most is azzal kezdem, Ezeken a vízrészeken teljesen másképp viselkednek, nagy csoportokba összegyűlnek és így védik magukat a ragadozókkal szembe. Vagy éppen a homokpadokon lerakódott táplálék hozza össze őket. Mozgásuk jól kiszámítható követhető, a ragadozónak elég csak ólálkodni a körülöttük és a jól kiszemelt bambuló prédát messziről megtámadni. Sokszor láthatjuk, hogy hosszú métereken keresztül kergetik áldozatukat. Ha mégsem verődnek össze a kishalak, akkor ezt az összeterelést juhászkutya módjára a balin is megteszi, és szépen össze tereli őket egy helyre. Persze ez a jelenség mármint az összeterelés a tavakon, állóvizeken a jellemező, de előfordul a folyókon is. A homokpadokon garázdálkodó vitézek már nehezebb esetek. Sokkal óvatosabbak, minden rezdülésre odafigyelnek, és a legkisebb gyanús jelre is odébb állnak. Az egyhelyben mozgó kishal csapatot először csak ijesztgetik, és ezzel minél kisebb területre szorítják őket, és az alkalmas pillanatban elkezdődik lakoma. A kishal csapat széleiről a sűrejébe robbanak, a széleken állók pedig a megijedt, levált kishal egyedeket szedegetik. Ilyenkor szinte forr a víz. Hát ezeket a halakat nagyon nehéz megközelíteni, ne is próbálkozzunk velük. Minél közelebb próbálunk kerülni hozzájuk Ők legalább annyival távolodnak el tőlünk, vagy ha nagyon zaklatva érzik magukat, odébbállnak. Ezeknek a balinoknak a meg fogására gyors csalikkal kell készülnünk, mint általában a balin horgászata esetében. Előtérbe kerülnek a nagy dobástávolságok, nem ritka az akár 100m feletti dobás. Egyszerűen nem engednek magukhoz közelebb. A bot összeállításnál mindenképpen figyelembe kell vennünk a nagyobb dobásokat és a nehezebb gyors csalikat. Itt került előtérben a számomra teljesen idegen 240cm hosszú ET Zander Jig Fast bot. Első ránézésre tetszetős kialakítás, végre a nyéltag is megfelelően rövid az orsótartó után. Az akciója nem igazán gerinces, kissé parabola akciós. Én egy jig bottól sokkal gerincesebb kialakítást vártam. De mivel a nagyobb dobástávolságok miatta döntöttünk a 240cm változatnál, megkezdtük vele a tesztelést. A dobások esetén jól kijött a parabola akció, szinte kilövi a 20g körüli csalikat, kis lendülettel is 60-70m-es dobásokat tudtunk vele végezni. Mivel nagy távolságból vontatjuk be a csalinkat, a hosszabb bottesttel sokkal jobban tudtam kontrolálni a csali mozgását. A megakasztott halakat is könnyebb volt vele vezetni mint a rövidebb társai esetén. De mihelyst 30-40m-en belül került a csalink vagy a halunk, ez az előnye a hosszabb botnak elolvadt, innentől hátrányává vált számomra. Persze én mint már többször leírtam, rövid bot párti vagyok. Térjünk vissza a horgászatra, a nagy dobástávolságok miatt a műcsalikat is ennek a célnak kell alárendelni, itt nem jöhetnek szóba a könnyű kis woblerek. Ide veled régi kardunk: akarom mondani pilkerek, meg minden ami nehéz és jól dobható.

Pilkerek

A vontatási sebesség az sok esetben inkább a Tiszai expressz gyorsaságához mint a helyközi járatokon közlekedő kis piros szerelvény sebességéhez hasonlít. Adódik ez abból is, hogy a nehezebb csalikat 30-100cm-es vízmélység esetén kell bevontatnunk. Az orsót olyan gyorsasággal kell tekernünk, hogy a csigatengelyről leolvad a kenőanyag, na persze ez némi túlzás! De a tesztelésre kapott RYOBI arctica 2000-es orsó nem volt alkalmas ehhez a módszerhez. Az orsó derekasan állta a sarat. és semmi meghibásodás nem mutatkozott rajta, pedig tekertük (észnélkül). Ehhez a módszerhez egy gyorsabb orsó a megfelelő legalább 6:1-es áttétellel és 4000-es mérettel. Visszatérve RYOBI arctica 2000-eshez. egyébként egy gyöngyszem, (halkan jegyzem meg: nekem jobb mint a zauber). A gyors mozgású csalik esetén a kapás brutális, minden pillanatban készen kell állnunk a bevágásra. A botot biztos kézzel kell tartanunk, mivel a heves kapások hatására a hal, a kezünkből is képes kifordítani a botot. Ez nagyon munkás horgászmódszer, pergető legyen a talpán ki 1-2 óránál tovább tud horgászni ezzel a módszerrel. Nekünk pedig erre készülni kell, ugyanis a Pón nagykiterjedésű sóderzátonyok vannak, melyek ehhez a módszerhez tökéletesen alkalmasak. Problémát jelenthet, hogy a halakat nagy távolságból kell a szakállnélküli horoggal szerelt csalikkal kifárasztani, sajnos nekünk is sok halunk maradt le. Többet kell gyakorolni a szakállnélküli horgokkal való fárasztást. Persze ezzel kapcsolatban azért szert tettünk némi tapasztalatra, az Ecsédi Végtavon, igaz itt a csukákat riogatjuk így. Ami fontos a szakállnélküli horoggal történő fárasztás esetén, hogy nem szabad pumpálni a halat, egyszerűen orsóról kell fárasztani, minden pillanatban tartani vele a kontaktust. Na ez 70-80m-es távolságból nagyon nehéz, a monofil zsinór itt szóba sem jöhet.

Becsapott vitéz

Összegzés:
A homokpadok vitézeit nagyon alacsony hatékonysággal tudtuk megfogni, amennyiben lehetséges ezt a pergető módszert el kell kerülnünk a VB-én. Meg kell találni a lesből támadó elvágó vizek lovagjait. A mélyvízi balinozáshoz a keményebb Jig botokat kell használni. Használnunk kell előkéket, mivel akár a csukák esetében általam használt PIKE Wire drót előkét, vagy a Fluorocarbont használtuk, a kapások száma megnőtt. A balin esetében a szakállnélküli horog nagyon nem tart, főleg a nagyobb testű halak esetén, a botnak nem szabad, hogy gerinces legyen. Sokat segít az orsóvak történő fárasztás esetén a B akciós lágyabb bot. Az orsónak gyors áttételűnek kell lennie, ez a bevontatást és a fárasztást is segíti, valamint egy kicsit könnyíti a horgászatunkat. A többi már reméljük a Pón fog a teszteléseken eldőlni, melyről reményeim szerint szintén beszámolhatok az olvasóknak.