Úgy gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a hétvégék alkalmával is csak pár órám van kijutni a vízpartra. Ilyen kevés időráfordítással a különböző vadvizeinken halat fogni szinte lehetetlennek tűnhet, azonban ez nem mindig van így.

Ha ismerünk olyan horgászhelyeket, folyószakaszokat, ahol már korábban találtunk halat, mindenképpen érdemes lehet ezekre rápróbálni. Természetesen nem lesz akkora esélyünk, mintha folyamatosan „szórnánk” az adott helyet, de még akár egy előző napi kisebb előetetéssel is eredményesek lehetünk! A szükséges időráfordítás azonban még tovább hatványozódik, ha ezeken a vizeken bojlival szeretnénk halat fogni, hiszen a horgászok nagy része kukoricát használ ilyen, vagy olyan módon előkészítve, ezt a halak már ismerik, míg a bojlit nem minden esetben. Azonban ha megtaláljuk azt a terméket, amelynek belső összetevői megfelelnek az ottani halak igényeinek és amelyet egyből tápálékként azonosítanak, még a rapid, pár órás pecáinkon is érhetünk el kapásokat akár különböző „golyókat” használva!

Az esetek nagy többségében a hajnali horgászatokat részesítem előnyben. Általában még a sötétség leple alatt érkezek a vízpartra, dobok be, illetve alakítom ki a horgászhelyemet, de mire a hely kellően elcsendesedik, a nap már ki-kipillantgat a gát mögül.

Vadvízi horgászat lévén az ördög a részletekben bújik meg, a felszerelésünknek mindig kifogástalan állapotban kell lennie. A szűk nádnyiladékban hű társaim a Max1-es botcsalád „apróságai”, a 3 méteres, 2,5 libra tesztgörbéjű pálcák, amikkel ilyen kis helyen is kiválóan lehet fárasztani. Orsóválasztás szempontjából sem szabad kompromisszumot kötni, így az új, Max2 Method 6000-es szerkezetekre esett a választásom, melyek dobjára 30-as Carp Expert Carbon zsinór került.

Kis távolságú, csatorna vagy folyóvízi horgászatokra tökéletes választás a 3 méteres Max1-es pálca!

2023-as újdonság, mely méltán illik a Max-szériába.

Ezeken a horgászatokon még egy nagyon fontos, és egyáltalán nem elhanyagolható dolog a botjaink rögzítése. A vadvízi halak legtöbbször elementáris erejű kapásokat produkálnak, és sokszor még egy jól kiengedett fék mellett is képesek lennének belerántani az egész felszerelésünket a vízbe. A Carp Expert Adige jelzők 2 kis snag bar-ral készültek, amik stabilan tartják a botot, azonban mivel a botspicceim alá horgászok, a hátsó bottartók is kritikus pontot képeznek. Emiatt választottam ezeket az Energoteam Csappantyús botvillákat, amik biztosan a helyükön tartják a bot nyelét, esélyt sem adva a halnak, hogy megemelje azt, és előre billentse a botot, egyenesen a folyóba.

Ez a botvilla stabilan fogja a botot minden helyzetben, amikor megérkezik a várva várt kapás, de amint megemeljük a botot, kinyílik, és már kezdődhet is a fárasztás!

Az általános információkról térjünk át a konkrét pecámra, amelyre egészen pontosan november elsején került sor. Szokásos reggeli horgászat, azonban most kimondottan bojlival, vagy esetleg Pop-Up-pal szerettem volna halat fogni, kukorica ez alkalommal nem került a csalipalettámra. Előző nap este kevés előetetést végeztem, a másnap horgászat közben is használt etetőmixszel, amely a következő komponensekből állt össze: TheOne Purple bojlik, ezen belül 22mm-es Carp Food és 18mm-es oldódó golyók, illetve alaposan megfőzött kukorica. Az egész keveréket alaposan meglocsoltam Purple Groundbaits Mixerrel, így egy nagyon intenzív, Rák-Áfonya aromájú egyveleget kaptam.

Egy igazán karakteres, édes-büdös etetőmix, amely úgy gondolom, hogy az őszi időszakban a legtöbb horgászvizünkön megállja a helyét!

Kétféle előkével, ezzel együtt két teljesen eltérő csalifelkínálással készültem, ezek egy hóemberrel csalizott Slip-D Rig, illetve egy 12mm-es Gold Pop-Up-pal csalizott Stiff-Hinge Rig voltak. A Slip-D Rig egy faék egyszerűségű, de mégis nagyon hatékony előketípus, amit egy hosszú, ívesre gőzölt zsugorcsővel tettem még eredményesebbé. A Stiff-Hinge Rig pedig akármilyen aljzaton tökéletesen fogja pozícionálni a csalinkat, nem igazán tudunk vele mellé lőni, legyen szó akár iszapról, vagy vízinövényzetről.

Két nagyon hatékony előketípus, amit bármikor nagy magabiztossággal vetek be a horgászataim során.

A Stiff-Hinge Rig lényege, hogy szépen felfekszik az aljzatot borító szerves törmelékre, iszapra, vagy növényzetre, így minden esetben tökéletesen elérhető a csalink a halak számára.

Reggel hat órára került minden a helyére, és háromnegyed hétkor megjelentek az első beleúszások. Mivel a part mellett, a sodorvonal szélét horgászom, a zsinórom majdcsak’ merőlegesen megy a botspicctől a mederfenékig, ezért a halak nagyon könnyen beleúsznak. Fontos, hogy viszonylag laza zsinórral horgásszunk, engedjük le a swingereinket, amennyire csak lehetséges, hiszen ha a zsinór megfeszül a hal oldalán illetve hátán, megijed, és könnyen elveri az etetésünkről az oda érkezett óvatos társait. Teljes mértékben így sem tudjuk kikerülni a beleúszásokat, de talán minimalizálni tudjuk a zsinór zavaró hatását a halak szempontjából.

A ProChain Swingerek szinte a vízig engedve, hogy a halakat minél kevésbé zavarja az oldalukhoz érő zsinór.

Sok-sok beleúszás után, fél tíz előtt nem sokkal már határozottabban indult meg felfelé a swingerem, majd az orsóm fékje is megszólalt. Ekkor már biztosan tudtam, hogy kapásom van, ráadásul a hóemberben felkínált bojli és Pop-Up talált gazdára. Őszintén magam sem reméltem, hogy már az első horgászatomon sikerül majd kapást elérnem, de lám, a jól összeállított stratégia meghozza a sikert! A nádnyiladékban nem hagyhatok sok teret a halnak, hiszen ellenfelem mérföldekkel jobban ismeri a víz alatti világot mint én, hamar akadót talál, így egy pár perces fárasztás után már a folyó felszínén ringott a csillogó pikkelyek gazdája. A merítőszákomban kicsit megpihenhetett, míg a biztonságos fotózáshoz mindent előkészítettem, majd gyorsan készítettem egy képet, és már úszhatott is vissza a Berettyóba úgy, ahogyan kaptam.

Ínyenc folyóvízi pikkelyes, amelynek láthatólag tetszett a rákos-áfonyás ízvilág.

A nyerő csali egészen pontosan egy 14mm-es főtt TheOne Purple csalizóbojliból, és egy 12mm-es Purple Pop-Up-ból állt össze. A két golyót kicsit összefaragtam, és így fűztem a Slip-D Rig mikroforgójába, ezzel egy tökéletesen kiballanszírozott hóember csalit alkotva.

Az édes-büdös ízvilág talán az őszi lehűlő vizek egyik leghatékonyabb fegyvere, ide tartozik a TheOne Purple fantázianévre hallgató Rák-Áfonya ízesítésű csalicsaládja is.

Mr. Snowman.

Úgy gondolom, hogy ennek a horgászatnak a sikere nagyban múlott a szerencsén, de a megfelelő stratégia és csalogatóanyagok nélkül szinte biztos, hogy nem lehettem volna eredményes. 

Valahol itt, a vastag nádas rejtekében hatalmas pontyok élnek, amelyek megfogása örök életre szóló élmény. A kemény munka és a kitartás előbb, utóbb kifizetődik, így remélem, hogy a Berettyó előbb-utóbb összehoz majd egy igazi matuzsálemmel. De ez már a jövő zenéje.