Pár éve még mindenki úgy gondolta, hogy a Salmo wobblerek jó kiegészítõi lehetnek a legismertebb márkanevekbõl összeállított wobbleres kollekciónak – míg mára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Salmo minden vízre és halfajra tud nyújtani jó néhány igazán fogós modellt, és önálló kollekcióként is bárhol megállja helyét. Ezen a nyárvégi reggelen ismét lett néhány univerzális Salmo kedvencem!


Szép víz, szép reggel, szép halak…

A csendes, és „érintetlen” hajnali vizek mindig titokzatosabbak és izgalmasabbak számomra – lehetõség szerint, igyekszem tehát elkapni minél több vízparti napfelkeltét. Igaz, a koránkelés számomra is kínszenvedés, de megéri! Csak addig nehéz, amíg végre csónakba kerülök, és elkezdek turkálni a wobbleres dobozomban…
Egy olyan öbölben álltam le, ahol a szinttájra jellemzõ ragadozók bármelyike elõfordulhat, persze nem feltétlenül kapitálisok, de egy kis hajnali szalmós játékhoz ez pont megfelel! A várható zsákmány faji és méretbeli sokszínûsége miatt két különbözõ felszerelést állítottam össze, hogy gyorsan válthassak, ha úgy kívánja a helyzet – mindkét botom az immár elszakíthatatlan társammá vált BLADE SPIN család sarja: egy könnyed, de szívós 10-30 grammos dobósúllyal, és egy szigorúbb pálca 30-80 grammos dobósúllyal. A kisebbik bot az egyszerûbb szerkezetû, de kívül-belül fém RYOBI APPLAUSE 2000 orsót kapta, míg a durvább boton egyértelmûen a patinás RYOBI ZAUBER 4000 mutat jól…

Még szerencse, hogy nem vette torokra!

Fonott zsinórokból sohasem használok 0,12-esnél vékonyabbat – sõt, ha lehet, akkor a 0,20 – 0,28-as vastagságokból választok. Tudom, ez utóbbi túlzásnak tûnhet, én is ettõl tartottam az elején, de aztán meggyõzõdtem, hogy a halakat nem érdekli a fonott vastagsága, és engem sem zavar a dobásban. Viszont így jelentõsen visszaesett az elveszített mûcsalik száma. A huszonnyolcasommal egyszer már úgy is téptem le wobblert a fa koronájából, hogy a mûcsalim hármashorgok nélkül ért földet… De visszakaptam! A könnyebb pergetõ összeállításon ezúttal 0,14-es SUFIX MATRIX PRO tette a dolgát. A fonott madzag tényleg jól össze lett préselve, így némileg vékonyabbnak hat, és az orsó dobjára is több fér belõle. A meglepõen sima felületen viszont rendre megcsúsznak a csomók – két wobblert is elbuktam így korábban, sajnos mindkettõt hallal együtt. Igazán biztonságos csomó leginkább akkor köthetõ rá, ha már megkopott némileg, és felülete „szõrössé” válik. Zsinórunk sajnos már egy-két horgászat után is eléggé elhasznált képet mutat, viszont a szakítószilárdságában ekkor sem fogunk csalódni! Elsõre apró Salmókkal indítottam. Ha ez nem hoz halat, akkor majd növelem a méretet! – gondoltam magamban. A kisméretû Salmo wobblerek már lassan minden más márkanevet kiszorítanak a miniatûr kategóriában. A formák szépek, a színek meghökkentõen élethûek, mintha a gyár egyik szektorában kishalakat nyúznának… Szinte bármelyikre rámondanám azonnal, hogy ez a „tuti” választás!

Ez a balin valószínûleg soha életében nem látott pisztrángot, de elsõre elmarkolta a kis pisztrángmintás Hornet-et…

De azért valamiféle sorrendre mégiscsak szükség van, így a nagyobb „régiséggel” bíró Hornet pásztázhatta végig elsõként a kiszemelt öblöt… A zömök mûhal egy igazán jól dobható darab, és szuperintenzív veretése bármilyen távról jól érezhetõ! A modell színskálája a természethû színektõl a legextrémebb mintákig terjed – érdekes módon, nekem az élénkebb színek (GT, T) hoztak több kapást, pedig elsõre inkább a natúr színekben bíztam. A nap elsõ halának számító kis balin, és négy megtermett sügér után, már nyugodt szívvel áttérhettem a MINNOW modellekre… A Salmo legõsibb darabja ezen a napon is csupa kellemes meglepetéseket okozott: a kisvízbe kidobott felúszó modellt már az elsõ méteren támadás érte. A többszöri lemaradás, illetve sorozatos csipkedés arra engedett következtetni, hogy a MINNOW ezen a helyen fõleg a sügérek kedvence lesz…


A kis Salmóknak a bõ tenyeres sügérek örültek leginkább.

Az inkább natúrnak nevezhetõ GS színû mûhal nagy feltûnést keltett, bármerre dobtam. A hetedik sügér után végre egy testesebb ragadozó is elszánta magát, és mérgesen odaharapott a vidáman haladó Salmónak… Két fordulás után láttam, hogy fiatal csuka szalad a zsinór végén, jó lesz tehát gyorsan csónakba juttatnom, mielõtt még elnyesi a madzagot. Az akadás nem volt mély, a meglepett halat rekordidõ alatt engedhettem szabadon.
Ekkor viszont úgy tûnt, hogy érdemes nagyobb testû wobblereket is elõkeresnem… Keményebb botra váltottam tehát, és a könyörtelen 0,28-as fonottam végére a kiskárász-mintás (RR) PERCH modellt kötöttem. A nap ekkor már kezdett emelkedni, a madarak nagyobb hangerõre váltottak, és a hajnali idõszak utolsó órájába léptem. Sietni kezdtem kissé, erõszakosan fésültem át a part menti bokrok alját. A PERCH jól dobható, de talán kissé lassan indul be – szóval, amolyan „öregesen”. Inkább az elsõ méter megtétele után tud igazán kívánatos lenni. Ennek ellenére viszont az éjszakai süllõhorgászok ódákat zengnek róla, és ami meglepõbb: fõleg a nappali színeket (GS, RR) dicsérik.


Jók között a legjobbak: HORNET és MINNOW.

Jó tízpercnyi eredménytelen dobálás után már éppen váltani akartam, amikor a tökleveles kiugró sarkánál félreérthetetlen koppintás tolta meg a cuccot, de sajnos nem volt folytatás… Még egy esélyt adtam a PERCH-nek, aztán gyorsan lecseréltem egy hasonló mintás (RR) EXECUTOR wobblerre, amit elsõre sikerült szinte pontosan a csuka szájába dobnom… Alig húztam meg, rögtön belerúgott a hal, és már szaladt is a mélyvíz felé. Ezúttal bõ két kilós ordas görbítgette a 80 grammos BLADE SPIN botot, de a pálca hidegen lekezelte minden próbálkozását – ezt a botot jóval nagyobb halakra tervezték! Igaz, én is jóval nagyobb halakhoz választottam, de ez sajnos nem csak rajtam múlik…


A nagyobbik csukám szabadulás elõtt.

A karcsú EXECUTOR wobblerrel alig tíz perc múltán sikerült egy másik csukát is felbosszantanom: a bokor elé beesõ mûhalra azonnal lecsapott az árnyékban lapuló ragadozó. Nem sokat gondolkozhatott a támadáson, viszont utána egy pillanat alatt megbánta, és egy hirtelen tolatós fejrázással még sikerült kijavítania hibáját… Én pedig a karcos hátú Salmóval maradtam, na és egy felejthetetlen látvány emlékével! Végsõ soron, emiatt járunk ide horgászni – én, meg a Salmók.


A nap sztárja: EXECUTOR 7 RR

A verõfényes napsütésben elégedetten szedtem szét a cájgot, majd számba vettem kis színes mûhalaimat… Sosem gyûjtöttem a wobblereket, mindig csak néhány igazán ütõs darabbal dolgoztam, a többit rendszerint elajándékoztam. Most viszont nem tudok dönteni, hiszen a nálam lévõ modellek mindegyike hozott már halat. Hm… Szerintem, megtartom õket mind. Lehet, hogy ez már beteges gyûjtögetés… Na és?