Bátran mondhatom, végigpergettem már néhány kontinenst, pár száz tavat és több tucatnyi folyót. Volt a kezemben bot, orsó, nem kevés. Amerika vizein élvezettel használtam a kicsiny, 1.90-es Quantum lite botomat, amihez el sem tudtam volna képzelni a Mitchell Copperhead orsónál jobbat. Akkor még a Fireline zsinór volt a nagy sláger, szinte mindenki azzal pergetett. Persze, hiszen 12 éve nem igazán volt egyéb fonott extraság kapható. Legalábbis odakint. Ma már a Carbotex braidednél alább nem adom. Lehet bármilyen csicsás reklámszövege bármilyen terméknek, van viszonyítási alapom, s ami évek óta kimagaslik a többi közül teherbírás és kopásállóság tekintetében, csakis azt használom. Mániákus pergető pajtásaim orsóin is szinte csak ezt találom, tehát nem hiszem, hogy én lennék hibbant.

Thrill 6kg

Azt is büszkén magamra veszem, hogy a könnyű pergetés meghonosításában nagy szerepet játszottam. 2000-ben még bármerre mentem, azon bosszankodtam, hogy nem lehet értelmes pergető botot vásárolni, szinte mind 2,70, vagy 3 méteres hosszban lett gyártva. Ha netán találtam 2,40-es hosszban, valahogy nem tudott meggyőzni a minőségével, csak suhogott, csapkodott, mint egy ostor. Talán a YAD kínálatában láttam 1,90-es pálcákat, melyek spicce olyan finom volt, hogy mini pickernek is beillettek. Emlékszem, egy alkalommal tenyérnyi dévérekre használtam fenéken, s a 15-20 dekás halacskák derékba görbítették. Aztán elkezdtem cikkezgetni a pataki pisztrángokról, domolykókról, kisebb folyókon történt jászok, domik, balinok, tavi sügerek kergetéséről a hazahurcolt cuccaimmal, s lám, az évtized közepére már nem csak a boltok polcain gyűltek a finom kis pálcák, de egyre több alkalommal köszöntek rám hasonló szenvedélytől fűtött, hasonszőrű felszereléssel bíró sporttársak a folyók, patakok partjain. Persze, nem mondom, hogy korábban senki nem pergetett finom készséggel, sőt! Ám korántsem volt ilyen nívója, s lényegesen kevesebb erre a célra termett portéka volt kapható.

Slider-2kg

Csalik terén is eleinte esküdtem a Rooster-tail villantókra. Persze, hiszen a fekete sügértől hemzsegő vizeken csak azt dobáltam egy évig, s mellette olyan egzotikus halakat is elcsábítottak, mint a bowfin, freshwater drum, crappie, és az alligator gar. Idehaza pedig ugyanúgy folytatta dicső útját az a néhány blinker, csak itthon a domolykók, süllők, balinok és csukák zabálták.

Skinner-2 kg

Wobbler terén is volt alkalmam végigrostálnia palettát. Eleinte jót derültem azon, ha valaki „rappalázni" invitált. Persze, ez az első wobbler, ami bevonult a köztudatba, de már mégis: ha autókázni indulok valamelyik cimborámmal, akkor nem „ladázni" megyünk, csak mert évtizedekig az volt a trend. Ugyanígy a konyhában sem „horvátrozizok" hanem főzök, a fenébe is! Arra pedig hamar rájöttem, hogy épp a korábban említett, nagy köztudatnak örvendő termék az, ami ár-érték arányban messze alulmúl mindent. Minden ismerősöm tudja, hogy van egy wobbler, amit felcsatolni sem vagyok hajlandó, következés képpen teljesen hiányzik a fegyvertáramból. Illetve, nem egészen. Van belőle kettő, aminek át tudtam formálni a terelőlapját, úgyhogy most már egész jól használható, wobblerhez méltón mozog. Ja, és azóta lehet is vele halat fogni!

Skinner dupla

Nos, ha már idáig eljutottunk – és ismét elnézést az ismét hosszúra sikerült felvezetés miatt – két éve már kizárólag Salmo wobblereket használok. Természetesen jóval korábban volt hozzájuk szerencsém, de ahogy múltak a hónapok, úgy szorították ki a többi márkát a táskámból. Egyszer csak azt vettem észre, hogy hiába van jelen egyéb műcsali, minduntalan a Salmo lóg a karabineren. Hiába no, a fogós dolgokat nem szívesen cseréli le az ember. Egyetlen hasonló tárgy van ezen kívül, amit ma már úgy őrzök, mint egy ereklyét. Ez egy 3-as, sügérmintás Blue Fox blinker, amit egy tatabányai újságtól kaptam… hogy úgy mondjam, engesztelésül. Azóta a jászkeszegtől a márnáig minden

Perch-3kg

Magyarországon fellelhető ragadozót megfogott, köztük egy hatos harcsát is, felszín közelből, húzós vízen. Egyedül az angolna az, ami nem csábult el neki, de aki a kígyóhalból fogott már pergetve, azzal bizony szívesen kezet rázok.

Hornet- 20 kg

Szóval, ugyanígy vagyok a Salmo wobblerekkel. Bevallom, szemre is tetszetősek, formájuk és színük is hamar magával ragadott. Finomabb, igényesebb a kialakításuk, mint finn konkurenséé, szín tekintetében lényegesen változatosabb, s mozgásuk, amit a vízben művelnek… nos, egy lapon sem lehet a kettőt említeni. A Salmoval szó szerint azt csinálok, amit akarok! Igazi balingyilok csalija is csak ennek a cégnek van, de ha kell, a lassú, mély vízben is ugyanúgy eredményes tudok lenni egy Hornettel, vagy Sliderrel. Esetleg a Zipper jöhet még, bár azt egyelőre csak tanulmányozom. A Skinner pedig annyira univerzális, hogy még nem találtam olyan vizet, ahol ne lehetne hatékonyan használni. Mostanság egyre nagyobb hobbim a hínárral, töklevéllel benőtt vízfelszínen való csukázás. Épp azokat a helyeket kedvelem, ahonnan a legtöbb pergető szájbiggyesztve távozik. Én pedig csak Felkapcsolok egy Popot, vagy Friskyt, és egymás után szedem felszínről a mohó csukákat. Elképesztő látvány, amikor a Pop ugrik egyet, aztán még egyet, s a harmadik mozdulat kezdetekor szinte szaltózva ugrik rá a rabló. Bizony mondom, elegendő hozzá néhány arasznyi szabad vízfelület, és két-három jól sikerült mozdítás. A csuka nem bírja megállni, hogy meg ne kóstolja.

Frisky-1,5 kg

Emellett van egy másik hóbortom, amit egyre gyakrabban művelek. Én csak lusta pergetésnek nevezem, de kifejezetten hatékony. Jókora domolykókat szokott adni, sőt, nem kevés márna is lépre megy neki, méghozzá a szebbekből. Az egész művelet abból áll, hogy fogok egy 80 grammos tányérólmot, elé mintegy méteres előkén pedig felrakok egy kétrészes Friskiet. A lényeg, hogy felszínen mozgó, és erőteljes veretésű legyen a wobbler. Ezt a készséget a folyó sodrába dobom, ahol a csali a fenék közvetlen közelében fog mozogni. Mindezt érdemes egy erős, hosszú feederrel bevetni, mert ha ezen kapás van… Márpedig tíz-tizenöt percnél többet nemigen kell várni arra, hogy egy éhes domi, balin, vagy márna meglelje.

A tökéletes pergetőfelszerelés

Meséljek még, hogy miért vagyok elkötelezett híve egy márkának? Tudom, van, aki épp azt a csalit kedveli, amit én korábban jól leszóltam. Magam is ismerek ilyen embert, és szokott is halat fogni! Intenzíven telepített csukás vízen, és a folyó szennyvízkifolyójánál, ahol amúgy is hemzseg a hal. Csak épp gyomor kell hozzá. Dicsekszik is néhanapján, hogy megint sikerült egy másfeles csukát fognia, vagy épp jó napja volt, mert fogott három domolykót. Fene tudja, ha neki ez megfelel, és kielégíti szenvedélyét, akkor minden rendben. De én mégiscsak szeretek minőségi felszereléssel horgászni, minőségi halakra. De inkább beszéljenek a képek a szavak helyett!