És íme, elérkezett a pillanat, amikor felkerül oldalunkra a győztes pályázati anyag:

A téli spiccbotozás minden bizonnyal nem a legkényelmesebb módja a kikapcsolódásnak. A hosszú kényszerpihenő azonban egyre inkább elviselhetetlenné válik. Nincs mese, az ember vágyik a vízpartra, a jó levegőre, csendre és nyugalomra. No meg természetesen pár kapásra! A helyszín egy székesfehérvári csatorna, ami jobbára a földfelszín alatt halad, de a város határában a vízmű telephez közel újra felbukkan a felszínen.

A hideg és a csukatilalom ellenére többen is fagyoskodtunk spiccbottal a kezünkben.

A helyet az teszi különlegessé, hogy meleg vizet (tisztított szennyvizet) eresztenek bele a telepről, így télen is kellemes klímát és bőséges szerves táplálékot nyújt az itt élő halak számára. A víz szerencsére elég gazdag kárász állománnyal rendelkezik, de bőséggel foghatók rajta dévér- és vörösszárnyú keszegek egyaránt. Ugyancsak jó csukás víz hírében áll, ami nem is csoda, hiszen bőven található benne a táplálékul szolgáló kishalakból.

Az első mohó kis jelentkező.

Elsődleges célom inkább a termetesebb kárászok és keszegek zsákmányul ejtése volt, miközben az apró halakat szeretem volna elkerülni. Ilyentájt rajokban úszkálnak a 4-5 cm-es aprócska kárászok küszök, amiket igyekeztem kiszelektálni a horgászatomból. Ezt leginkább a csaliválasztással és a meghorgászott mélység helyes beállításával lehetett megoldani.

Egyszerű de érzékeny szerelék és a téli időszak csodacsalija!

Érdekes megfigyelni, hogy nap közben hogyan mozognak a halak. A part másfél méterrel magasodik a meghorgászni kívánt víz fölé, így a reggeli órákban patak egyik fele árnyékosabb marad, míg a másikra már rásüt a fény, ezzel együtt felmelegíti a víz felső rétegeit. Kapást ilyenkor csak itt lehet kicsikarni, az árnyékos részen egyáltalán nem, vagy csak elvétve jön egy-egy kósza mozdítás.

Ömlik a melegvíz, igazi kis termálfürdő ez a halak számára.

A teljes felszerelésem egy Energoteam Rubin Pole 6 méteres spiccbotból, néhány létrából (rajtuk az előre bekészített szerelékekkel), horogszabadítóból és csalis dobozból állt. Maga a bot egy közép kategóriás, meglehetősen gerinces darab, érdesített markolattal, a végén menetes fém zárókupakkal.

A spiccbotozás nem felszerelésigényes műfaj, a bot, pár létra, egy-két kiegészítő, megfelelő csali és természetesen a hátizsákban rejtőző termosz elegendőek is!

A könnyű, karcsú bottest gyors horgászatot tesz lehetővé, ugyanakkor igény szerint akár gumizható is, ha valaki a termetesebb nemes halakat szeretné célba venni vele. Néhány apróságtól eltekintve mást egyáltalán nem vittem magammal. A halakat sem szerettem volna megtartani. Terveim szerint a horgászat végén mindegyik visszakerül éltető elemébe.

Egy korábbi horgászat alkalmával akadt a horgomra ez a kölyökcsuka! 16-os horgon felkínált csontira rabolt rá, gondolom, mennyire meglepődhetett, hát még én!

Ilyen hideg időben csak rendkívül finom szerelékkel lehetünk sikeresek. A halak kifejezetten alacsony vízhőmérsékletből adódó, lelassult életfolyamataik miatt óvatosabban táplálkoznak. A sztár ilyenkor az élő csali: csonti, pinki, trágyagiliszta. Próbálkozhatunk puffasztott eleségekkel vagy kukoricával is, de tudnunk kell, hogy ezekre sokkal kisebb lesz az érdeklődés, koncentráljunk inkább az élő anyagra!

A nyerő csali!

Az úszó 1 grammos, az ólmozást jó néhány sörétólomból alakítotam ki, amit egybehúztam jó arasznyival az előke felett. Erre az ereszték folyamatos állítgatása és a sok küsz miatt volt szükség, a súly így gyorsan áthúzta a csalinak felkínált csonticsokrot az apróhalak raján. A jelzőólmot közvetlenül az előke fölé helyeztem. A főzsinór 14-es, az előke - ami egyszerű hurokkal kapcsolódik a főzsinórhoz - 15 centiméter hosszú 12-es, végére egy 16-os horgot kötöttem, erre könnyen felfűzhetek egy, de akár három-négy csontit is.

Véletlenül sikerült összehozni a színkavalkádot, egy szép dévérkeszegnek meg is megtetszett.

A későbbiekben kiderült, hogy a két csontis csali volt a nyerő, ez már túl nagynak bizonyult a küszök számára, szerencsére éppen megfelelő méretű volt a tenyeresnél nagyobb keszegeknek és kárászoknak.

Megdöbbent sügér, még a szája is tátva maradt!

A reggel kilenc és tíz óra közti időszak csendesebben telt, csak néhány kapást és még kevesebb sikeres akasztást könyvelhetem el. Hiába próbálkoztam a vízoszlop teljes magasságában különböző csali variációkkal, a kapások csak nem akartak megszaporodni. Már épp a horog méretét és az előke vastagságát kezdtem okolni, mikor tíz óra tájban mintha csoda történt volna, egyre-másra jöttek a szebbnél szebb vörösszárnyúak és kárászok, néha egy-egy dévér is a horogra akadt.

Vanak, akik rendszeresen javasolják a hosszabb merítőnyelet hosszú botokhoz, nos ők tudják, miről beszélnek...

Gyors horogszabadítás.

A bot mindvégig gyönyörűen dolgozott. Többször is horgásztam már hasonlóan hosszú, de üvegszálas botokkal és meg kell mondjam, ez a pálca hozzájuk képest rendkívül könnyű, jól kezelhető és érzékeny, a halak minden mozdulatát közvetíti! El is döntöttem, hogy összegyűjtöm az egész sort a három méteressel kezdődően. Külön öröm, hogy ehhez nem kell majd mélyen a zsebembe nyúlnom.

A szerelék hosszát érdemes a bot teljes hossza – 10%-ra beállítani. Szerencsére a Rubin Pole nyelén majdnem pontosan itt van egy csík!

Mindent egybevetve sikerekben gazdag horgászaton vagyok túl. Úgy érzem sikerült bebizonyítanom, hogy megfelelően kiválasztott felszereléssel ilyenkor is horogra csalhatóak az óvatos uszonyosok. Ehhez pedig remek társ az ET Rubin Pole botcsalád. A spiccbotos horgászatot melegen ajánlom minden kezdő horgásznak, hiszen még a zordabb évszakokban is sikerrel űzhető, szerény felszerelés igényű, mégis élményekben gazdag időtöltést biztosít!

Szép teríték a három órás téli fagyoskodás eredménye.

Remélem még találkozunk!