„Süllőzz kánikulában, a legkilátástalanabb déli órákban", jutottak eszembe Koós mester sokat mondó instrukciói azokon a legmelegebb júliusi napokon, amikor a hőmérő higanyszála a 40 Celsiust súrolta. A város betondzsungelében vadnyugatot idéző módon vibrált a levegő, az autók motorházain pillanatok alatt sült volna meg a tojás is. Kint a vizek hátát a forró szél fodrozta hosszú napok óta déli irányból, így hát bízván a süllők étvágyában és a saját pozitív tapasztalatunkban, jó eséllyel számítottunk fogásra bent, a víztározó rejtett akadóin.

Akadónak semmi jele és nyoma a partról, pedig pontosan azt kerestük és horgásztuk meg a legmelegebb júliusi délutánokon

A 28 Celsiust is elérő vízhőmérséklet miatt a süllőknek esze ágában sem volt elhagyni a tartás nyújtotta árnyas menedéket. Alapos feltérképezéssel lehetett megtalálni a legkiterjedtebb víz alatti fát, amely jó süllőket adott már korábban is. Ajánlom mindenki figyelmébe, ha a modern fejlett technika (radarok, GPS) mellett csónakos lehetőségei engedik, alaposan vegyék szemügyre a víz takarásában lévő, a parttól távolabbi, dobástávolságon jóval túl eső süllőfészeknek szolgáló fákat, töréseket. A helyet pedig a koordináták alapján jól jegyezzék meg, a parton álló műtárgyak, épületek, vagy fák segítségével határolják be a pontos pozíciót, mert nem tudhatjuk, hogy később melyik akadó lesz igazi aranybánya.

Az akadós terepen használt feltolós pontyos botunk tökéletes lesz a 120 grammos dobósúlyával!

Akadóban nem finomkodunk a hallal! Rövid nyeletés után törekedjünk arra, hogy gyorsan, a bevágás mozdulatával fordítsuk ki a süllőt

A rekkenő kánikulában nagyon fontos, hogy a süllőzésre szánt csalihalaink épségének megőrzéséről gondoskodjunk. Tavaink meleg szélvizeiből gyakran eltűnik a sneci, így a nagy munkával, kínkeservesen összeszedett pár darab küsz, vagy kis vörösszárnyú sokszor nagyon rövid idő alatt elpusztul, mielőtt még horogra tűzhetnénk őket. A meleg miatt van, hogy még a gyakori vízcsere sem segít a problémán.

Az egyetlen működőképes megoldás a vízbe helyezett levegőztetővel ellátott kanna!

Ha lent döglik a sneci az oxigénhiány miatt, akkor húzzuk fel egészen a csónak oldalához

A levegő 40 fok, a víz 28, de maradék csalihalaink még mindig élnek a horgászat végére

A legjobb ilyenkor a levegőztetővel ellátott csalihalas kannák alkalmazása. A levegőpumpát bekapcsolva az oxigénhiányos állapot ettől fogva egyetlen gombnyomással megszűntethető. Csónakos horgászatnál elég, ha csak a rácsos betétet lógatjuk a vízbe, természetesen ekkor a pumpára nincs szükség, nyugodtan kikapcsolhatjuk, hiszen a friss víz cserélődése folyamatosan történik.

A csalihalak állapota sok mindent elárul a víz különféle rétegeinek oxigéntartalmáról. Gyakran lent a mélyben, fenék közelében hamar döglik a sneci, ilyenkor a süllőket is felesleges lenne a mélyebb részen keresni. Az eresztéket állítsuk rövidre, gyakran az akadó legfelső ágán csimpaszkodnak a tüskéshátúak. Ilyenkor a fél méteres (!) eresztéken felkínált küszt, vagy kis vörösszárnyút ragadják el nagy vehemenciával!

Az akadók meghorgászásához erős, jól terhelhető úszós szereléket állítunk össze. Ha eszik a süllő, a goromba szerelékkel sem foglalkozik! A főzsinór nem lehet 0,35 mm-nél vékonyabb, az előkénk 0,35-ös fluorokarbon, mely a tapasztalatok szerint jobban bírja a fa koptató, reszelő hatását, mindemellett transzparens jellegéből adódóan rendkívül diszkrét, nem kelt gyanút. Sajnos a fára tapadt kagylóval ő sem tud csodát tenni, ahogyan más sem.

Az úszós szerelék minimál-igénye: stopper úszóütközőnek, erős forgókapocs, nagy cseppólom és megbízható süllőző horog

Persze mindebből be kell spájzolni rendesen, mert az akadóban történő süllőzés a készleteink gyors lepusztításáról híres. Számítani lehet arra, hogy öt kapásnak jó esetben csak a fele jön ki hallal

Erős főzsinór, és azzal összhangban lévő előke. Elakadáskor (gyakran lesz benne részünk) inkább csak a horog maradjon bent!

Semmi fakszni: a legegyszerűbb és egyben a legeredményesebb süllős úszós motyó az akadó meghorgászására!

Küszcsemege, süllőfalat tálalva. Ha szerencsénk van, ahogy leengedjük, már le is veri az éhes süllő

Tűhegyes és erős Excalibur süllőző horog. Bedobás előtt ellenőrizzük a horoghegy épségét!

Ha jó napot fogunk ki és a süllő elemében van, akkor az eresztékállítás után pont az ág mellé érkező snecit már le is veri az első jelentkező. Ezen a forró délutánon is adott volt a képlet: míg én az ereszték beállításával bíbelődtem, társam ár a harmadik eldurrantós kapásának vághatott be.

A víz alatti dzsungel miatt nem lehet sokáig nyeletni

Amikor eszik a süllő, ne játszadozzunk az apró csalihallal. A 15 grammos úszónkat 14 grammos cseppólommal szereltük meg, vígan elbírta még a 14 centis vezérküszt is. Alig telt el pár perc a bedobást követően, az úszó félig kibukott a lentről érkező támadás következtében, majd remegni kezdett (tipikus süllős beforgatás-nyelés jelek), mígnem határozottan elmerült.

Ez már jobb hal, de tudtuk, hogy lesz még jobb is, csak maradnunk kell a nagyméretű csalihalnál

A nagy küsz eredménye ez a szép két kilón túli süllő

A kapások egymást érték, társammal egyszerre fáraszthattunk

A sok elakadással-beszakítással járó süllős élménypecánk bő három órája pont elegendő volt ahhoz, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodjunk. Bíztatok mindenkit, hogy az akadókon tegyetek egy próbát akkor is, amikor a józan ész egészen más irányt diktálna. És ha a süllők keresztül húzzák a számításainkat, azt ugye egy cseppet sem bánjuk. Csak azt sajnálhatjuk, ha nem vagyunk kint a megfelelő időben. A horgászat pedig erről szól: a jó időzítés mindenek előtt!

A nap utolsó halával, még alkonyat előtt

Forrás: Halmos Mihály