Horgász felszerelés, horgászcikk, horgász portál online
Bejelentkezés | Rólunk | Felhasználói infók | Karrier | Kereskedői regisztráció | Európai Uniós Pályázataink | Kapcsolat
Energofish Kft.
  1. Főoldal
  2. Írások
  3. Szarból aranyat...
Szarból aranyat...
Vissza
Megjelent: 2007. október 19. | Forrás: Pásztor István | Írások Megfigyelésem szerint egy nagy márna mindennél nagyobb…


Ami befolyik, az rögtön kifolyik

Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet kellene adni. Kicsit webshoposan az „Impacttal nagymárnára", vagy atom lazán az „Egybõl egy". Persze csak poénból. Adta volna magát a „Fergeteges forgatás", mivel épp Damil és csomó adást vettünk fel… Sõt a patetikus „Visszatérés"-nek is van létjogosultsága, mivel az elsõ Damilt két évvel ezelõtt épp a budai alsó rakparton rögzítettük. Politikai túlfûtöttségbõl az „Egy kapás, négy bajusz, öt csonti" is szóba jött.
Kishitûségem szülte volna a „Szerencse fiá"-t, mivel egy ilyen hal fogásához nem nélkülözhetetlen az (mint tudjuk bácpenszer óta) MF azaz a mázli faktor. Talán ez áll mindenhez a legközelebb, igaz, ez a hal már járt nekem…

Reggel hét után ketten tanakodtunk azon, hogy pontosan hol és mivel üljünk, illetve álljunk le a Petõfi-híd és a Szabadság-híd közötti szakaszon. Balázs barátom már látott az elõzõ napokban szép fogásokat, fárasztásokat a mûegyetemi szennyvízkifolyó környékén, a hely makroszkopikusan tehát adott volt. Itt két kifolyó is van egymás mellett. A felsõt választottuk. Egy kérdés maradt már csak: feeder, vagy úszó? A szennycsatornára pillantva nem sok értelme lett volna az etetõanyagos kosárnak.
Elég akadós a terep (egy bácsika csak az alatt az idõ alatt szakított be két szerléket, amíg tanakodtunk), számomra pedig ráadásul teljesen ismeretlen. Ismerjük az olyan horgászatokat, amik úgy kezdõdnek, hogy elsõre leakad a cucc… Nem fájt a fogam a percenkénti szerelgetésekhez, és zsinórtisztításhoz, maradtam az úszózásnál.
Négygrammos úszó, de nem az itt divatos bója, hanem egy megkopott hárompontos. Három összehúzott ólommal letudtam a súlyozást, arasznyira ettõl, a fõzsinórra direktben került fel a 10-es horog, egy Drennan Carbon Chub.


Méreteink: 191cm/82kg, ill., 66cm/4,9kg; mégis egy súlycsoportban voltunk

Két hal ugrott csupán, de mindkettõ beljebb, az úszós vonal két-háromszoros távolságára. Ettõl még bíztató jelnek tudtuk be a dolgot. Közben egy spori célirányosan, tõlünk úgy 50-60 méterrel lejjebb leült egy egyébként barátom által kiszemelt helyre (mint késõbb megtudtam, az a dévéres pálya: márgás, kevésbé akadós, és ott ülepszik le végleg a kifolyó tartalma).


Kötelezõ fotó a felszerelésrõl: ET Impact Telematch (8 részes) 450cm, 5-20g-os bot, Ryobi Zauber 2000 – jól dolgoztak együtt

A kifolyóból azonosíthatatlan és sajnos nagyon is azonosítható dolgok is felbukkannak idõrõl-idõre. Ez a szerves koktél, vagy nevezzük nevén „szar-infúzió", még másként „reciprok-beöntés" a folyóban élõ életközösség számára szinte még jól is jön. Vélhetõleg rendesen felépül a táplálékpiramis erre a busás alapra, persze a nagyobb halak is szívesen vevõk egy-egy ingyen falatra… Itt aztán lehet tudni, mitõl híznak…



A kifolyónak határozott sodrása van és ez a Dunában ottlétünkkor 5-10-15 méteres csóvaként meg is mutatkozott. A két folyóvíz találkozásának határát úsztattam vissza-vissza tartva, hosszan, a végén akár egy percig is megtartva, megvárva, míg kicsit kijátszotta a sodrás a part felé a sekélyebb részre.
Az ilyen húzósvizes-visszatartós mókához jobb lett volna egy nehezebb úszó, kicsit nagyobb súlyozás, de boldogultam a négy grammal is. A lényeg végülis az, hogy a fenéken döcögjön a csalink, amit úgy érhetünk el, ha az ólom is lehetõleg a fenéken (visszatartva a fenéktõl kicsit elemelkedve) vagy annak közelében van.



Tizedik úsztatásra elakadtam. A szereléket csak erõszakos, kézbevett-zsinóros technika árán szereztem vissza. A horog kicsit kihajlott, és ki is csorbult. Körömmel vissza tudtam állítani az eredeti formát, a hegye még szúrt – gondoltam, az elsõ kapásig pont jó lesz, miként arra is, hogy a következõ úsztatásnál beszakítsam.
Pár perc múlva aztán egy megtartás közben, az egyébként gyakran elmerülõ úszó félreérthetetlen mozgással bukott alá.
Akasztok, ült, a kamera forog.


Egybõl tudtam hogy hal, bár meg sem mozdult jóformán eleinte. A négy és feles bot és finom damil azonnal felvette minden moccanását.
Nem sok márnát akasztottam életemben, itt, a rakparton konkrétan kettõt. Még gyerekkoromban, fenekezõvel. Azok mentek, mint egy ló, a folyásnak felfelé, pedig csak 35 és 38 centisek voltak. Hatalmas élményt jelentett akkor megfogni õket.
Ez a jószág viszont nem igazán tudta eldönteni, hogy mit akarjon. Kilépett néha a meder felé, lehúzott pár métert, de mindig sikerült visszatornázni. Nem tudtuk mi ez. Harcsa is lehetett volna nyugodtan, a viselkedésébõl és a helybõl adódóan (itt márnázás közben sok harit akasztanak, de csak keveset szákolnak).


Némi hordalékot magára vesz a felszerelés, ha kifolyónál pecál az ember. (10-es horog, öt csonti, ólmok összehúzva. A szerencsehorog egyébként a szákban leszakadt, majdnem benne felejtettem a halban, nagy erõkkel sikerült csak a visszaengedés elõtt kiakasztani a csókos felsõajakból

Végig jó volt a kontaktus a hallal, a bot ragyogóan dolgozott, ez majd látszik a felvételen is talán.
Nagy mutatványokkal nem készült szerencsére az állat, inkább szép lassan, úgy tíz perc alatt kábé, feltornázta magát elém, a kifolyó alá közvetlenül. Ott állt meg a tiszta víz és a mocsok határán, itt pillantottuk meg elõször az úszót, de kellett még vagy öt perc, hogy a hal is feltûnjön.
Erõltettem kicsit, hogy érezze, nekem is vannak tartalékaim: jött is felfelé, a zsinór egyre nagyobb része vált láthatóvá, rátapadva a szennyvízkifolyók örök díszeivel, a szmötyicsimbókokkal...


Nem igen lehet ugrálni ilyen szakítóerõvel, viszont sokat segít fárasztásnál a jó csomótûrés és az ideális nyúlás

Márna! Gyönyörû aranyló test bukkant elõ a zagyszínû vízbõl. Idõközben kisebb szurkolócsapat verõdött össze mögöttem. Na ilyenben is a Balcsin volt utoljára részem, vagy húsz éve… Az a kétkilós ponty akkor mindennél nagyobb volt.
Ez a márna túl van a két kilón, bõven. Fenséges jószág. Amilyen eleganciával adja tudtomra, hogy õ még maradna egy kicsit, az utánozhatatlan: komoly gépészkedés közben felhúztam többször is víztetõre az orrát, ám mindannyiszor visszafordult, és még húzott pár métert. Az orsó fékje szó nélkül adta a szükséges zsinórt, ha kell, milliméterenként. De nem kellett sokat adakoznia, nem akart messze menni a bajszos. Jóllehet, nem is hagytam már.
Nem téptem, az hülyeség is lett volna, de erõsen tartottam, amint lehet visszanyertem a damilt és kényszerítettem óvatosan felfelé.
Közben összeraktuk a merítõt.
Pár percre rá már kezesebb lett a hal és sikerült fent tartani, nem segíthette a sodrás annyira. Úgy tûnt elérkezett az idõ, de az elsõ szákolási kísérletrõl még hallani sem akart, újra elszaladt, de ez volt az utolsó futása. Újra felpumpáltam a végig karikába hajló bottal, ami tényleg jól dolgozott, hatékony eszköznek bizonyult egész idõ alatt.


Magához tért, aztán ment vissza

Itt a pillanat.
A márna újra fent, a feje a sodrás felé áll, de nincs idõm tétlenkedni, a merítõt elé tartom, és bár a hálót kicsit kifordítja a víz, belekényszerítem a halat nagy nehezen.

A parton pár fotó és rövid mozgókép készül róla, rólunk, amit veszélyesen jól tûr. Teljesen elfáradt. Nem csodálom, én is érzem a kezemben a vívást.

Tíz percig, ha nem tovább, istápolom egy kevésbé mocskos partrésznél, közben egy hajó hullámai is betakarnak, csak, mert nem akarom útjára engedni idõ elõtt. A kéretlen vízmozgás viszont segít is: magához téríti a hatalmas testet. Érzem, már úszna. Pár tempóját még visszafogom, hogy meggyõzõdjek róla biztos-e a dolgában, aztán útjára engedem.

Igazán már be sem dobnék, annyira elégedett vagyok, de talán nem is ez a jó szó. Nem gondoltam volna, hogy ilyen zsákmányt tartogat nekem szûkebb szülõföldem Dunája… Úgy látszik, érdemes néha visszatérni a gyökerekhez...


Ez maga a hely… a helyi spori utánam állt be, õ inkább maga elõtt tartotta a szereléket
Akasztói pontycsodák
Akasztói pontycsodák
Megjelent: 2025. június 26. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...

Nyári etetési praktikák tigrismogyoróval
Nyári etetési praktikák tigrismogyoróval
Megjelent: 2025. június 19. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán.   A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...

Zsebpeca balinra
Zsebpeca balinra
Megjelent: 2025. június 12. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...

Tavaszi pontyok magmixekkel
Tavaszi pontyok magmixekkel
Megjelent: 2025. május 29. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket.  A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...

Dévérek a Szücsi-völgy tóból
Dévérek a Szücsi-völgy tóból
Megjelent: 2025. május 22. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos  volt.   Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake IV.
Pontyóriások keringője - Katlov Lake IV.
Megjelent: 2025. május 15. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Az első katlovi délutánunk és éjszakánk tapasztalatai és történései alapján kijelenthettük, hogy a mostani túránkat nem az éjszakai kapások fogják uralni. A pontyok aktivitása a nappali órákra esett, végig ez is volt a jellemző - s itt jegyezném meg gyorsan - hogy a tavalyi túránk során viszont csak és kivételesen az éjszakai órák voltak eredményesek, nappal lehetetlen volt kapást kicsikarni.  Ritka pillanatok egyike, amikor elállt az eső,...