Szarból aranyat...
Megjelent: 2007. október 19. | Forrás: Pásztor István | Írások Megfigyelésem szerint egy nagy márna mindennél nagyobb…


Ami befolyik, az rögtön kifolyik

Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet kellene adni. Kicsit webshoposan az „Impacttal nagymárnára", vagy atom lazán az „Egybõl egy". Persze csak poénból. Adta volna magát a „Fergeteges forgatás", mivel épp Damil és csomó adást vettünk fel… Sõt a patetikus „Visszatérés"-nek is van létjogosultsága, mivel az elsõ Damilt két évvel ezelõtt épp a budai alsó rakparton rögzítettük. Politikai túlfûtöttségbõl az „Egy kapás, négy bajusz, öt csonti" is szóba jött.
Kishitûségem szülte volna a „Szerencse fiá"-t, mivel egy ilyen hal fogásához nem nélkülözhetetlen az (mint tudjuk bácpenszer óta) MF azaz a mázli faktor. Talán ez áll mindenhez a legközelebb, igaz, ez a hal már járt nekem…

Reggel hét után ketten tanakodtunk azon, hogy pontosan hol és mivel üljünk, illetve álljunk le a Petõfi-híd és a Szabadság-híd közötti szakaszon. Balázs barátom már látott az elõzõ napokban szép fogásokat, fárasztásokat a mûegyetemi szennyvízkifolyó környékén, a hely makroszkopikusan tehát adott volt. Itt két kifolyó is van egymás mellett. A felsõt választottuk. Egy kérdés maradt már csak: feeder, vagy úszó? A szennycsatornára pillantva nem sok értelme lett volna az etetõanyagos kosárnak.
Elég akadós a terep (egy bácsika csak az alatt az idõ alatt szakított be két szerléket, amíg tanakodtunk), számomra pedig ráadásul teljesen ismeretlen. Ismerjük az olyan horgászatokat, amik úgy kezdõdnek, hogy elsõre leakad a cucc… Nem fájt a fogam a percenkénti szerelgetésekhez, és zsinórtisztításhoz, maradtam az úszózásnál.
Négygrammos úszó, de nem az itt divatos bója, hanem egy megkopott hárompontos. Három összehúzott ólommal letudtam a súlyozást, arasznyira ettõl, a fõzsinórra direktben került fel a 10-es horog, egy Drennan Carbon Chub.


Méreteink: 191cm/82kg, ill., 66cm/4,9kg; mégis egy súlycsoportban voltunk

Két hal ugrott csupán, de mindkettõ beljebb, az úszós vonal két-háromszoros távolságára. Ettõl még bíztató jelnek tudtuk be a dolgot. Közben egy spori célirányosan, tõlünk úgy 50-60 méterrel lejjebb leült egy egyébként barátom által kiszemelt helyre (mint késõbb megtudtam, az a dévéres pálya: márgás, kevésbé akadós, és ott ülepszik le végleg a kifolyó tartalma).


Kötelezõ fotó a felszerelésrõl: ET Impact Telematch (8 részes) 450cm, 5-20g-os bot, Ryobi Zauber 2000 – jól dolgoztak együtt

A kifolyóból azonosíthatatlan és sajnos nagyon is azonosítható dolgok is felbukkannak idõrõl-idõre. Ez a szerves koktél, vagy nevezzük nevén „szar-infúzió", még másként „reciprok-beöntés" a folyóban élõ életközösség számára szinte még jól is jön. Vélhetõleg rendesen felépül a táplálékpiramis erre a busás alapra, persze a nagyobb halak is szívesen vevõk egy-egy ingyen falatra… Itt aztán lehet tudni, mitõl híznak…



A kifolyónak határozott sodrása van és ez a Dunában ottlétünkkor 5-10-15 méteres csóvaként meg is mutatkozott. A két folyóvíz találkozásának határát úsztattam vissza-vissza tartva, hosszan, a végén akár egy percig is megtartva, megvárva, míg kicsit kijátszotta a sodrás a part felé a sekélyebb részre.
Az ilyen húzósvizes-visszatartós mókához jobb lett volna egy nehezebb úszó, kicsit nagyobb súlyozás, de boldogultam a négy grammal is. A lényeg végülis az, hogy a fenéken döcögjön a csalink, amit úgy érhetünk el, ha az ólom is lehetõleg a fenéken (visszatartva a fenéktõl kicsit elemelkedve) vagy annak közelében van.



Tizedik úsztatásra elakadtam. A szereléket csak erõszakos, kézbevett-zsinóros technika árán szereztem vissza. A horog kicsit kihajlott, és ki is csorbult. Körömmel vissza tudtam állítani az eredeti formát, a hegye még szúrt – gondoltam, az elsõ kapásig pont jó lesz, miként arra is, hogy a következõ úsztatásnál beszakítsam.
Pár perc múlva aztán egy megtartás közben, az egyébként gyakran elmerülõ úszó félreérthetetlen mozgással bukott alá.
Akasztok, ült, a kamera forog.



Egybõl tudtam hogy hal, bár meg sem mozdult jóformán eleinte. A négy és feles bot és finom damil azonnal felvette minden moccanását.
Nem sok márnát akasztottam életemben, itt, a rakparton konkrétan kettõt. Még gyerekkoromban, fenekezõvel. Azok mentek, mint egy ló, a folyásnak felfelé, pedig csak 35 és 38 centisek voltak. Hatalmas élményt jelentett akkor megfogni õket.
Ez a jószág viszont nem igazán tudta eldönteni, hogy mit akarjon. Kilépett néha a meder felé, lehúzott pár métert, de mindig sikerült visszatornázni. Nem tudtuk mi ez. Harcsa is lehetett volna nyugodtan, a viselkedésébõl és a helybõl adódóan (itt márnázás közben sok harit akasztanak, de csak keveset szákolnak).


Némi hordalékot magára vesz a felszerelés, ha kifolyónál pecál az ember. (10-es horog, öt csonti, ólmok összehúzva. A szerencsehorog egyébként a szákban leszakadt, majdnem benne felejtettem a halban, nagy erõkkel sikerült csak a visszaengedés elõtt kiakasztani a csókos felsõajakból

Végig jó volt a kontaktus a hallal, a bot ragyogóan dolgozott, ez majd látszik a felvételen is talán.
Nagy mutatványokkal nem készült szerencsére az állat, inkább szép lassan, úgy tíz perc alatt kábé, feltornázta magát elém, a kifolyó alá közvetlenül. Ott állt meg a tiszta víz és a mocsok határán, itt pillantottuk meg elõször az úszót, de kellett még vagy öt perc, hogy a hal is feltûnjön.
Erõltettem kicsit, hogy érezze, nekem is vannak tartalékaim: jött is felfelé, a zsinór egyre nagyobb része vált láthatóvá, rátapadva a szennyvízkifolyók örök díszeivel, a szmötyicsimbókokkal...


Nem igen lehet ugrálni ilyen szakítóerõvel, viszont sokat segít fárasztásnál a jó csomótûrés és az ideális nyúlás

Márna! Gyönyörû aranyló test bukkant elõ a zagyszínû vízbõl. Idõközben kisebb szurkolócsapat verõdött össze mögöttem. Na ilyenben is a Balcsin volt utoljára részem, vagy húsz éve… Az a kétkilós ponty akkor mindennél nagyobb volt.
Ez a márna túl van a két kilón, bõven. Fenséges jószág. Amilyen eleganciával adja tudtomra, hogy õ még maradna egy kicsit, az utánozhatatlan: komoly gépészkedés közben felhúztam többször is víztetõre az orrát, ám mindannyiszor visszafordult, és még húzott pár métert. Az orsó fékje szó nélkül adta a szükséges zsinórt, ha kell, milliméterenként. De nem kellett sokat adakoznia, nem akart messze menni a bajszos. Jóllehet, nem is hagytam már.
Nem téptem, az hülyeség is lett volna, de erõsen tartottam, amint lehet visszanyertem a damilt és kényszerítettem óvatosan felfelé.
Közben összeraktuk a merítõt.
Pár percre rá már kezesebb lett a hal és sikerült fent tartani, nem segíthette a sodrás annyira. Úgy tûnt elérkezett az idõ, de az elsõ szákolási kísérletrõl még hallani sem akart, újra elszaladt, de ez volt az utolsó futása. Újra felpumpáltam a végig karikába hajló bottal, ami tényleg jól dolgozott, hatékony eszköznek bizonyult egész idõ alatt.


Magához tért, aztán ment vissza

Itt a pillanat.
A márna újra fent, a feje a sodrás felé áll, de nincs idõm tétlenkedni, a merítõt elé tartom, és bár a hálót kicsit kifordítja a víz, belekényszerítem a halat nagy nehezen.

A parton pár fotó és rövid mozgókép készül róla, rólunk, amit veszélyesen jól tûr. Teljesen elfáradt. Nem csodálom, én is érzem a kezemben a vívást.

Tíz percig, ha nem tovább, istápolom egy kevésbé mocskos partrésznél, közben egy hajó hullámai is betakarnak, csak, mert nem akarom útjára engedni idõ elõtt. A kéretlen vízmozgás viszont segít is: magához téríti a hatalmas testet. Érzem, már úszna. Pár tempóját még visszafogom, hogy meggyõzõdjek róla biztos-e a dolgában, aztán útjára engedem.

Igazán már be sem dobnék, annyira elégedett vagyok, de talán nem is ez a jó szó. Nem gondoltam volna, hogy ilyen zsákmányt tartogat nekem szûkebb szülõföldem Dunája… Úgy látszik, érdemes néha visszatérni a gyökerekhez...



Ez maga a hely… a helyi spori utánam állt be, õ inkább maga elõtt tartotta a szereléket
Chilis őszi bajszosok
Megjelent: 2025. november 27. | Forrás: Heincz András | Írások

Itt van az ősz, itt van újra, halat fogni kell nekem. A pontyok is lényegében szinte minden evők, érdeklődőek, az újdonságra felfigyelnek, de a koruk előrehaladtával egyre tapasztaltabbak rafináltabbak és óvatosabbak lesznek. A Chilis ízekkel a hideg beálltával is jó eséllyel járhatunk túl bajszos barátainkon. Természetesen a túra oszlopos részét képezi a MAX szériás bot, kapásjelző és orsó. Viszont mostanában elég sokat horgásztam finom szerelékkel,...

A budapesti jász
Megjelent: 2025. november 20. | Forrás: Ország Bálint | Írások

Akár hiszitek, akár nem, hazánk legnagyobb folyóján a Dunán ezelőtt még sosem pergettem, pedig rengetegszer vonatoztam át a nagy folyó felett, és sokszor tervezgettem a fővárosban horgászatot, de eddig ez valahogy sosem jött össze. Október utolsó napján aztán végre rászántam magam a túrára, és minimál felszereléssel elindultam meghódítani az Öreg Hölgyet... Na persze most megvolt a motivációm, hogy útra keljek, hiszen unokatestvérem csodaszép halak...

Az igazi hosszúpuska - Distance Method Feeder
Megjelent: 2025. november 06. | Forrás: Heincz András | Írások

Vannak az általam sokat használt kistavas 270-330 centis rövidebb botok no meg az általános és nagyobb távokon is bevethető 360-390-es parittyázók…aztán összetalálkozom egy 420-as bombázóval, amitől szinte leesik az állam... kipróbáltam a CXP Distance Method ’’hosszúpuskát”! Több okból sem szoktak a kezemben ilyen méretek landolni. Egyrészt az általam pecázott helyek és távolságok elérhetőek a rövidebb variánsokkal, másrészt a 175 centimhez...

Őszi balinok
Megjelent: 2025. október 30. | Forrás: Ország Bálint | Írások

Mióta elköltöztem Szegedről, az élő Tisza mellől, azóta nem volt szerencsém vizeink ezüstnyilához, a balinhoz. Azonban a szeptemberi, októberi gázolós horgászatom alkalmával több rablásra lettem figyelmes, ezért a domolykós wobblereket gyakran cseréltem őnös csalikra. Mivel a kristálytiszta vízben wobblerekkel nem sikerült kapást elérnem, ezért más megoldás után kellett néznem, hogy tudjak néhányat fogni az őszi balinok közül... Sajnos az említett...

Balatoni pontyozás, őszi esélyek
Megjelent: 2025. október 23. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Szeptember közepére a csökkenő balatoni forgatag újra lehetővé tette, hogy üldözőbe vegyem partról bojlis felszerelésemmel a pontyokat. Nemcsak a 17 fokosra hűlt víz, hanem a 60 millió köbméternyire becsült vízhiány is gondoskodott arról, hogy kevesebb legyen a vízpartot látogató fürdőző és turista. Balatonboglár egyik szabadstrandja mellé telepedve meglepődve tapasztaltam, hogy hogy alig van horgász, a vizen csak néhány SUP és vitorlás...

Halvédelem felsőfokon a Carp Experttel
Megjelent: 2025. október 09. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Az online térben és a nyomtatott médiában a legtöbb írásunkban azt mutatjuk be, hogy milyen csalikkal, csalizási módokkal és horgászmódszerekkel tudunk eredményesebbek lenni. Kevés olyan foglalkozott eddig azzal, hogy tippeket és tanácsot adjon azon horgászok számára, akik felelősséget és késztetést is éreznek ezeknek a gyönyörű halaknak az egészségének a megóvására. Jelen cikkünk olyan halvédelemmel kapcsolatos kiegészítőket mutat be, amely...