Megjelent: 2020. április 11. | Forrás: Szarka László | Írások

Hogy sok-e a száz horgásznap egy év alatt, amelynek döntő többsége ráadásul versenyen való indulást jelent, döntse el ki-ki a saját belátása szerint, ám ha erről Bódis Jánost, az Energofish Feeder Team method specialistáját kérdezem, akkor a válasz az, hogy ez bizony legfeljebb a minimum. Legalább is akkor, ha valaki hasonlóan irigylésre méltó eredményeket akar elkönyvelni, mint ő. Mivel az elmúlt egy-két évben szinte hetente értesültem arról, hogy valamilyen method versenyen János ott volt a díjazottak között, vagy akár nyert is, utána számoltunk a tavalyi évének. Ekkor kiderült, hogy 2018-ban 47 kupával gyarapodott az addig sem szegényes gyűjteménye. 

A sikerhez vezető út, sok-sok gyakorlással van kikövezve.

Ez a nem mindennapi sikeresség pedig oly alaposan felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy június elejére már össze is hoztunk egy közös horgászatot, amikor is a Moby Dick horgásztavon testközelből nyerhettem bepillantást Jani horgászatába. Bár nem ígérhetem mindenre magyarázattal szolgáló titkok feltárását - mert nincsenek -, talán nem lesz haszontalan velünk tartani.

- Jani! Csak pár méterre laksz a Soroksári Duna-ág partjától, most mégis itt horgászunk. Miért?

- Szerencsére ez sincs messze, de fontosabb, hogy nagyon sokat versenyzek itt és akár más tavakon is, de a Mobyt talán mindtől jobban ismerem és kedvelem. Tudom, mihez kell nyúlni, ha véletlenül nem működik, ami általában szokott.

- Ha ennyire közel áll hozzád ez a víz, azon sem csodálkoznék, ha valamilyen kiemelkedő sikered is ide lenne köthető. Volt ilyen?

- Igen, talán a Szuperkupa Feeder Adventures sokfordulós versenye ilyen volt. Azon az egyik összevetésben a második, egy másikban pedig az első helyen végeztem. 

A Benzar Mix Method etetőanyagok közül Bódis Jani gyakran használja a Green Betain és a Fish Scopex ízesítésűt.

- Utólag is gratulálok! S bár most nem versenyen vagyunk, az etetőanyagról, amit az imént kevertél, azt mondtad, hogy bármilyen egyszerű is, pontosan olyan, mint amilyent akkor szoktál használni. 

- Ebben, vagy a későbbi időszakban ez így igaz, mert a felmelegedő vizek esetén a halas, hallisztes vonal működik a leggyakrabban. Vannak azonban vizek, vagy akár pályarészek is, ahol a halas és édes kombináció valamelyik változata a legeredményesebb. Éppen ezért én mindig sorsolás után, és soha nem előző este keverem be az etetőanyagomat, és ráadásul, ahogy láttad is, a kétféle anyagot csak nedvesítés után öntöttem össze. Ez azért fontos, mert így a színek is jól elkülönülnek, és nem lesz az etetőanyagom olyan összemosódott, semmilyen színű. 

A kétféle etetőanyagot külön-külön nedvesíti, és túlvizezéssel teszi kissé ragacsossá.

 Az összekevert etetőanyag, Black Halibut mikro pellettel, hogy a pontyok ne csak érezzenek, hanem találjanak is valamit.

 A tapadós etetőanyag erőteljes kosárba préselése további garancia, hogy csak a fenéken fejtse ki csalogató hatását.

- Rendben. De mi lett volna, ha mégsem működik a Green Betain-Fish Scopex kombináció és nem fogsz több mint ötven halat a nem is egésznapos horgászatunkon?

- Évente több tucat alkalommal horgászok és versenyzek itt, ami nagyon sok tapasztalatot és előnyt jelent a számomra. Ha mégsem jöttek volna a kapások, valószínűleg ugyanígy Benzar Methodot kevertem volna, de csoki-narancs ízűt, ami viszont kifejezetten édes vonal, és már nagyon sokszor bizonyított nem csak itt, amikor még inkább hideg vizekről beszélhetünk.

Jani szereti ilyennek látni a kosarát, még fárasztást követően is.

- Említetted, hogy szinte mindig túlvizezed az etetőanyagodat. Ennek mi a jelentősége?

- Én szeretem, ha valamennyi etetőanyag benne marad a kosárban, akár a fárasztás végéig is. Egy kissé ragacsosabb keverék esetén biztos lehetek benne, hogy mindig van etetőanyag a kosárban, és ha bármilyen okból arrébb sodródik az etetés helyétől a kosár és a csali, még mindig lesz miért a horog körül keresgélni a halaknak. Ez viszont nagyon megnöveli a kapások esélyét. 

Amikor használ aromát, azt többnyire az etetőanyag közé és nem a felületére adagolja, hogy ne húzzon csíkot.

 Amikor Jani kivételesen nem csalitüskére teszi a csalit, akkor szilikon gyűrűt köt a horogra, és abban vagy azon rögzíti.

- Kezdéskor mindössze hármat dobtál csali nélkül, ami azért nem egy hatalmas alapozás.

- És nem is alapozás volt, mert nem szoktam. A hiányát pedig a gyakoribb újradobásokkal kompenzálom. Az a három dobás pedig inkább arra volt jó, hogy ráálljon és hozzászokjon a kezem a töltött kosárral való dobáshoz. Most egyébként 48 méterre horgásztam, klipszbe akasztott zsinórral, a legnagyobb pontosság kedvéért. Sajnos ma nem volt rá szükség, hogy ki kelljen akasztanom egy kapitális hal kirohanása miatt.

 Egy bódisos megoldás, mert egyszerű és gyors előkecserét biztosít.

- Fotó is tanúskodik róla, hogy a szereléked alsó pontján nem sima, hanem karabineres forgót használsz, feltételezem, nem ok nélkül.

- Többféle megoldással kísérleteztem, és nekem ez tűnik a legpraktikusabbnak, mert így tudom adott esetben az előkémet leggyorsabban cserélni, anélkül, hogy el kellene vágnom az éppen fönt lévőt. Ennek horogméret váltásnál, vagy előkehossz változtatásnál van jelentősége, mert egy mozdulat az egész. Így pedig biztosan nem halogatom a dolgot, ha már egyszer eszembe jutott. Alaphelyzetben 10 centis és nagyon vékony, többnyire hatos körüli előkéket használok, akár még egy kicsit több kockázatot is vállalva. Meg szokott térülni a gyorsabb és gyakoribb kapásokban, ha a csali nagyon természetes módon viselkedik. Egy vastag és merev előkén nem úgy indul még a tökéletesen kikönnyített csali sem a halszájba, ahogy az a pontyoknak megszokott.

- Ha változtatsz az előkén, azt miért teszed?

- Többnyire rövidítek, ha mélyen van az akadás. Viszont, amikor szájszéles és sok a halvesztésem, akkor hosszabbat kötök és teszek fel, akár 15-20 centiset is. De azért ez nem gyakori.

A kedvenc Benzar csalik közül leggyakrabban a Coated Wafters kerül Jani csalitüskéjére. 

- Nem titok, hogy többnyire Benzar csalikkal éred el az eredményeidet. Most is kiraktál több mint egy tucatot, de nekem úgy tűnt, vannak kedvenceid, amelyeket gyakrabban tűzöl fel. 

- Ez így van. Szívesen használom a Method Egg vagy tojás csalit, de gyakran tűzöm csalitüskére a Bicolor Method pelletet is. A nagy kedvencem mégis a Coated Wafters, abból is a csoki-narancs ízű. Ez egy élénkszínű végletekig kikönnyített csali, gyorsan oldódó, intenzív aromájú bevonattal, ami így együtt minden gyanakvását elaltatja a pontyoknak. Akkor sem kell feltétlenül kicserélni, ha leoldódott a bevonata, mert a főzött magja is kellően aromázott és a színe is hasonlóan élénk. Ez az egyik, ha nem a legjobb szín és íz páros.

Tökéletes akadások Benzar csalikkal.

- Jani! Majd egy egész napot ültem mögötted, és nagyon figyeltem. Láttam, hogy milyen egyszerűen, mégis tudatosan horgászol, hogy mennyire pontos és precíz vagy, miközben a kapkodásnak a nyomát sem lehetett felfedezni, de a titkot nem sikerült meglátnom. Átsiklottam fölötte, vagy nincs is?

- Nagy titkok nincsenek. Az viszont biztos, hogy minimum az évi száz nap peca kell a jobb eredményekhez. Évi három versennyel, meg két horgászattal kipakolni sem lehet rendesen, nem, hogy jól fogni. És akkor a tapasztalatgyűjtésről még nem is beszéltünk. Pedig a nélkül sem megy.

Egy az ötvenvalahány közül.

Legyenek a pontyok kicsik vagy nagyok, a Benzar botcsaládból Jani nagy kedvence a Competition Feeder, annak is a 3,90-es változata.

Bódis János a methodos pontyfogás mestere.

A három kívánság ezúttal elmaradt.