Az idei tél első fele igen kegyes volt hozzánk, horgászokhoz, hiszen tavaink egészen január közepéig kitartottak, erős fagyok hiányában az igazán elhivatottaknak bőven volt lehetősége kedvenc hobbijuknak hódolni decemberben is. Számunkra a leghavasabb hónapoknak mindig van egy plusz sajátossága is, hiszen az újdonságok lényegi többsége ebben az időszakban nyeri végleges formáját, így a kész csalikat vagy épp etetőanyagokat tudjuk szélsőséges, téli körülmények között is próbára tenni. Persze a rendkívül alacsony vízhőmérséklet miatt ezeket a tapasztalatokat a helyén kell kezelni, azonban pár kapás, az apróbb változtatásokra adott válaszok mind beszédesek tudnak lenni.

Ha a bevezetőben megkezdett gondolatmenetet a tüskére kerülő csalikra vonatkozóan visszük tovább, akkor – azt gondolom – mindenképp kijelenthető, hogy az említett kis variálásoknak kifejezetten fontos szerep juthat. Sok helyen, sok különféle értekezés született már a halak színérzékelésével kapcsolatosan, egy dologban pedig a legtöbb ilyen „vitaindító” közös nevezőre jutott. Adott helyen, az éppen aktuális körülmények között ugyanis bizony sokszor egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen árnyalatot látnak maguk előtt felkínálva a bajszosak.

Ennyi színvariáció között már nem csak a halaknak lehet kihívás a tájékozódás. A Benzar Mix 4Color Method Pop-up csalik - ahogyan az elnevezésükből is következik – egy 7 milliméter átmérőjű szemben 4 különböző színt vonultatnak fel, melynek nagy előnye, hogy a víz alatti fényviszonyokhoz igazodva eltérő arcukat mutatják, ami igen sokat ad hozzá fogósságukhoz. 

A palettán megtalálható ízek, használt aromák születésekor szintén a változatosságon volt a hangsúly, így lapulnak közöttük pikánsabb –például a krill-belachan, vagy a tintahal-fokhagyma -, illetve az emberi orr számára jóval kedvesebb variánsok is – akár az eper-méz, akár a napjainkra már örök klasszikusnak számító csoki-narancs kombinációk.

A kristálytiszta vizű bányatavak esetében – mint a Harcsa Horgásztó is - felértékelődik mindaz, ami a fenéken megjelenő színárnyalatokra vonatkozik. A halak itt ugyanis nem egy zavaros közegben közlekednek, sokkal könnyebben érzékelhetik azt, hogy mi is van éppen közvetlenül előttük. Ennek következtében pedig sokszor látványos különbségek érhetők tetten a felkínált tüskére valókkal való kísérletezés közben.

A kosárba töltött csalogatóanyagokat illetően, évszaktól függetlenül érdemes lehet legalább 2 variációt magunk mellett tudni, hiszen az „egy utas” megoldás igencsak kockázatos vállalás lehet. A Seria Method etetőanyagok családjában Ice Mix Method fantázianévvel megtalálhatunk egy olyan tagot, amely kifejezetten magas fehérjetartalmának, illetve különleges aromájának köszönhetően még a leghűsebb vízben is garantáltan felkelti a kosarunk közelében tartózkodó bajszosok érdeklődését.

A 2 milliméteres pelletek pedig egy klasszikus ütőkártyát testesítenek meg: legyen szó a legmelegebb nyári napokról, vagy éppen egy fagyos téli method pecáról, nélkülük én biztosan nem indulok útnak.

A szóban forgó, január eleji bevetés első harmadában a mozdulatlan spicc látványa megszokott jelenséggé vált. Az ekkorra már erősen lehűlt víz miatt ez persze nem ördögtől való dolog, hiszen a halak ilyenkor már nem igazán mozdulnak el egyetlen falatért sem. Azonban ha sikerül megtalálni aktuális tartózkodási helyüket, adódik a következő lényeges kérdés, melynek sikeres megválaszolása bizony a vágyott kapások számában mérhető: mi is az a csali, amit adott helyzetben a leginkább hajlandóak magukévá tenni?

A használt etetőanyagról szerencsére viszonylag hamar kiderült, hogy bizony van irányába érdeklődés, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy a spiccem apró mozdításokat, „kóstolgatásokat” jelzett. A várva várt érdemi húzás azonban valamiért csak nem akart megérkezni, így kezdődhetett a variálás.

Közel 2 óra telt el a pecából, mire sikerült megtalálnom a nap megmentőjét. Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyan alapjaiban hasonló színek árnyalatainak keverékéből állnak elő ezek a kis golyók, viszont mégsem volt mindegy az, hogy melyiküket tűzöm tüskére.

Amikor egész szem csalit helyezünk fel mindig érdemes megbizonyosodni róla, hogy az éppen használt horgunkkal hogyan is viselkedik a választott variáns. A nagy felhajtóerővel rendelkező bogyóknál – mint ahogyan a 4Color Method Pop-up-ok is - könnyedén előfordulhat, hogy bizony egy nagyobb méretű és súlyú horgot is teljes előkehosszban megemelnek. Ez az esetek többségében, különösen a már nagyon óvatosan fenéken, meggondoltan táplálkozó halak esetében kevésbé vezet sikerre, hiszen ekkor – method technikánál - egy 15-20 centivel fentebb elhelyezkedő horgot kell felszívniuk, ami bizony nem mindig hozza magával a várt eredményt.

Az előzőekben ecsetelt felhajtóerő kérdésben szerencsére könnyedén és rugalmasan tudunk a helyzethez alkalmazkodni, hiszen mindössze egy kis ollóra és egy tálka vízre van szükség ahhoz, hogy a kívánt balanszírozást kapjuk kézhez. Akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha a horognak csak a hegye éri az edény alját, így biztosítható ugyanis legkönnyebben, hogy az már a legapróbb szippantás hatására beugorjon az uszonyos szájába úgy, hogy vele az akadás is megfelelő legyen.

Amennyiben mély vízben horgászunk – különösen akkor, ha ez igazán nagymértékű, 3 métert is meghaladó – érdemes felcsalizott horgunkat a töltet közepébe elhelyezni, és arra a töltőszerszámból kivéve kézzel is rányomni. Biztosnak kell lennünk ugyanis abban, hogy a csobbanást követően minél kevesebb csalogatóanyag fog csak távozni a süllyedés alatt, és a bontás kizárólag a mederfenékre érkezést követően indul meg. Ezek olyan apró, azonban annál nagyobb jelentőséggel bíró részletek, amelyek az esetek túlnyomó többségében eredendően határozhatják meg az adott napi bevetés sikerességét.

Valamikor 10 és 11 óra között aztán megtört a jég, a spiccen egy finom, de folyamatos húzás volt észrevehető: végre megette, gondoltam magamban.

Az igazi nagyhalas pálcák ismérve, hogy ha a számukra már kihívást jelentő méretű érdeklődő van a másik végen, akkor bizony igen szépen képesek dolgozni, és fokozatosan felőrölni a mélyben küzdő ellenfél próbálkozásait. A Benzar Method Feeder-ek, illetve a helyükbe lépő No Limit Method Feeder botok kialakításuknak köszönhetően oly módon teszik lehetővé az igazán nagy távolságok elérését is, amivel párhuzamosan, erőtartalékaiknak köszönhetően képesek valódi élményt nyújtani a fárasztás során is.

Sok esetben közhely ugyan, de a siker néha valóban nem jön könnyedén, sőt, amennyiben egy klasszikus téli horgászatról beszélünk, a használt jelzőt nyugodtan kicserélhetjük a „nagyon nehezen” változatra is. Azonban ha készek vagyunk – természetesen a lehetőségekhez mérten - minden követ megmozgatni, bátran kísérletezni és variálni, egy nagy lépéssel máris közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.

Ujszászi Dániel,

Energofish Feeder Team