Színes kis pisztrángok
Megjelent: 2009. augusztus 07. | Forrás: Nagy Levente | Írások
Néhány napja egy régi fényképalbum került a kezembe. Az egyik fotón egy gyerekkori barátommal pózoltunk, mindketten egy-egy piros és fekete pöttyökkel díszített halat tartottunk kezünkben. A halak nem voltak nagyok, két 20-25 deka körüli sebesek, de a mosoly annál nagyobb volt arcunkon.


Patakjáróban…

A homályos háttérben egy kőgáttal lassított kis patak rajzolódik ki. Próbálok emlékezni, vajon hol és mikor készült a fénykép. Rengeteg régi emlékképet felidézek, olyan dolgok jutnak eszembe, amikről azt hittem, hogy már rég elfeledtem - most jövök csak rá, hogy mennyi ideje is pergetek valójában… Végül beugrott, hogy hol készült a nem éppen művészi fotó. Ott ahol a Maros ered, csupán néhány kilométerre a forrástól, ahol még kis patakként koptatja szülőföldemet.
Emlékszem, délutánonként mikor véget ért a tanítás, kerékpárra pattantunk és irány valamely közeli patak, ahol apró márnákat, fenékjáró küllőket, cselléket, domolykókat és nem ritkán szép pisztrángokat fogtunk.


Vannak még Erdélyben háborítatlan, kristálytiszta vizek.

Inni lehet belőle…


A halakat itt nem könnyű becsapni.

Szinte térden kúszva keresem őket.


Mikor megvan az első, hangosan felsóhajtok…

… hisz bíztató jövőképet látok magam előtt.


Legértékesebb halunkat tartom a kezemben.

Gyorsan fotózok, majd vissza a természetbe, hisz van még dolga bőven…

Újabb fénykép került előtérbe… Hárman vagyunk rajta gyerekként, mindhárman combig állunk a vízben, köveket emelünk… Emlékszem! Egy, az iskolánk által szervezett osztálykiránduláson voltunk, nem horgásztunk, pisztrángugratót építettünk a város határában végigkígyózó kis patakra, a Visszafolyóra…
Hirtelen számos név jut az eszembe: Bakta, Putna, Borzont, Szenéte, Somlyó, Békény, és sorolhatnám a legtöbb olvasó által ismeretlen neveket… Ezek azok a patakok, melyekre gyerekkorunkban szívesen jártunk ki horgászni.


Egy könnyű 0-10 gramm dobósúlyú pergető botot hoztam magammal. ENERGO TEAM SPIN BLADE.


A 2000-es RYOBI ECUSIMA orsó egyik dobján ENERGO TEAM SPECIALISTPIKE monofil, a másikon meg PENN fonott zsinór.

Wobblerek közül mindig előtérbe helyezem a kisméretű SALMO HORNETTEKET, melyek sekély, gyors vízben is jól vezethetők.

Egyik kedvenc színem (ha pisztrángra pergetek).

A kis MOSCA körfogókat sem szabad elfeledni. Egyik másik ütött-kopott, az idő megviselte, de értnek a halfogáshoz. A pataklakók szeretik!

Ezek a vizek szinte mindig adtak halat, mindig tudtuk mire, hol és hogyan kell horgászni. Ez most is így van, sőt most okosabbak vagyunk, hisz új cseleket, módszereket, csalikat tudunk bevetni a halak ellen. Vajon hal is annyi van, mint ezelőtt 10-15 évvel? Biztosan állíthatom, hogy fele sincs… de ez általános „világméretű" probléma, melyet néhány lelkes horgásznak nincs módja orvosolni, ide mindenkire szükség volna.
Mikor a múltra emlékszem, mindig próbálok hasonlítani, hogy mi van most és mi volt régen és szinte mindig letérek az előre eltervezett gondolatmenetről, pedig nem áll szándékomban, de aggódom a jelent és félek, hogy mi lesz később, mit hoz a jövő.


Táplálékra várva.

Drága az életük… jól is küzdenek.

Kíméletesen bánjunk velük, hisz felbecsülhetetlen értéket képviselnek, ki tudja, meddig foghatunk még vadon, természetes körülmények között született pisztrángot.

Gyönyörű!


A friss levegőn hamar megéhezik az ember, jól esik néhány szelet szalonna.

Ezt a néhány sort csupán bevezetőnek szántam és a fentiekben a nagybetűvel kezdődő szavak (Putna, Bakta, Borzont…) a legtöbb olvasó számára csak üres semmit nem mondó nevek, de ha kicserélik ezeket hasonló (ismert) nagybetűs szavakra, biztos vagyok benne, hogy mindenki számára érthető lesz, hogy miről is beszélek. Itt a múltat siratom, a jelent aggódom, és a jövőtől félek.


A halakat keresve sok mindenen elgondolkodik az ember, többek közt azon is, hogy mennyi hal élhetett itt 20-30, vagy akár 100 évvel ezelőtt…


Gyakran látni őket, becsapni mégsem mindig lehet.

Ilyen kis pöttyösöket keresek.


Ezek még a természetben születtek.


Mindig tudom csodálni őket.

Van aggódni valónk bőven, de a helyzet azért nem menthetetlen, csak jobban kellene figyelni arra, amink még maradt és próbálni újraéleszteni, ami elveszett, meghalt…
Hagyom kicsit pihenni a „divatot", a befizetős tavakat, a pontyos vizeket és ellátogatok néhány kis patakra melyek az elmúlt néhány évben feledésbe merültek. Vannak közöttük, melyek nem tudták felvenni az ember által diktált egyre gyorsabb, mocskosabb tempót, vannak melyek éppen csak túlélték az elmúlt néhány évet, de szerencsére még olyan is akad, melyet az embernek még nem sikerült egészen megfertőzni.


Hazafele menet, egy utolsó pillantás a hegyekre, melyek akkor is itt álltak, mikor pisztrángjaink még sehol sem voltak, vagy éppen akkor születtek.

Biztos vagyok benne, hogy soraimat olvasva mindenkinek jutnak eszébe a régmúltban történt kedves emlékképek, hasonló nagybetűs szavak, elfelejtett horgászvizek, legyen az egy hegyekből érkező kristálytiszta patak, növényekkel benőtt holtág, vagy több méter széles folyó, melyekre ezután jobban figyel és erejéhez, lehetőségeihez képest védelmez, legyen az határon innen, vagy határon túl.

-folytatása következhet

Kapcsolódó termékek:


ET Spin Blade

ET Specialist Pike

Mosca

Ryobi Ecusima

Salmo Hornet

Penn fonott zsinór


Húsvéti peca a Verba tanyán
Megjelent: 2024. május 04. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Van egy tó Nyíregyháza mellett, ahová sokan járnak pecázni. A családom, barátaim és én is nagyon szeretjük. Szép, tiszta, kulturált környezet, gyönyörű halak, barátságos emberek. Mi is kellhet még egy jó horgászathoz?. Minden évben igyekszem 2-3 napot eltölteni itt, családi vakáció címszóval. Verba-tanya a hely neve, de szerintem sokaknak nem kell bemutatni.  Szerintem, a legtöbben, a rendkívülinek számító ponty és amur állomány miatt...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake II.
Megjelent: 2024. április 27. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A mindössze kettő napba szorított katlovi pontyos túránk számos tapasztalattal gazdagított minket a rövid idő ellenére. Bár a nappali órák a jóslatoknak megfelelően nem hoztak pontykapásokat, Zsolti kollégám számtalanul fogta a szebbnél szebb dévéreket az aranyhasúaknak szánt kisebb wafterekkel, pop-upokkal. Naplemente után viszont minden megváltozott, a sötét éjszakában teljesen új arcát mutatta meg a tó. A szélrózsa minden irányából hatalmas...

Csömöri peca
Megjelent: 2024. április 24. | Forrás: Pető Gábor | Írások

A hosszú hétvégére nem terveztem pecát, de 16-án mégis úgy adódott, hogy a család nélkülözni tudott néhány órára. Emiatt hirtelen felindulásból „reggel”, 08:30 körül úgy döntöttem, hogy kilátogatok a lakóhelyemhez közeli Csömöri Horgásztóra.    Gyors pakolás - persze minimál felszerelés, csak a legszükségesebbek – és 08:45-kor már úton is voltam.    Mivel tényleg elég közel van hozzánk a tó, 9 órára oda is értem. Amíg a...

Kis csali, nagy hal – avagy tévhitek eloszlatása a csaliválasztásról
Megjelent: 2024. április 20. | Forrás: Sudár Gergő | Írások

Az utóbbi hetekben a természet elkezdett éledezni és a tavaszi időjárás is már megmutatta magát. Ennek köszönhetően a körülmények ideálissá váltak ahhoz, hogy elkezdjem a 2024-es horgász szezont. A Törökbálinti Horgászparkot vettem célba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nagy testű halakat is eredményesen horogra lehet csalni kifejezetten kisméretű csalikkal.  A Törökbálinti Horgászparkot methodos körökben azt gondolom...

A pazar SCOBAR
Megjelent: 2024. április 06. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A spiccbotos horgászat mindig is a legkedveltebb módszereim közé tartozott. Gyermekkoromban (sokakhoz hasonlóan) ezzel az úszós módszerrel fogtam meg az első halaimat és mind a mai napig szívesen nyúlok az orsó nélküli botokhoz. A FeHoVa kiállításon találkoztam először a CARP EXPERT új spiccbotjaival és a SCOBAR névre keresztelt típust kézbe véve egyből éreztem, hogy egy pazar eszközről van szó... Hol vannak már azok az idők, amikor bambuszbottal...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake I.
Megjelent: 2024. március 30. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Szeptember második hétvégéjét már nagyon vártuk a srácokkal. Mindannyiunk gondolata, napokkal az indulás előtt, Csehország egyik legszebb és legszerethetőbb pontyos vizének partjára kalandozott. Teljes joggal, hiszen azoknak az estéknek a hangulata semmihez sem hasonlítható: a levegő lehűl, pára borít mindent, a természet zaja elhalkul. Majd a pontyóriások sorra, egymás után csobbannak bele a katlovi éjszakába. Isten hozott valóság! Az előzetes...