Mint valamennyien tapasztalhattuk, pokoli időjárás volt mostanában. Orkán orkánt követett, hatalmas esőkkel és mindez nem volt elég, hajnalonként jég borította az út menti pocsolyákat De nem csak hajózni, horgászni pedig muszáj, fogalmaztam át a híres velencei szólást, ezért a téli hideg ellenére többször nekiveselkedtem a pecának.


Az árvaszúnyoglárvát, ilyen vékonyhúsu, kis méretű, piros horogra érdemes tűzni.

Csatát vesztett bakaként, megfagyva, szétázva tértem haza valamennyi túrámról, de ami a legszerencsétlenebb, alig fogtam valamit. Szerintem, ennek oka az, hogy a jeges szél visszahűtötte a vizeket. Meg is mértem március 25.- én a Kis-Dunát, alig volt 6,5 fokos a felszín közelben. Na, az idei csukaszaporulatnak annyi, de hol lehetnek a keszegek?


A tavasz orsója az Excalibur.

Ma is már a harmadik helyen próbálkozok, de semmi, pedig az idő végre csendes, napos. Először a stégemről a folyásban próbálkoztam, majd egy mélyebb holtágban, eredménytelenül. Most ezt a sekélyebb hókony vizét vallatom, ez előbb melegszik, de hiába etetek a legjobb Tímár féle kajával, benne csontival, csalizok pinkivel, kenyérrózsával, piros csontival, vékony gilisztával, sőt, az etetés mellé beteszek egy finom fenekezőt csemege kukorica-csonti szendviccsel, majd mézes pufival, hátha megszán egy pontyika, de semmi. Pontosítva, néhány paptetűn, snecin és féltenyérnyi karikán kívül semmi. Itt van nyakunkon az április és sehol egy termetes dévér?

Akkor hirtelen valahogy eszembe jutott a szúnyoglárva. Ritkán horgászom vele, mert gyengülő szemem miatt nehéz feltűznöm, a szemüveget pedig nem szeretem. Az elkeseredés azonban nagy úr, no meg kíváncsi vagyok, hogy én vagyok-e béna, vagy a halak nagyon finnyásak. Beugrok a kocsiba, irány a horgászbolt.


Az árvaszúnyoglárva csapdájában.

Negyed óra alatt megjárom. Szerelékem marad a régi, 13-as angol Sufix damil, érzékeny önsúlyos úszó két részre ólmozva, csak a horgot cserélem 16-os piros, japán Maruto-ra a lárvák málékonysága miatt. Sóhajtva orromra tolom a szemüveget és kezdődhet a peca szúnyoggal. A spórolás és a stabilitás miatt a három szál lárva után egy-két pinkit is tűzök a horog hegyére, dobáskor megfogja a szakadós férgeket.
Az úszó szépen beáll, aztán elindul.


Mindössze ez a félkiló feletti bodorka jött giliszta+pinki szendvicsre.

Már is? Jó hogy fogós csali, de ennyire? Megrántom a botot, hát egy paptetű rázza rajta magát. Na jól nézünk ki, ha evvel a drága csalival is csak ilyen vacakokat tudok fogni! Új tűzés, új szenvedés, új remények. Az úszó szépen beáll, de mintha máskor mélyebbre merült volna. Várok egy kicsit, aztán bizonytalanul megemelem a botot. Szépen visszarúg, aztán szokatlan heves kör után feljön egy feles dévér. Nem is láttam ekkorát idén még a horgomon. Gyönyörűséggel tolom alá a merítőt, valami azt súgja a helyes útra akadtam.


Alig tavaszodik, csak, a régi nád zizeg a holtág partján.

Az újabb kapásra alig kell várni, lassan oldalra viszi valami az úszót. Úgy bunyózik, azt hiszem kisponty, de félkiló feletti bodorka. Fogok még hármat, majd egy hetvenes dévér a merítő előtt elszabadul, de fene bánja, már rájöttem a tutira!


Az első dévérnél, szokás szerint, még nem volt előkészítve a merítő.

A februári felmelegedésben a jobb halak már kimerészkedtek a több táplálékot nyújtó mederbe, aztán hogy lehűlt a víz, visszajöttek az állóba, nem éhesek ugyan, de a szúnyoglárvákat azért immel-ámmal kitúrogatják az iszapból, csak az kell nekik.


A varázslatos árvaszúnyoglárva.

A leszakadt dévér után hosszabb csend áll be, aztán váltakozó hevességgel jönnek a kapások. Sokszor olyan álmos lassúsággal jön fel az úszó, hogy nem győzöm kivárni, idő előtt vágok be. Ilyenkor csak érzem a hal száját, vagy útközben marad le, mégis olyan élmény a sorozatos égés után, hogy az csoda. Nem jön sok hal, de szép méretűek, gyakran kell a merítő. Alig hiszem el, hogy ott, ahol más csalira szinte kapás sincs, szúnyogra ilyen szép halak essenek.


Aranyló bot és aranyló nyurgaponty.

Késő délután, hosszabb csend után ismét emelkedik az úszóm, és szinte remeg. A bevágás után nagyot ugrik a megakasztott hal, fúrja magát a mélybe, néha irányt változtat. A csöppnyi Excalibur 2000 orsó fékje jól vizsgázik, a 4,20-as Gold Match pálca finoman követi a hal minden mozdulatát.


Dorozsmás dévér.

A 13-as zsinóron megy a nyurga veszettül, a kis horog miatt sem merem erőltetni, de lassan aranyló nyúlánk teste köré fonódik a háló. Kisimul előttem a víz újra, mindent beborít a fátyolos tavaszi napsütés, köröttem az erdő madarai dalolnak, le-fel tologatom orromon a szemüvegem és a szákomban gyűlnek a szebbnél szebb halak. Hát kell ennél nagyobb boldogság! Hasonló jókat kívánok.

A csodás túra terítéke.