Megjelent: 2008. november 24. | Forrás: Murányi János | Írások
Bármennyire Salmo-centrikus a műcsalikészletem, van még néhány titkos fegyverem, ami a maga nemében felülmúlhatatlan, és jó darabig az is marad. Fémek, gumik, furfangos találmányok, elmés szerkezetek. Ugyanaz a játék! Vagyis kicsit más…

Írásom első részében utaltam rá, hogy a különböző súlyú és ellenállású műcsalik esetenként speciális botot igényelhetnek - súlyosabb wobblerekhez vastagabb bot ajánlott. Cikkem második részében viszont olyan műcsalik tárgyalásába fogok, amelyek éppen a másik irányba nyújtanak lehetőségeket: könnyebb, finomabb felszerelést tesznek lehetővé.


Mintha alkonyodna… Pedig alig múlt dél

Amikor a megfelelő dobósúlyú pergetőbot kiválasztásán gondolkodunk, nem elég csak az alkalmazni kívánt műcsali súlyát alapul vennünk. Gondolnunk kell arra is, hogy egyes műcsalik bevontatás közben olyan ellenállást fejtenek ki a vízben, ami már képes keresztülhúzni a számításainkat. Például egy átlag 12 grammos, 5-ös méretű megtermett körforgó könnyedén még eldobható egy 10-30 grammos pergetőbottal, bevontatáskor viszont olyan jelentős ellenállása lesz, hogy szegény botunk kétrét hajolva fog görnyedni alatta. A legnagyobb gond viszont az, hogy kapáskor szinte be sem tudunk vágni időben. Nincs mese, ilyenkor keményíteni kell a cuccon.


A kis cucc szenved, én szórakozok


Huh, ez már a csónak alatt jár!

Szerencsés eset viszont egy támolygó kanál, mely a nagyobb méreteknél is csak csekély ellenállást fejt ki a vízben, ellenben nagyokat villan - és a célunk az, hogy lehetőleg a legnagyobb jeleket kibocsájtó műcsalikkal horgásszunk. Úgy gondolom tehát, azok számára, akik könnyen ráéreznek a támolygó "táncoltatására", és szeretik a könnyű botokat, ez a műcsali lesz legdrágább kincs!


Felhozta a gumihalat…

Kisbotos elveink szempontjából, hasonló erényekkel bíró műcsali a gumihal is. Bevallom, kissé távol áll tőlem a klasszikus süllős gumihalazás kiforrott művészete, de mégiscsak van pár kedvenc modellem, mely a csukás pergetéseim során sikerekkel ajándékozott meg. Itt van például a DELALANDE SHAD piros-fehér gumihal, mely már-már visszatérő szereplője cikkeimnek - sikerrel használtam balinra, süllőre, és legfőképp csukára. Eme bordázott farkú halacska éppen eléggé testes ahhoz, hogy könnyebb ólomfejjel szerelve is messze lehessen dobni, ugyanakkor meglehetősen könnyű vízközt lebegtetni. Nagyon gyakori, hogy kizárólag ezzel a műcsalival pergetem végig az egész napot, és nem érzem szükségét a műcsali cseréjének.


- Utoljára szólok, kérem szépen a gumihalamat!

Arról korábban is írtam már, hogy a gumihalat rendszerint megtunningolom egy plusz hármashoroggal - nem túl naggyal, mert az nem csak barbár dolog, hanem a növényt is jobban szedi. Ráadásul nem is indokolt.
A gumihal elé természetesen minden esetben teszek sodrott fémelőkét, hátrányát még nem láttam, ellenben folyton arra gondolok, hogy a torokra vett gumihallal távozó csuka felpuffadt testét pár nap múlva a tógazda fogja kihalászni a víz széléből… Jobb ezt elkerülni.


Szép színe van


Az élő csuka többet ér!

Csukás kalandjaimnak egyik ínyencsége, amikor nagyon kicsi és lágy botokkal indulok vízpartra - ez új érzést hoz a megakasztott csuka fárasztásában, a műcsali vezetésében, és ezzel együtt a pergetés komfortját is növeli némiképp. A RYOBI APPLAUSE 1000 orsó jelenti számomra ilyenkor az ideális orsót, 12-es fonott zsinórral feltöltve. Masszív, és sima futású kis gépről van szó, egyedi külsővel. Ritkán sikerült ennyire megbíznom egy orsóban. Az Applause tényleg kinyírhatatlan! Egyszerűsített dobemelő szerkezetének köszönhetően ebben az orsóban tényleg minimális a meghibásodás lehetősége, ezen felül pedig megkapta a ZAUBER nagytestvér majdnem minden extráját: teljesen fém ház és rotor, csapágy mindenütt, azonos fém pótdobok, és precíz, zárt első fék.



Ilyen szép időben kár lenne otthon ülni!

Korábban azt hittem, hogy kis bottal jelentősen több elszalasztott csukám lesz, de erről azóta sem tudtam meggyőződni… Csukáim könnyű cuccal is ugyanolyan arányban akadnak meg, vagy köszönnek le. Ebben nem látok különbséget. Nyilván igyekszem növelni a sikeres akasztások számát azzal is, hogy kizárólag csúcsminőségű horgokat használok, az élüket pedig rendszeresen ellenőrzöm, és ha kell, megfenem. Továbbá határozottabb bevágásokra készülök, és akasztás után némileg erőszakosabban kezelem a halat - nyilván ez utóbbit könnyű szívvel megtehetem, mert a lágy bot úgyis éppen eleget enged, ha a helyzet úgy kívánná.


Könnyebb cucc végén jobban szalad a hal


Az 5-ös körforgót nem egyszerű ilyen kis bottal kezelni, de egy csukát mégis hozott


Rendes gyerek vagyok - mindent visszateszek oda, ahonnan elvettem

Végezetül pedig a csukák védelmében szólnék pár szót… A csukapörkölt fenséges voltát nem vitatom, azt tehát semmi esetre sem tartom elítélendőnek, ha valaki pár darab halat hazavisz a napi fogásból. Bár általában nagyobb örömmel látom azt, ha valaki nem a napi betevőjét próbálja összehozni, sportos szórakozásnak álcázva - számukra inkább egy kerítőháló lenne célravezetőbb eszköz.
Aki viszont szórakozni, kikapcsolódni jár a vizek partjára, hamar átlátja, hogy a csuka élete és jelenléte egy adott vízterületen fontosabb kérdés, minthogy ettünk-e halat aznap este… Nagy szerencsénkre, a csuka a mesterségesen is szaporítható halak közé tartozik, így alkalomadtán pótolható egy-két vízen. Ez viszont ne tévesszen meg bennünket: természetesen vizeinkben fogyóban van a csuka, és minden őszi horgász-szezon egy újabb csapást mérhet a vadon élő populációra, ha tudatlan és kapzsi emberek is vegyülnek közénk, sporthorgászok közé.