Közel egy hónap elteltével balesetemből lábadozva rászántam végre magamat, hogy pecabotot ragadjak. A sok eső azonban olyan sárossá tette a Duna-ág vizét a stégem körül, hogy több órás próbálkozás alatt is mindössze egy halat sikerült fognom, igaz az egy kilóhetvenes ponty volt. De a hosszú kényszerszünet miatt annyira rajtam volt a pecázhatnék, elhatároztam, lemegyek Tassra, a négyes vízre, addigra már biztos letisztul az áradás zavarossága.

A pálya, ahol negyven év alatt szinte sohasem fogtam szilvaorrút.

A másik motiváció, hogy szerettem volna felavatni az új, rendkívül dekoratív Purple Match
390-es pálcámat, mely már a ponty alatt éreztette velem, milyen jó vele fárasztani, de mint tudjuk, egy hal nem hal. Ez a tizenhárom sicgyűrűs, 5-25 grammos, karbonszálas bot, eltérően a legtöbb match-től „B” akciós, fárasztáskor gyönyörű nagy ívben hajlik, fantasztikusan utána dolgozik a nagyobb halaknak, ezért sokkal kevesebb megy el róla, mint az „A” akciós, kemény pálcákról. Különösen igaz ez a pontynál, ezüstkárásznál, melyeknek igen szakadós a pofahártyájuk, szájuk.

A Quick Fighter 30, igazi úsztatós orsó. és ha nagy hal akad rá sem probléma, kettős fékrendszere által, és 20-as damilból 275 méter fér rá.

Mély, aránylag húzós vizet választottam a zsilip felett. Etetésnek Tímárféle Match Plus és a Technoplankton felhős dévérező kajáját gyúrtam össze, gyöngykaviccsal nehezítve, Techno Rapiddal ragasztva, így az erős folyás ellenére a gombócok helyben maradtak, de némi csalogató „füstöt” eregettek. A tizennégyes uv álló Carp Expert zsinórra tízes lézerélezett japán Fudo horgot kötöttem, mely kissé befelé hajló hegyével és nagy öblével jól tartja kis mérete ellenére a nagyobb halakat is.

Amiről írtam. A Purple Match 390-es nem csak spiccben hajlik, hanem szinte az egész bot átveszi a terhelést, ezáltal jobban követi fárasztáskor a hal mozgását, nem tépi a hal száját, természetszerűleg kevesebb zsákmány megy róla el, a zsinórt is kevésbé terheli, így vékonyabb damillal lehet vele horgászni.

Borzalmas fotó. A korral növekvő pocak miatt egyre nehezebb elérni a halat, inkább használjanak merítőt.

A Quick Fighter 30-as orsóról csak annyit, 6+1 csapágyas, hosszúutas hátsó fékje egész finom beállításra is alkalmas, mely biztonságosabbá teszi a fárasztást, és 6:1-es áttétele nagyban megkönnyíti, gyorsítja a folyóvízi úsztatást. Egyetlen furcsasága a hajtókar fogójának aránytalan nagysága, igaz legalább jól bele lehet kapaszkodni, ha jön a nagy ponty.

A legszebb példány már félkiló feletti.

Az első halnál még azt hittem véletlen fogásról van szó.

Az etetés gombócait a meredeken mélyülő kövezés miatt csak 5-6 méterre szórtam. Szerelés közben több halugrás is bizalommal töltött el, ezért mielőbbi kapásokban reménykedtem. A súlyozást egy nagyobb felső és egy kisebb alsóra osztottam, és már suhant is a szerelék csontival csalizva. Négy-öt úsztatás után óvatos, ütögetős kapással jelentkezett az első hal, éppen mikor elém ért az úszó. Bevágás után rögtön éreztem, nem kell nyitni a féket, tenyérnyi, karcsú, ezüstös halacska rázta magát a horgon: egy szilvaorrú keszeg. Ma már a legtöbb folyóvízben is ritka vendég, hát még itt a Ráckevei Duna-ágban, ezért visszaengedtem.

a " szilvaorrúzáshoz" használt készség alkotói és a csalik.

A második hal tenyeres karika keszeg volt, ami szerintem a legfinomabb sütnivaló, így hát előkerült a haltartó. Mikor csontival csaliztam, a megtartom-eresztem technika több kapást hozott, mint a kenyérrel szabadon úsztatott, de ez utóbbival nagyobbak jöttek. Nem volt sok kapás, de nagy meglepetésemre szinte valamennyi hal szilvaorrú volt. Ez a folyóvízi faj elsősorban a kavicsos, húzásos vizeken folytatott paducozás „mellékterméke”, de ott is nagyon ritka. Kis testtömege ellenére / a kilós már fehér hollónak számít/, finom felszerelésen igen jól bunyózik, kivételkor pedig rázza magát, ezért horgászatához éppen az ilyen lágyabb végű bot a legmegfelelőbb, mint amivel most horgásztam. Nem is ment el egy sem.

A horgászat kevésbé kedvelt része a halpucolás, de nekem nem gond, mert ilyen segítőtársam van, mint "Karcsika".

Folyóvízi úsztatáshoz ajánlott etetőanyagok, ragasztó és nehezítő anyag.

Örömömbe azonban üröm is vegyült, ugyan is az alapos etetés ellenére a kapás hamarosan leállt. Az képtelenség, hogy az etetés elmosódott, vagy ez a pár hal felette volna, lamentáltam egy darabig, aztán nincs mit vesztenem alapon, újra beszórtam négy gombócot. Szinte azonnal két emelős kapásra, két dévérke esett, aztán ritkán újra pár szilvaorrú. Fél óra elteltével teljesen leállt, pedig előttem a mederben jó háromkilós ponty is löttyent. Rászórtam két marék kukoricát és három gombócot, de csak két kis bodorka jött és három „szilva”. A további etetésekre aztán már nem is jött más, mint egy-egy szilvaorrú, de mindig csak közvetlenül a gombócozás után.

Ritka szép teríték, a szó igazi értelmében!

Délre teljesen leállt, pedig a mederben több keszegugrás is volt. Hamarosan az eső is rákezdte, így könnyűszívvel összecsomagoltam. Nem fogtam sok halat, de nem voltam elégedetlen, hiszen ritka szép meglepetés ért. Ennyi szilvaorrút fogni, és ráadásul a Ráckevei Dunán! Arról nem is beszélve, hogy éppen velük avathattam fel a szép, új pecámat, erről még álmodni sem mertem volna. Hazafelé a kocsiban, mintha már a sült hal illatát éreztem volna.