Az egész már tavaly decemberben kezdődött, amikor meghívást kaptunk Pintyó Lajos barátunktól egy tavaszi Duna-deltai horgásztúrára a Szulina ágon, Gorgova halászfaluban lévő kis tanyájára. A meghívást nagy örömmel fogadtuk, így következett egy három hónapos kegyetlen várakozás, melyet csak a hazai vizek vallatásával sikerült némileg könnyebbé tenni…

Számos sikeres-sikertelen hazai vízen eltöltött óra után, végre ránk virradt a várva várt nap, mely kezdetét jelentette a nyolc naposra tervezett Duna-deltai horgásztúrának…
Szokásos menetrend: élelmiszervásárlás, pakolás, tankolás, egy 12 órás autóút, engedélyváltás, egy-két kompolás, némi várakozással fűszerezve és már üdvözölhettük is a házigazdákat, kik előkészítve kis szállásunkat meleg étellel fogadtak…


Rendezett udvaron, kis nádfedeles házikók fogadják a vendégeket.

…Néhány szót azért váltottunk… aztán fordultunk is el a kert sarkánál, hisz nehéz ilyenkor az embernek megállnia, annyira fel van villanyozva. Azonnal dobnia kell néhányat, így a meleg ételt egy pár órára odébb toltuk, és még jóformán be sem költöztünk ideiglenes otthonunkba, már kint találtuk magunkat a kert végében elhúzódó csatorna partján.
Mozgást kerestünk, halmozgást, rablást, burványló vizet, bármit, ami ragadozó jelenlétére utal. De egyelőre semmi, csak néhány madár, mely fészkét igazgatta a partszéli nádasban, meg néhány apró vörösszárnyú, mely a víz felszínéről szedegette a balesetet szenvedő rovarokat.

Hagytuk is másnapra a csatorna vallatását, már eléggé fáradtak voltunk egy ide-oda játékhoz, inkább nekifeszültünk az ásó nyelének és egy esti pár órás harcsázásra elegendő gilisztát gyűjtöttünk, majd néhány órára kiültünk a tanyához közeli csónakkikötő stégjére, elmélkedni és megtervezni a heti programot.
„Az első néhány napot a csukáknak szenteljük, majd a pontyoknak is beáztatunk egy-két véka kukoricát, de Ferenc kedvenceit, a bajszosakat sem hanyagoljuk el, sajnos a vízállás és a víz színe miatt a süllőket elfelejthettük”. Nem volt probléma hisz mindhárman így gondolkodtunk, csak a sorrendet kellett egyeztetni…

Aztán sokáig nem is tartott az esti fellángolás, hisz a fáradtság hamar felülkerekedett rajtunk, így nem sokkal sötétedés után, most már fellélegezve, hogy végre a Deltában vagyunk, visszaballagtunk a tanyára és egy jó alvással felkészítettük magunkat a másnap izgalmaira.


Lassan ideje nyugovóra térni, hisz hosszú volt a nap, mire végére jártunk.

Első nap…

Reggel csodálatos napsütésre ébredtünk, pont amilyen kell egy jó pergetéshez.
Gyorsan ettünk egy keveset, majd irány a ház háta mögötti kis csatorna, melyet az este már szemrevételeztünk…

Az egy-két órás dobálás után sajnos egyre világosabbá kezdett válni, hogy az újonnan és spéci a deltára összeállított csukás szerkó (EnergoTeam Classic Pike Trio) felavatása elhúzódik még, valameddig… A kérdés csak az volt, hogy meddig, hisz az egész napos dobálás és keresgélés után sem sikerült, egyetlen csukát sem rábírni, hogy feláldozza magát a messziről érkező horgászoknak.
Egyedüli vigaszunk, ha más kára vigasz lehet, hogy senkinek sem sikerült a napokban csukát ejtenie, még a helyi halászok hálójában is csak elvétve került egy-két kisebb példány. Ezt a magas vízállással, meg a velejáró változásokkal magyarázták…


Csodálatosan szép napra ébredtünk.


Csak dobtunk és dobtunk és…

Következő nap…

Mivel az előző nap egész napos dobálása sem hozott eredményt és az időjárás is kezdte a rosszabbik arcát mutatni, a második napra egy csónakos harcsázást ütemeztünk be Ferenc barátunk nagy örömére.

„Sajnos” csak az apró max. 2 kilós harcsabocsok érdeklődtek az általunk felkínált gilisztára, de az előző eseménytelen horgászat után ezekkel is jól szórakoztunk. És ahogy Ferenc barátom szájából többször is elhangzott, a nap bármely percében benne van a nagy hal esélye.
Közben megtudtuk, hogy ugyancsak Erdélyből érkező horgászok előttünk néhány nappal több 10-es feletti harcsát is zsákmányoltak a Sulina ágon, Gorgova közelében, közöttük egy 36 kilósat. Persze ez erőt és reményt adott a továbbiakban, és az elkövetkező néhány napban a harcsáké, a rájuk való horgászaté volt a főszerep…


Ezekért néhány év múlva már érdemes visszajönni.


Max. 2 kilósig jutottunk

Valamikor a héten…

A borongós, szeles időjárás ellenére jól telt az a pár harcsákra szánt nap, de nagyon bosszantott, hogy a vadonatúj pergető cuccokat pihentetni kell.
Egy-két telefon jobbra-balra a Deltába tartózkodó ismerősöknek és már megoldódni látszódott a probléma. Valakik nagy őnöket fogtak Crişan falu közelében! Ennek érdemes utánajárni!
Másnap reggel már korán csónakban voltunk, hisz közel 2 órás ringatózás várt ránk Crişanig, ahol azokat az állítólagos balinokat fogják.


Valahol itt fogták azokat az….


Második dobás és megvan az első.

Az információk biz nem voltak hamisak, hisz szinte dobásra lehettet akasztani a feles és kiló közötti ragadozókat… Habár nekünk nem sikerült a kilós átlagot magasabbra tolni, volt akció bőven, és végre az EnergoTeam Classic Pike Trio három méteres pergető pálcám is megtudta, hogy milyen mikor egy 90 kilós óriás a nyelébe kapaszkodva ráncigál egy kiló körüli szakadatlanul ugráló és hánykolódó élőlényt. Most már tudja, hogy mért is jött a világra.


Nem egy rekordlistás példány, de első hala az új összeállításnak.


Ezt a példányt egy Salmo Fanatikkal sikerült becsapni.

Utolsó nap…

Elérkezett az utolsó horgászattal eltölthető nap is…. Szótlanul szereltük össze az utolsó napra betervezett pontyozásra beállított felszerelést, illetve szerelték a többiek, én inkább a partot választottam, ahonnan kényelmesen rátudtam dobni egy-két harcsát sejtető helyre. Az utolsó napra is a harcsák mellett maradtam, hisz nagyon szeget ütött Ferenc barátom korábbi beszólása miszerint „minden percben benne van a nagy hal esélye”
Benne bizony, hisz az utolsó órákra jutott a hét legnagyobb hala is, ami bőven elmaradt a rekordlistás méretektől, ám mégis ez volt a legnagyobb halunk a héten.


Nem adja könnyen magát.


Még 45 kiló kellene, és már közel járna az 50-hez..

Hát sajnos ezzel zártuk is az egy hetes tavaszi Duna-deltai túrát, melynek a kedvezőtlen időjárás és vízállás ellenére is voltak felejthetetlen percei és reméljük, hogy néhány hónap múlva visszatérünk, hisz itt minden percben benne van a nagy hal lehetősége.


Haza indulás előtti pillanatok. Nehéz volt ott hagyni.