A hideg téli hónapok kiváló lehetőséget nyújtanak a kisebb testű ragadozók fogására. A süllők és csukák pergető horgászata is remek dolog, mégis ezen a télen számos alkalommal ragadtam magamhoz inkább a legfinomabb pálcáimat és vettem célba a megszelídült kis patakokat, csatornákat azzal a szándékkal, hogy a sügérek mellett a domolykókból is nyakon csíphessek egy-egy darabot.

Az első ködös téli reggelen könnyű pergető bottal vettem üldözőbe a kisragadozókat.

A UL felszerelésem téli verziója esetemben nem különbözik a nyáriétól. Ugyan az a jól bevált kettőtízes, vagy egynyolcvanas tűspicces pálca kell nekem a téli cserkelő pecához is. Könnyű és rövid pergető botjainkhoz az ezres, kétezres méretű, pillekönnyű pergető orsók illenek, melyek kiegyensúlyozzák a botot, valamint hibátlanul rakják a 0,16-os, maximum 0,18-as monofil zsinórt. Fontos a zsinórrakás minősége, mert ha csavarodva, ráadásul túl lazán kerülnek a menetek a dobra, akkor a könnyű csali sokadik kidobásánál könnyen gubanc lesz a végeredmény.

Egy maréknyi a legkisebb Mann’s plasztikból, mellyel ugyanakkora esély van domira és sügérre egyaránt.

A pergető portyára szánt napot ne a kedvező időjárás szerint válasszuk meg, hiszen sokan csak a napsütéses, szélcsendes napokon indulnak pergetni. Én pont ellenkezően csinálom. A verőfényes téli napokon inkább mással töltöm szabad óráimat, viszont a borongós, felhős, ködös, akár az esős időt nem hagynám ki.

A parányi Salmo Tiny a pici plasztikok mellett télen is nagyon fogós.

Tapasztalatom szerint télen kiváltképpen jobb kapásra számíthatok ilyen körülmények között (szűrt fény, viszonylag stabilabb légnyomás és vízállási paraméterek) a sügér, domolykó és a pisztráng is jobb eséllyel fogható, a nap bármely szakában támadják a felkínált apró csalikat.

Nálam az öt centis Butcherek jelentik a plafont az UL módszernél használt wobblerek sorában.

A vízparton, a kis folyók, csatornák partján jól kell ilyenkor tájékozódnunk, kevés lesz a halakra árulkodó jel. Ne álljunk meg az első szabad pályán. Tudnunk kell, hogy a halak nem olyan aktívak, mint a melegebb hónapokban, vigyáznak az energiakészletükre, nem fognak beleállni a nagy sodrásba, előnyben részesítik a mélyebb, lassabban áramló részeket. A víz általában kristálytiszta, a parton óvatosan, halkan kell mozogni, kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, a hangoskodást, nem szabad riadalmat keltenünk közöttük semmivel.

Szívet melengető látvány a téli színeiben pompázó wobbleres sügér.

Az első dobásoknak kulcsfontosságú szerepük van. A pici wobblerünket, vagy plasztikcsalinkat kis távolságra dobjuk először magunk elé, és nagyon lassan terelgessük csak visszafelé. Ne próbálkozzunk a távdobásokkal, vagy másoknak megmutatni milyen mesze tudjuk dobni az egy grammos fejjel szerelt apró twistert is, mert saját magunkkal szúrunk ki. A hosszú pórázon megakasztott potenciális zsákmányunk azokat fogja először elriasztani, amelyek a halunk és köztünk lévő szakaszon álltak be!

Kristálytiszta patakpart, ahol a hatványozott óvatosság a kifizetődő. Ha tehetjük, ne mutassunk magunkból sokat.

Csalinak tökéletesek most is a nyáron is használt apró wobblerek, twisterek és gumihalak. Csupán a csalivezetés tempóját és a mozdulataink ütemét kell újra gondolnunk. A lehűlt vizekben a kisméretű plasztikokat preferálom inkább, a fenék közelében jobban lehet irányítani őket, még akár csigalassú tempóban is, ami ilyenkor sokszor bizonyul döntő tényezőnek.

A bandanagy sügér fenék közelben támadta meg a Mann’s csalimat.

Domolykónak szánt Sparky Shad wobbleremet marta el egy mederben lapuló süllőgyerek.

Legkedvesebb téli pergetésem emléke. Az apró, klasszikus Mann’s Shad, a feketehátú csoda egy átlagosnak cseppet sem nevezhető hallal.

Szöveg és fotó: Halmos Mihály