Eljött az év vége, és az ünnepek leple alatt át is léptünk egy vadiúj évbe. Közben végig arra gondoltam, hogy elég hideg van már ahhoz, hogy végre megpróbálkozhassak a léki pecázással… Ünnepek ide, mínuszok oda, én ilyenkor sem bírok meglenni horgászat nélkül.Igazi téli reggelre ébredtem: mínusz nyolc fok volt, és sűrű köd. Alig egy óra múlva már úton voltunk Levente barátommal, hogy legyűrjünk néhány kilométert, és végre megkezdhessük az idei tél elsõ lékes horgászatát!
A kiszemelt tavunk jegére nem lépett még senki, így volt bennem némi kétség a jég terhelhetõségét illetően – de hát valakinek meg kell tenni az első lépéseket is! De amikor megérkeztünk horgászatunk színhelyére, örömmel nyugtáztuk, hogy a páncél megfelelően vastag: a hideg napok megtették hatásukat, és bő tíz centis jeget hizlaltak a tó tükrére.
A tóban igen szép számmal akad ponty, és belőlük szerettünk volna jégre kényszeríteni néhányat. Felszerelésemet is ennek megfelelően állítottam össze: az ENERGO TEAM hatvan centis ICE BASS lékes botjait élesítettem be – igaz, hogy a bot neve inkább a sügérekért kiált, de én ezúttal, igen faragatlan módon, pontyokra is bevetettem. Szerintem, elég erős ahhoz, hogy elbírjon holmi egy-kétkilós pontyokkal. Hogy a cájg teljes legyen, a kis varázsvesszőt harmincas Banax Omega orsóval díszítettem fel, erre pedig 0,16-os monofilt csavartam fel.
Megjegyezném, hogy a BASS mellett két erősebb tagja is van a botcsaládnak: a ZANDER, ami egy középerős bot, és amint a neve is jelzi, főként a süllő horgászatára lett kitalálva. A másik, pedig a PIKE – ő a család legizmosabb sarja, ezzel akár egy tízkilós halat is megregulázhatunk.
A jeges sügérMiért pont az ICE BASS? Megmondom… Igencsak elnyerte tetszésem az igényesen kialakított bottest, amihez kényelmes parafa markolat társul, pont olyan, amit mindig is szívesen szorongattam volna a kezeim között. Igazi varázspálca-fíling! Csak egyet suhintok vele és máris minden hal az én kívánságomat lesi a lék alatt, hehe…
Dolgos kedvű cimborámmal rekordidő alatt kivágtunk néhány pofás léket, és máris kezdődhetett az áhított horgászat. A lékekbe szórtam némi etető anyagot, csak a szerencsében bízni nem szerencsés – varázspálca ide vagy oda… A horgokra szúnyoglárva, illetve trágyagiliszta került csalinak, hogy kedvükre választhassanak az arra bóklászó potykák.
A köd is eloszlott lassan, és akadálytalanul élvezhettük a távoli nap sugarait – mondanom sem kell, hogy igazán jól jött az emberpróbáló mínuszokban. Sajnos a lékek elég hamar fagytak, ezért folyton tisztogatnunk kellett az újonnan keletkezett jéghártyát, hogy még véletlenül se fagyhasson bele a damil és az úszó, ennek nyomán, pedig gyanút fogjon az óvatosan kapó hal.
Végre a nap is kikandikált a köd fogságábólPersze nem ment minden olyan könnyen… A horgászat első óráiban nem méltattak kapásra a keszegek sem, nemhogy a potykák. Várni kellett. Hát vártunk…
Levi mágikus erejével próbálja horogra csalni a halakat…Egyszer csak megrezdült Levi úszója, majd szép lassan eltűnt a jég alatt… Végre itt az első ponty! – súgtunk össze a kapás láttán, de a bevágást követően csalódnunk kellett, ugyanis nem ponty, hanem csak egy apró sügér volt a tettes. Sebaj, kezdésnek ez is megteszi!
Az első halunk. Ma sem értem, hogy fért ki a léken ez a hatalmas állat, hehe…Talán a következő majd nagyobb lesz… - tartottuk egymásban a lelket, és valóban érdemes volt kitartanunk: mialatt én a nádasban voltam fotós felfedezőúton, addig Leventének újabb kapása volt, és ezúttal már tényleg ponty volt a tettes! Mire visszaértem, már jégen pihegett a pórul járt jószág. Barátom elmondása szerint, a kapás nagyon óvatos volt, hirtelen azt hitte, hogy egy újabb kis sügér lesz a tettes...
Az első ponty!Végre megvolt az első ponty, és ettől a pillanattól kezdve egy lépést sem mozdultam botjaim mellõl… Hátha a következő álmos hal az én horgomon akad fenn!
Már egy órája szobroztam a lékek mellett, mint valami állólámpás, de az áhított halnak se híre, se hamva… Kezdett unalmassá válni a dolog, ezért fejszét ragadtam, hogy újabb lékeket vágjak. Majd az új lékek valamelyike hátha több szerencsét hoz számomra!
Kezdtem belemelegedni a melóba. Az egyik léket egy másik követte, és így tovább.... Mire észbe kaptam, már vagy hat újabb lék tátongott. Sebaj, majd váltogatom őket! Hirtelen ez tűnt jó taktikának. Ha egyikben nincs kapás, majd megnézem egy másikban is, és így tovább egészen az utolsóig, majd ismét előröl…
Készül a friss lékNémi csinosítás rajta, és máris bevetésre kész!A gilisztával csalizott botomat átvittem egy frissen vágott lékbe, majd rászórtam egy kis etetőanyagot is. A várakozás kínos percei következtek ismét, de ezúttal biztatóbban hatott az a tény, hogy már nem a régi bezúzmarásodott lékben áztatom a horgom. A szúnyoglárvákkal csalizott cájgot is áttelepítettem egy még nem használt lékbe.
Kapásra várvaAlig tíz perc telt el a lékváltás óta, amikor az egyik úszóm enyhén kiemelkedett, majd szép komótosan eltűnt a jég alatt… Alig hittem a szememnek! Végre kapásom volt! Mivel az orsó felkapókarja nyitva állt, könnyűszerrel vihette halam a madzagot, anélkül, hogy gyanakodhatott volna.
A bevágás után örömmel nyugtáztam, hogy igazi ponty a tettes! A fárasztás alig két percet tarthatott, a hideg víz miatt, a hal védekezése úgy tűnt, mintha egy lassított felvételt néztem volna... Finoman hajladozott kis pálcám a ponty húzásai alatt. A gilisztás horgot választotta.
Torkon ragadtam, bár megfagyott kézzel ez nem is volt olyan egyszerű…A csata eldőlt!
Pontyos csendéletA sikeres kaland után, még egy kis etetőanyagot szórtam a lékbe, és ismét reménykedni kezdtem egy újabb kapásban. Közel egy órát váratott magára, és ezúttal a szúnyoglárvás cucc aratott… Hasonlóan óvatos kapást láthattam ismét, de ez a hal mintha jobb erőben lett volna! Rögtön lehúzott pár méter zsinórt az orsó dobjáról, majd körözni kezdett a lék alatt – ez veszélyes játék volt, mert ha kitartóan csinálja, a lék része könnyen elreszelhette volna a vékony damilomat, ezért bedugtam a botom hegyét a jég alá, és így próbáltam ezt elkerülni.
Szép lassan sikerült visszacsalogatnom halamat a lék alá, ekkor pillantottam meg először, amint elúszott a lék alatt… Izgalmas látvány volt! Végül megpróbálkozott még egy-két trükkel, de már nem ment sokra velük. Az első adandó alkalommal kipenderítettem a jégre.
Pontypáros. Mintha ikrek lennének!Az első téli pontyokA nap hátralevő részében még volt egy kapásom, de az már nem akadt meg. Gyanítom, hogy valami apró kárász lehetett a tettes… De ez már nem ronthatta kedvünket. Örömmel mondhattuk, hogy az idei első lékes horgászatunk igazán szépre sikerült – nem csak a szép idő miatt, de az értékelhető potykák miatt is. Ehhez még hozzáadódik az ICE BASS sikere is: a kis pálca könnyedén vette a pontyos kalandot, amire én magam is különösen kíváncsi voltam, hiszen azelőtt csak domolykók körében tesztelhettem.