Talán nincs is még egy olyan népszerű wobbler, amely annyira megosztja a pergetők táborát, mint a Thrill. És tényleg kétféle pergető horgász van. Az egyik nagyon sok halat fog a valaha létezett leggyorsabb Salmoval, a másik pedig semmit. Nemcsak én, mások, máshol is másféle fórumokon elmondták már a Thrill titkát, de úgy tűnik, nem lehet elégszer ismételni, mert még mindig sokan szkeptikusok és nem hiszik el. 

A mai napig a hét centis Thrillt övezi a legnagyobb kultusz, s nem véletlenül, tényleg szinte minden rabló jól fogható vele. De végre egyre többen kezdik felismerni ugyan azt a kiaknázatlan, óriási lehetőséget a kilencesben, amit régen a hetesben.

Rendhagyónak számító - szerintem lényegre törő -  kétrészes cikkemet a Thrill körüli kétségek elűzésére szánom. Ebben az első részben a klasszikusnak számító halakkal illusztrálva, míg a folytatásban a másik végletről, a thrilles harcsázás sikereiről számolok be egy kapitális példány történetén keresztül.

Gyors, sőt a leggyorsabb csali lévén kis túlzással annyi időt tölt a levegőben, mint a vízben. Óhatatlanul rengetegszer kell dobni, így a megbízható, kopásállóbb, kevés vizet felszívó vékony fonottak jöhetnek szóba a könnyű pergető orsón természetesen kb. méter hosszú fluorocarbon előkén.

Szóval a lényeg, hogy bármekora Thrillel dobálsz, tekerd úgy, ahogy a csövön kifér. Ami neked gyorsnak tűnik, az hidd el, a halnak nem az. Sőt, a jellegzetes thrill táncot, azt az alig látható és alig érezhető vibráló remegést - pont amilyet a menekülő küsz produkál – csak ekkora csúcssebességnél csalható elő a wobblerből. Nemcsak a négycentisből, hanem az ötösből, hetesből és bizony még a kilencesből is. 

A balin hajtós, rohangálós hal, a süllő viszont nem. De bizony ő is meglódul a Thrill után, és elég gyakran így tartja kedve. Sekély vízben, szélben, hullámzásban jobbnak tartom akármelyik süllős zöldes plasztik klassziknál

Harcsa fordult utána a kilences Thrillnek. Feltételezhetően a rossz akadás miatt nem lett meg végül. Ha Ti is így járnátok, nem fogtok sokáig szomorkodni, mindenért kárpótol majd a következő.

Száguldásra és halfogásra teremtette a 13 grammos csalit a lengyel mester.

Egy balin a sok közül, a professzionális Thrill legesélyesebb áldozata.

Érdemes az új színváltozatokkal is próbálkozni, sokszor eredményes! Ő a violaszínű VBL, de könnyen beleszeretünk a legkülönlegesebbekbe, mint például a legsötétebb hátú OSM, vagy a bíborszínben játszó REB.

Pirkadati éhes bajszos apróság, aki arra volt tökéletes, hogy erősítse bennem az elszántságot.

Szóval higgyél magadban, higgyél a csalidban és nem fogsz csalódni. Ezzel a módszerrel tényleg szinte mindegyik ragadozó halunkat megfoghatjuk. És hogy mennyire kell a nagy Thrill a nagy harcsáknak, azt a következő részben mutatom meg.

Forrás: Halmos Mihály