Az Energo Team 2010-es vadonatúj matchorsóját, a Carp Expert Match 3000-t vittük el egy intenzív próbára. A helyszín a Tisza-tó volt, ahol a megállapodott, kedvező vízállás hatására a hírek szerint igencsak étvágyuknál voltak a halak. Egy jó horgászatért mindent, irány a víz!
![]() ET Carp Expert Match 3000-es modelljét próbáltuk ki |
Bot nélkül nehezen lehetne boldogulni, a szintén vadonatúj ET Benzar Match 3.90-es változatát párosítottuk össze az orsóval. Egyensúlyban, összhangban tökéletes volt a szett. Jóféle Carp Expert monofil zsinórt tekertünk a zsírúj orsóra, s waggleres végszereléket készítettünk. A halványbarna zsinór sem ismeretlen számunkra, már több alkalommal is bizonyította, hogy lehet rá számítani. Ha már Carp Expert, akkor az etetőanyag is legyen az! A Gold Carp és a Red Carp keveréke már annyiszor bevált, hogy ezúttal is emellett tettük le a voksot. Ezt még simán „hígíthatjuk” pl. Maros Mixszel, vagy más jó minőségű kajával. Mi is így tettünk.
![]() A felszerelés fontosabb elemei |
Kényelmes, kb. 20 méteres távolságban alakítottuk ki az etetést, a szél mérsékelt volt, a nap sütött, panaszra nem nyílhatott a szánk. Különösen azok után, hogy az első bedobást követően nem telt el 2 perc és a waggler szép lassan kiemelkedett. Az első dévér villámgyorsan megérkezett. Utána az első órában volt azért némi szünet, de később nagyon szépen ránk állt a hal, s minden dobást kapással vettünk ki. A legjobb csali a szúnyoglárva + csonti variáció volt, ezt ugyanúgy ették a dévérek, a karikák és az egyre nagyobb számban jelentkező laposkeszegek. A kapások zöme emelés volt, így az eresztéket folyamatosan lehetett feljebb csempészni, míg jóformán félvízen horgásztunk. A szűk 3-as vízen egy másfeles csapót jelentett. A taktika remekül működött, ahogy az orsó is. Ez a magas, de alacsonyprofilú dobbal ellátott orsó szinte észrevétlenül tette a dolgát, ami a legtöbb, ami elvárható tőle az adott keszegméreteket tekintve. A felkapókarja a sok dobás ellenére sosem tréfált meg, a hajtókarja kézre állt, a sebessége megfelelően gyors volt. Az alacsony profilú dob miatt a vékony zsinórból sem kell több száz métert felcsévélni, hogy a töltöttsége megfelelő legyen. Nagyon simán pereg le a damil, ami annak is köszönhető, hogy szépen „rakja” a zsinórt. Azért, ha már alacsony a profil, akkor meg kell jegyezni, hogy ha egy ilyen dobbal rendelkező orsó csúnyán pakolja a zsinórt, akkor ott már nagy baj van. Itt nem volt.
![]() Az orsó modern kialakítású, „Carp Expert”-es színezetű | ![]() Bot, orsó és zsinór |
Egy másfél óra után - mint utóbb kiderült -, sorsdöntő mozzanatra szántam el magam. Az eresztéket visszaállítottam fenékre, és egy szem csemege kukoricát a horogra téve, az etetés legalját vallattam. Nem ritka, hogy a folyamatos víz közé koncentrált etetésből a durvább szemcsék az aljzatra is eljutnak, s ott nagyobbacska halakat tartanak meg. Rögtön akasztottam egy igen szép, majd 60 dekás bodorkát, s ezen fellelkesülve eltöltöttem ezen a legalsó szakaszon is egy kis időt. A következő feltolás már nagyobb halat hozott, a bevágás után felsírt a fék, és nyilvánvalóan ponty nyargalt a zsinór végén. Ez volt az igazi meglepetés! Inkább jobb dévért, vagy további kapitális bodorkát vártam volna. Ha nem is volt őkelme kapitális, jó erőben volt, a bot karikába görbülve mutatta, merre jár a hal, az orsó pedig, ha kellett, szorgalmasan és megbízhatóan adta a zsinórt. Rögtön eszembe jutott, hogy bizony a legelső, sok-sok keszeggel terhelt előke van még fenn, néhány szigorúbb horogszabadítás jelentősen gyengítheti a damil eredeti szakítószilárdságát. Mire ezen gondolatban túljutottam, már a felszínhez érkezett a halam, s egy igen szép, 1,80-as tőponty kavarta a habokat. Szerencsére az előke kitartott, igaz tényleg nagyon óvatosan fárasztottam. Sokadik alkalommal hagyta, hogy a kis „versenyszák” fölé vezessem, és engedelmesen simult oda a sűrű szövésű háló aljára.
![]() A halványbarna zsinór már sokszor bizonyított nálunk | ![]() Waggleres végszerelék készült |
Persze a horogszabadítás és a kötelező körök után első dolgom volt az előke alapos megvizsgálása. Mit mondjak, csak az imádság tartotta az egészet. Nagy mázli volt, hogy kijött vele a ponty. Egy kicsit vastagabb előkét kötöttem, de a 12-es horogméreten nem változtattam.
![]() Először pár dévér érkezett |
További fél órát próbálkoztam a legalján, s már épp feladtam volna 2-3 szúrós törpeharcsa után, amikor sikerült a második pontyot is megakasztani. Az előző ikertestvére volt, de már bátrabban tudtam fárasztani a vastagabb előkének köszönhetően. Viszonylag simán kerül a merítőbe.
![]() Aztán a laposkeszegek vették át a hatalmat | ![]() A végére egész szép zsákmány gyűlt össze |
Ezt követően ismét a félvízen történő keszegezés következett, leginkább 30 deka körüli laposkeszegekkel. Ezek a csonticsokrot követelték, meg is kapták a friss csalit minden hal után. A laposkeszegek jelenléte egyébként örvendetes. A Tisza-tó régióban a ciánszennyezés után nagyon megritkult az állományuk, sajnos azon halfajok közé tartozott, melyek aktívak voltak, s jelentős csapataik voltak a legjobban sújtott élő folyószakaszon. Mesterségesen gyorsan lehetett pótolni a süllő-, ponty- és harcsaállományt, de a laposkeszegek csak lassan, „saját erőből” tudták újból feltornázni magukat a megfelelő mennyiségre. Ez hosszú éveket vett igénybe, de nagyon jó hír, hogy egyáltalán megtörtént. Ilyenkor csodálkozhat rá az ember a természet valódi erejére. Még a durva emberi beavatkozáson is túltette magát ez a faj, s képes volt megújulni. Ha a holtágak zsilipjei nyitva vannak, s egy kicsit mozgásban van a víz, akkor kerülnek be az élő folyóról a laposkeszegek hatalmas rajai. Hisz ezek alapvetően a folyót kedvelik, de a tavaszi belátogatás után gyakran egész nyáron benn maradnak.
![]() Az orsó végig jól bírta a strapát | ![]() A három ponttyal sikerült a napi teljesítményt megkoronázni |
Visszatérve a horgászatunkra, estig meg egy pontyot sikerült akasztani, olyan másfeles forma pikkelyes személyében. A horgászat végén minden okunk megvolt az elégedettségre. Az ország egyik legnagyobb természetes vizén horgásztunk, s nem valami műanyag tóban, ahol még elbújni sem tud a hal. Mégis igen szép zsákmányra tettünk szert, kiválóan szórakoztunk, s komolyabb halakkal is sikerült a felszereléseket kipróbálni. Ennek ma már igencsak örülni kell, legközelebbre sem kívánunk magunknak - csak legalább ennyit!
![]() Végül a halak visszanyerték szabadságukat |
Az ET Carp Expert Match orsó ahhoz képest, hogy kifejezetten az olcsóbb, horgászbarát árkategóriába sorolható, egy megbízható eszköznek tűnik, s abszolút alkalmas a rá kiosztott feladatok ellátására. Jól teljesített a folyamatos, sokdobásos horgászatban, de hasonlóképp a pontyokkal történő csatározásokban is. Persze a felszerelés minden elemének tökéletes összhangjára van szükség ahhoz, olyan elégedettség legyen úrrá a teszthorgászon, amit én éreztem a halak visszaengedése után!
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...
Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...
Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...