Amíg gyermekkoromban a pergetéshez használt műcsali kizárólag villantó volt, manapság (főként a plasztikok miatt) nagyon a háttérbe szorultak a dobozomban. Viszont a Tisza áradása olyan szituációkat teremtett, amikor érdemes volt elővenni a vasakat. A sekély, éppen elöntött rakparti füves területen jól jött a villogás…

Az áprilisi szeszélyes időjárás szerencsére sok esőt is hozott, így a Tisza vízszintje is emelkedni kezdett. A hónap végére elérte a szegedi mércén a 300 cm- es „lélektani” határt, így közel fél év után ismét értelmét láttam megpróbálni egy belvárosi horgászatot. A felhőátvonulásokkal, futó záporokkal tarkított időjárás ugyan nem a kedvenc körülményem, viszont az enyhe szél éppen fodrozta a vízfelszínt, ami kedvező előjel volt csukázás szempontjából.

Közel fél év után újra a rakpartot vallathattam április végén.

Az enyhe szél éppen fodrozta a vízfelszínt, amit szeretnek a csukák.

Nem is apróztam el a dolgot: a megszokott UL felszereléssel ellentétben egy 10-30 gramm dobósúlyú ARNO INTRUDER SPIN pergető bottal, egy 1000-res WIZARD SPIN orsóval, 10- es ENERGOTEAM POWER BRAID fonott zsinórral és egy méternyi 30-as L&K fluorocarbon előkével vágtam neki a horgászatnak. Dobozomat a KAMASAKI palettáján található kisebb- nagyobb villantókkal töltöttem fel, hogy a különféle partszéli vízmélységekhez és az apró halak méretéhez könnyen tudjak alkalmazkodni.

A megszokott UL felszerelésemtől eltérően most egy erősebb botot választottam.

A dobósúly tartománya ideális a villantókhoz.

Strapabíró, sokat látott WIZARD SPIN orsóm.

Szépen rakja a vastagabb fonott zsinórt is.

A fluorocarbon előkezsinór nálam alapfelszerelés.

A KAMASAKI kínálatában sokféle remek villantó megtalálható.

Felhős időben kezdtem a dobálást egy húzósabb részen, de néhány elakadáson kívül nem sokra jutottam. Cserélgettem, próbálgattam a villantókat, kerestem azt, amelyikben meg tudtam bízni. Végül egy aranyszínű, nagyméretű KAMASAKI LIGHT került a kapocsba. Ezt már kellően lassan tudtam vezetni, billegtetni az elárasztott fűszálak felett, már csak azt a helyet kellett megtalálni, ahol hal is tartózkodik. Bedobás előtt a gyári hármas horgot lecseréltem egy kicsit kisebbre, hogy minél kevesebbszer akadjak el a sűrű növényzetben.

A KAMASAKI LIGHT támolygót el tudtam vezetni az elárasztott fűszálak felett.

A gyári horgot egy kisebb WIZARD hármas horogra cseréltem.

Néhány eseménytelen dobás után egy kisebb homokkupac mögé pottyant a kanál. Az első beleemelést követő lehulló fázisban határozottan elnehezedett a szerelés. Azt gondoltam, hogy megint csak egy „zöldség” akadt a horgomra, azonban abban a pillanatban egy hatalmas kirohanással indult meg a megakasztott hal. Hirtelen meglepetésembe épphogy ki tudtam kapcsolni az orsó visszaforgás gátló szerkezetét, így nem lett szakítás a vége. A halat csak nagyon lassan tudtam magamhoz édesgetni és leesett az állam, amikor megláttam, hogy mekkora csuka marta le a villantót. A horog láthatóan csak a szája szélében volt, így túlzottan nem örültem akkor, amikor elkezdett a part szélében hatalmas bukfenceket és fejrázásokat elkövetni a szabadulás érdekében. Menekülnie nem sikerült, így meg tudtam meríteni a WIZARD PREDATOR gumírozott szákommal.

A látványos bukfencek ellenére sikerült megszákolni.

Rendesen belegabalyodott a hálóba.

Egy ércsipesszel sokkal biztonságosabb volt a kiszabadítása.

Vékonyan, de tökéletesen akadt a WIZARD horog.

Nem tudtam betelni a csuka méreteivel, pompás példány volt! Hasonlót legutoljára gyerekkoromban fogtam és bár éreztem, hogy ilyen körülmények között van esély csukára, de nem gondoltam volna, hogy ekkorával ajándékoz meg a folyó. A fotózás sem volt egyszerű, pechemre az általában nyüzsgő rakparton most egy teremtett lélek sem sétált, így kérlek nézzétek el nekem ezt a kis apróságot. Nem szerettem volna sokáig a szárazon tartani a csukát, így néhány kattintás után már engedtem is vissza a vízbe. A kezem még percekig remegett az élmények után és nagyon örültem, hogy aznap délután a rakparti villanásokat választottam…

Pompás rakparti csuka!

„Köszönöm az élményt, mehetsz az utadra…”

Írta: Ország Bálint

Fotózta: Ország Bálint